Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Cselényi István Gábor: Férfi és nő

Változik a nő s a férfi szerepe a családon belül, és az egyes munkakörökben való részvétel tekintetében is. Ha a pillanatnyi helyzetet akarjuk megítélni, óvakodnunk kell két véglettől. Az egyik az lenne, ha régebbi korok családi vagy társadalmi berendezkedését kiáltanánk ki egyetemes érvényűnek. Csak helyeselhetjük a női egyenjogúsítás törekvését, hogy nők is betölthessenek olyan hivatásokat, melyeket azelőtt elvitattak tőlük.

Am ugyanígy el kell kerülnünk a másik végletet is. Semmilyen egyenjogúsítás sem tűzheti ki célul azt, hogy a félti „nővé" váljék és a nő férfiassá. Az életben viselt funkció változhat, de azért egyik nemnek sem szabad feladnia más-jellegéi, sajátos értékeit, melyeket éppen az élettani és társadalmi előzmények alakítottak ki. Sőt meg is kell őrizniük ezeket az értékeket: így a nőknek az anyaság legtermészetesebb szerepét és pszichológiai sajátságaikat, — finomságukat, fogékonyságukat, gondosságukat, szépérzéküket. Ezeket a vonásaikat csak kamatoztathatják hivatásukban, el nem veszíthetik. De a férfi sem fog azzal véteni az egyenjogúság ellen, ha biztonságot adó támasza marad családjának, vagy ha kemény, lendületes munkában mutatja meg erejét (3).

Férfi és nő egysége a Szentírásban

Egység a különbözőségben, — ezt a képet adta antropológiai elemzésünk a férfi és a nő viszonyáról. A kinyilatkoztatás is erre az alapelvre épít a két nem helyes viszonyának feltárásában. Megfigyelhetjük, sohasem állítja mereven szembe a nemeket, hanem, az Ószövetség legelső lapjaitól kezdve felfigyel egységük és kölcsönhatásuk kérdésére.

Már a teremtés-történetben kifejeződik nő és férfi egyenrangúsága, egylényegűsége, s ez a korhoz kötött képektől független mondanivaló. Ennek kimondása a szentíró számára forradalmi tett volt azon a Keleten, ahol még ma is többnejűség uralkodik, s ahol a nőt kisebb értékűnek tekintik a férfinál. A nők egyenjogúságának első megfogalmazása ez. De forradalmi igazság ez még ma is, mert a Szentírásból az is kiderül, hogy a nő, egyenlősége mellett, valami egészen-más is, mint a férfi: „hozzá hasonló segítő". A nő tehát csak a maga nőiességének megőrzésével lesz a férfival egyenrangú, — s a mai kor mintha megfeledkeznék erről. Azt a szerepkört, melyet a nő hordoz, a szentíró kifejezi a „Hawa”, Éva névvel is. Jelezni akarja ezzel, hogy az élet, a létezés szolgálatában áll.

Másik lényeges mondanivalója a férfi és nő teremtéséről szóló történetnek, hogy e két létpólus együtt Isten képmása. Erre maga Krisztus is utal tanításában (Mt 19,4). A férfi is, a nő is más-más tulajdonságokat tükröz az isteni létből, s ezek csak együttesen érnek valamit. Ez a létegység a házasságban lesz valósággá. Egyúttal ez az eggyéválás lesz minden más közösség, emberi egység ősmintája.

A Szentírás a ,,megismerés” kifejezéssel adja vissza a házasságban végbemenő kölcsönhatást. Ez a szó többet mond a testi egyesülésnél. Érzékeltetése annak a folyamatnak, melynek során a férj és feleség kölcsönösen, egyre jobban behatol a másik létének titkába. Egészen hasonlóan ahhoz a folyamathoz, ahogyan — az Újszövetség misztikusai szerint — az üdvözült léte teljesedik ki Isten „megismerésében” (4) (1 Kor 13,12, 1 Ján 4,7—8).

A nő és a férfi egymáshoz-rendeltségét, egységét Krisztus is szentesítette. „Ketten egy testté lesznek” — hangsúlyozza a Teremtés könyve nyomán (2,24), s itt a testi egység legalább annyira feltételezi a lelkek egybefonódását is. Az Újszövetség az öröm, a szabadság világát, a személyiség kiteljesedését hirdeti meg, s ebben jelentős helye és szerepe van a házassági boldogság kivirágzásának.

Krisztus szava keménynek, kérlelhetetlennek hat, mikor a házasság felbontha- tatlanságáról beszél; mégsem szabad csupán a tiltást kihallanunk belőle. Főzi tív oldalról egészen új elemet tartalmaz: a személyesség szempontját. Az Ószövetség tanításában még túlzottan előtérben állt a fajfenntartás tárgyi célja. Krisztus ezzel egyenrangúvá emeli a társas viszony szempontját a házasságban.

Ez a személyes, társi viszonyt előtérbe állító szemlélet segíthet az általános ér72