Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Cselényi István Gábor: Férfi és nő
telemben vett „szexuális kérdés" keresztény megítélésében is. A nemiséget nem elég biológiailag vizsgálnunk. Értelme a társi viszony kialakítása, a személyes szeretet (5). A „konzumcikké" tett „sexet” nem azért veti el a keresztény ember, mintha a szerelem eleve bűnös lenne, hanem azért, mert így személytelen. S viszont azért áll a házaseszmény mellé, mert a személyes szeretet, az én-te kötelék éppen az életre szóló hűségben teljesedik ki. Érdemes arra is felfigyelnünk, hogy ilyen személyes viszonyok haladnak végig az evangélium tanításának egészén: Isten és ember, felebarát és felebarát viszonypárja. A lehetséges személyi kötelékek között jelentős helyet foglal el a házasság, mint éppen az Istennel való viszony egyik vetülete és mása (6). Arra is gondolnunk kell, hogy ez a személyes szeretetet feltételező házasság-eszmény már elővételezi a modern kornak azt a törekvését, hogy a szabad párválasztás, a személyes értékek tiszteletben tartása kerüljön előtérbe a házasságkötésben. Tovább szélesíti Krisztus a nők egyenjogúságának biblikus alapját is. Nem tudta elviselni azt a következetlenséget, amibe a rabbinista-farizeus felfogás zuhant (egyik oldalról védte a nő „egylényegűségét”, másik oldalról viszont lélekkel sem bíró „asszonyi állatnak” tekintette). Semmibevéve a tiltó előírásokat, Krisztus szinte tüntetésszerűen elbeszélgetett asszonyokkal, még nyilvános bűnösnek tartott nővel is (Lk 7,36-50). Az egyenjogúság számára tény volt. Szent Lukácsot nevezik a nők evangélistájának, mert megrajzol számos kedves asszony-arcot. De mindenekelőtt maga az Úr Jézus volt az, aki meghozta az örömhírt a Nőnek. Magatartása elutasít minden férfi-központúságot, kizárja a nő vélt alacsonyabbrendűségét. Krisztus alapvető szempontjait szent Pál apostol fejti ki részletesebben. „Nagy titok”, mondja a házasságról (Ef 5,32), s ezzel arra utal, hogy nemcsak az ember műve, hanem Istené is (7). Ezért hasonlítja a házastórsak egységét ahhoz a szere- tet-kötelékhez, mellyel Krisztus áldozta fel életét egyházáért (Ef 5,23,25). Isten tervében ez a házasság teljes képe. Nem egyszerűen ösztönök tevékenysége, nem csupán kis gazdasági egység, még csak nem is tisztán gyermeknevelési intézmény, hanem létajándékozás, alapvetően keresztény létforma. ,,A szeretet szentsége", mondja Aranyszájú szent János a házasságról néhány száz év múlva, s ezt úgy kell értenünk, hogy a házastársi szerelem és szeretet lesz az isteni jelenlét jelévé (S). Mi az egyes nemek szerepe ezen az egységen belül? Szent Pál tanítását a férj „tőségéről" (Ef 5,22) csak egyféle értelemben tudjuk elfogadni: ha ez a főség nem zsarnokoskodás, önkényeskedés, hanem krisztusi értelemben vett elsőség, tehát a szolgálat elsősége. A férj „megváltója” az asszonynak (Ef 5,23), mondja maga az Apostol is. Erre nagyon oda kell figyelnie a modern kor férjeinek. Senki sem jut el az igazi örömig önmaga keresésével, csakis önzetlenséggel, a másik boldogságáért hozott áldozattal (9). Am a „fő” mellé oda kívánkozik a „szív” is: a feleség-anya, aki a család életét melegséggel tölti be. Az asszonynak férje mellett kell állnia gyöngédségével, finomságával, az élet szolgálatára kész szeretettel (1 Kor 11,7). Ez a készség szent Pál szerint az anyaság hivatásában teljesedik ki: „az asszony gyermekek szülése áltol üdvözül”, mondja. Ezt a hivatást becsülnünk kell, bár az apostol kijelentését ki kell egészítenünk azzal, hogy a gyermeknevelés sok gondja-baja, küzdelme nem nehezedhet egyedül az anya vállára, különösen, ha van más hivatása is. A második és harmadik műszak feladatában a férjnek felesége mellé kell állnia, minden előítéletet félretéve (10). A szeretet apró tetteiben, a kedveskedésben, az önzetlen szerelemben, az egymásról való féltő gondoskodásban, a családépítés problémáiban, a mindennapok sok-sok kínálkozó áldozatában, így alakul ki az osztatlan Isten-képmás. A két nem egymáshoz-rendelődése természetesen — az Apostol szerint is - túlmutat a házasság körén. Amikor ezt mondja: „Az Úrban nincs férfi asszony nélkül, s asszony férfi nélkül" (1 Kor 11,11), kifejezi azt is, hogy virtuálisan, azaz lelki alkatuk szerint mindig feltételezik egymást. Férfiak és nők együtt valósítják meg 73
