Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Cselényi István Gábor: Férfi és nő

az ember világát; ki-ki a maga sajátos hivatásába is beleviszi magával hozott értékeit (11).

Ugyanakkor viszont igaz az ezzel ellentétesnek ható tétel is: „Krisztusban nincs férfi és nő” (Ga! 13,28). - Nincs tehát semmilyen kisarkított szembeállítás a két nem között, hanem tökéletes egyenlőség minden tekintetben.

A krisztusi emancipáció visszhangja ez. Ezt a felemelkedést azonban a nő nem vívhatja ki igazán, ha megmarad kizárólag az anyaság keretei között. Mária s a Krisztust kísérő asszonyok szerepe is túlmutat a szó szerint vett anyaságon. Az élet szolgálata náluk mára lelkiek szolgálatává válik. Különösen világos ez Lázár és Márta testvérének, Máriának esetében. övé az a „jobbik rész" (Lk 10,42), melyből részesednek a modern kor asszonyai is, akik egyéniségüknek megfelelő hivatást keresnek.

Szent Péter szerint a nőben születik meg a „szívébe rejtett” vagy „rejtett szívű" ember (1 Pét 3,4). Igen, az asszonyokon, a keresztény asszonyokon is múlik, menynyire lesz a világ emberi világ, bensőséggel és lélekkel eltöltött otthon. Lányok, asszonyok, feleségek és anyák csak nő-voltuk megőrzésével lesznek igazán „örököstársai az élet kegyelmének” (1 Pét 3,7).

Bár megpróbáltuk vázolni a Szentírás időtálló mondanivalóját a férfi-nő viszonyról, mégsem hallgathatunk el néhány kiegészítő észrevételt a kinyilatkoztatás emberi szerzőinek felfogását illetően. Megvan ennek a különválasztásnak lehetősége, mivel ők maguk is koruk gyermekei voltak, s így az akkor uralkodó antropológiai, erkölcsi, sőt etikettbeli elveket képviselték.

Bármilyen nehéz is ennek az ideológiai rétegnek lebontása, nem tagadható, hogy még az Újszövetségben is jelen van bizonyos fokú férfi-központúság. Figyeljük meg például, hogy az evangélisták megfogalmazásában csak a férjekre vonatkozóan hangzik el a válást tiltó követelmény (Mt 19,9). Szent Pál sem határozza meg minden előítélettől mentesen a nők közéletbeli részvételét. Az asszonyoknak hallgatniuk kell a közösségben (1 Kor 14,24), s fedett fővel kell megjelenniük (1 Kor 11,2-16), de még otthon sem szabad (mai szóval) „kozmetikázniuk” magukat, ítéletében Pál itt egészen korhoz kötött. De az „engedelmességre” kötelezésnek sincs jó hangzása fülünkben, különösen, ha ezt a háztartás kizárólagos vitelére értjük, pedig szent Pál, szent Péterrel együtt, ezt többször is kéri az asszonyoktól (Kol 3,18; Ef 5,22; 1 Pét 3,1). (12).

Mai napig vitatott kérdés a szentírásmagyarázók körében a válást tiltó parancs Szent Máténál olvasható záradéka: „Mindaz, aki elbocsátja feleségét, kivéve, ha paráznaság (pornéja) miatt teszi, okot ad a házasságtörésre” (Mt 19,9). Sok katolikus exegéta nem- törvényes házasságot értett a „pornéja” szón. Ezek szerint tehát Krisztus csak azt fejezte ki, hogy a nem igazán házasságnak tekintett kapcsolat felbontható. Protestáns és ortodox szerzők véleménye nem ez volt, s ma már nem egy tekintélyes, a Szentatya által is elismert katolikus bibliakutató (így Schnackenburg, Hoffmann) is azt tartja, hogy a kritikus szón házasságtörést kell értenünk (13). Az első evangélista tehát valóságos kivételt állít fel az általános törvény alól, házasságtörés esetére elismeri a válás létjogosultságát.

Itt is felvethető a kérdés, mi az eredeti, krisztusi igazság-mag ebben a megfogalmazásban, s mi annak korhoz kötött ruházata. A többi szinoptikusnál nem szerepel a kivétel megjelölése, szent Máténál kétszer is (a 19. fejezet vita-jelenete mellett a Hegyi beszédben is: Mt 5,32). De ha az evangélista kommentárjának tekintjük is a szavakat, még mindig nincs kizárva, hogy krisztusi elvet alkalmaz (14). Lehet, hogy saját korának, a körülötte élő közösségeknek tette ezt az engedményt, de az is lehetséges, hogy eljárását típusnak s így egyetemes érvényűnek szánta más, mondjuk nem zsidó-keresztény közösségeknek (15). A kérdés eldöntése sokat segíthetne a kor égető válás-problémájának megoldásában. Am Jézus szándékát s az ősegyház körülményeit kellene jobban ismernünk ahhoz, hogy eljussunk a végleges döntéshez (16). Bármint alakuljon is a vita, a keresztény emberek ma is életre szóló hűségükkel tehetnek tanúságot arról az ideális tervről, melyet „kezdettől” hordoz az ember (Mt 19,4), s mely ma is zsinórmérték.

74