Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csanád Béla: Családi katekézis
hogy ez a személyi viszonyokból felépülő egység vetülete a Szentháromság titkának. Az Isten-képmásságnak ez a legmélyebb tartalma. Az ószövetségi szerző még nem láthatta ezt, de az Újszövetség fényében szabad így értenünk. A férfi és a nő a házasságban azzal lesz Isten képmása, hogy személyi viszonyaival tükrözi az Atya, Fiú és Szentlélek életteremtő életközösségét, önátadását és egységét. Érdemes arra is gondolnunk: ez a viszonyrendszer (a Szentháromság életközössége) ősforrása minden más viszonyrendszernek is Minden ellentétpárnak és egységüknek, minden tárgy-alany viszonynak, s az alkotásban való kisugárzásuknak, minden személyes viszonynak, mely megvalósul a házasságban, az egyházban vagy az emberi közösségben (21). JEGYZETEK 1. Nyirő Gyula: Psychiatria, Budapest, 1962. Medicina, 124. o. - 2. £. Rideau·. La sexua- lité, Noevelle Revue théologique, 1968. 2., 174. o. — 3. Vö. Kovács Judit: A nő egyenjogúságáért, Világosság, 1970. márc. — 4. Paul Evdokimov: La connaissance de Dieu, Lyon, 1967., 40. o. — 5. Roman Bleistein: Sexualität — zwischen Tabu, Konsum, Ideologie, Dia- konia - Der Seelsorger, 1971. 2., 425. o. - 6. Uo. — 7. F. Bővet: A nagy titok, Bécs, 1969. — 8. P. Evdokimov: Le sacrament de l’amour, Paris, 1967., 67. o. -9. J. Duculot: Aux sources de la morale conjugale, Paris, Gembloux, 1968., 176. o. — 10 Uo. 104. o. — 11. Gustave Μα/telet: L’existence humaine et l’amour, Paris Tournai, Desclée, 1969. 190. o. — 12. Rudoll Schnackenburg: Schriften zum Neuen Testament, 427. ο. — 13. P. Hoffmann: Jesu Wort von der Ehescheidung und seine Auslegung in der neutestamentlichen Überlieferung, Concilium, 1970. 6., 327. o. — 14. R. Schnackenburg: i.m. 434. o. — 15. Uo. - 16. W. Rordorf- Marriage in the New Testament and in the Early Church, London, 1969. 200. o. — 17. E. Rideau: i.m. 180. o. — 18. P. Teilhard de Chardin: Le féminin ou l'unitif, Paris, 1965. — 19. E. Rideau. i.m. 190. o. — 20. H. Baltensweiler: Die Ehe im Neuen Testament, Zürich·—Stuttgart 1971.94. o. — 21. Bencze Anzelm — Söveges Dávid: En és te, Teológia, 1971. 4. sz. 225. ο. Csanád Béla CSALÁDI KATEKÉZIS Az egyház a szülőkre akarja áthárítani a felelősséget az ifjúság neveléséért illetve neveletlenségéért? Vagy talán saját tehetetlenségét ismeri be, amikor a családokra hivatkozik a mai vallástalanság elterjedésének okait vizsgálva? Ilyen és hasonló kérdéseket vetnek fel egyesek, ha a keresztény családok felelősségét emlegetik előttük. Vannak, akik azt gondolják, hogy elkésett önvédelmi harc ez az egyház részéről, amolyan hátvéd-csatározás a visszavonulásban, helyesebben az egyház világméretű visszaszorításában, az elvilágiasodásban. Ismét mások viszont az egyház dinamikus fejlődésének, zsinati megújulásának egyik legbiztosabb jelét látják a sok keresztény család-mozgalomban, amely mind az öt földrészen egyre erősebben terjed, nem egy helyen minden szervezés nélkül, a világi hívek önkéntes lelki igényeire támaszkodva. Többen ezt a megújulást úgy nézik, mint a megújult egyházfogalomnak és egyházélménynek természetes következményét, a keresztény családok hivatástudatának fokozódását és a közösségi törekvések igényének növekedését. A zsinati összefüggésekben vizsgálva a családi nevelés és katekézis ügyét, észre kell vennünk, hogy ez része annak a pasztorális megújulásnak, amelynek tevékeny munkásai a nagykorú világiak is. Eredményesen terjed a zsinat pasztorális eszménye: az egyház tevékenységét minden hívőnek vállalnia kell, papnak és világi76
