Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - FIGYELŐ - Közösségi szentírásolvasás
C) Névszóelemzés és szintézis Az elemzés során is, a szintézis-alakítás során is kétségek merülhetnek fel, milyen értelemben használt a szerző egy-egy kifejezést. Ennek tisztázására való a szóelemzés. Ez a vizsgálati módszer jóval rövidebb idő alatt nyújt meglepő információkat. A Jézus ajkára adott mondatok szókincséből válasz- szunk ki egy tetszőleges szót: aszerint, hogy miben akarunk jézusi információhoz jutni. Vegyük például a latin-amerikai katolikus világ égető problémáját: erőszak, vagy nem erőszak? Sántha Ferenc „Az áruló” című írásának megjelenése óta a téma talán idehaza sem érdektelen. A Vigilia októberi számában a marxista Hahn István egyértelműen erőszakot-nem-ismerő etikának vallja a jézusi és a korai keresztény etikát. Ezzel szemben ugyanott, az ugyancsak marxista Heller Agnes, a partizánként hősi halált halt kolumbiai pap, Torres etikáját dicséri keresztény etikaként. Katolikus tudatunk is meglehetősen problematikus: Valljuk a hegyi beszédet is, de valljuk a „természettörvényt” is, azaz az önvédelem jogát és kötelességét, a közösségnek ártó gonoszok megbüntetésének kötelességét; röviden: az „igazságosság" erényét. Kössünk tehát ki az „igazságos” szó vizsgálatánál. Ennek szentírási megfelelője a latin „iustus”, a görög „dikaios", a héber „szaddik”. Ha jelöli valamilyen szó Jézus nyelvében az igazságosságot, akkor csak ez jelölheti. Hogy Jézus ténylegesen milyen tartalmakat kölcsönöz ennek a szónak, azt úgy állapítjuk meg, hogy az egyes mondatokon belül egyenként meghatározzuk a szó jelentéstartalmát. Hogyan? A mondat többi szavainak a segítségével. Ha az olvasó ellenőrzi az alábbi szóanalitikus meghatározásokat, közben el is sajátítja a módszert. J 17,25 = az Atya Mt 5,45 = aki nem bűnös = aki olyan, mint a jó = aki nem olyan, mint a gonosz 5. Mk 2,17 = a bűnös ellentéte = akit Jézus nem jött hívni Mt 10,41 = aki olyan, mint a próféta = akit Jézus értékel = aki jutalmat kap 10. Mt 13,17 = látni, hallani szeretné Jézust = sok volt belőlük a Jézus előtti múltban Mt 13,43 = ragyog, mint a Nap Atyja országában = az Ország fia = akit nem vetnek tüzes kemencébe 15. Mt 13,49 = a gonosz ellentéte Mt 23,28 = nem az, aki az emberek szemében látszik annak lenni L 16,15 = aki az Istennek a szemé ben az Mt 23,28 = nem képmutató Mt 23,29 = akiket megölnek az emberek szemében igaznak látszok 20. = akiknek sírját díszítik ugyanezek Mt 23,25 = akiknek vérét ontják ugyanezek = Ábel és Zakariás Mt 25,37 = az Atya áldottai = akiket Jézus a juhokhoz és nem a kosokhoz hasonlít 25. = akiknek az Ország készül a világ kezdetétől = akik öröklik ezt az országot Mt 25,37 = gyakorolják a szeretet hatféle cselekedetét Mt 25,46 = nem az ördög népe == akik bemennek az örök életre 30. L 14,14 = feltámadnak L 15,7 = nincs szükségük metanoiára = örülnek nekik a mennyben L 18,9 = nem vetnek meg másokat Mt 20,4 = Isten, aki megfizet azért, amit teszünk 35. = fizetség, amelyet Isten ad az embernek L 12,57 = ítélet, melynek tartalma: Jézus a Messiás J 5,30 = ítélet, melynek megformálója az Atya akaratát keresi = aki az Atya akaratát keresi = Jézus 40. J 7,24 == ítélet, amely a valóságnak megfelelő: Jézus tiszteli a törvényt = ítélet, amely valóságnak megfelelő: szabad szombaton jót tenni 42. = Jézus Ezután következik a feladat nehezebbik része, a kategorizálás, amely feltétele a szintézis-készítésnek. E szószintézis során nincsenek eleve adott kategóriák. Az anyagnak magának kell felkínálnia a maga kategóriáit. Jelen esetben e 42 meghatározás anyaga öt kérdés által alkotott öt csoportba sorolható. Mégpedig: 1. Hányféle értelemben használta Jézus a szót? (6, 8, 16, 17, 31. tételek). 2. Kit tekint Jézus igaznak? (1, 7, 11, 13, 22, 28, 39, 42). 3. Milyen az igazak magatartása? (2-5, 10, 15, 18, 23-4, 27, 33.). 4. Milyen a sorsuk? (9, 12, 14, 19—21, 25—6, 29, 30, 32, 34—5). 5. Mi a magatartásuk gyökere, végső irányítója? (36—8, 40—1).
