Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - FIGYELŐ - Közösségi szentírásolvasás
Az alábbiakban a részletes kidolgozásnak csak a végeredményeit foglaljuk össze. 1. Vannak, akiket Isten tart igazaknak. Ezeknek legnagyobb ellenségei azok, akiket az emberek tartanak igazaknak. Ez utóbbiakat Jézus nem hívja meg. 2. Igaznak tartja Jézus az Atyát, önmagát. De az embereket is; azokat, akik olyanok, mint a próféták. Ezek nem az ördög népéhez tartoznak, nem gonoszak, nem bűnösök. Ezek Jézus országának a fiai. 3. Magatartásuk: tisztelik a törvényt, nem képmutatók, nem embertmeg- vetők. Isten napját jócselekedetekkel ünnepük, enni-inni adnak, lakást, ruhát adnak, betegeket, rabokat látogatnak. Nem öklelő kosokként viselkednek, hanem szelíd juhok- ként. 4. Sorsuk itt a földön: vérüket kiontják, de haláluk után már gyilkosaik is tisztelik őket. Az örök büntetés elkerüli őket. Nagy jutalmat kapnak: ők öröklik az országot, bemennek az örök életre, ahol fényesek lesznek, ahol örülnek nekik. 5. Az igaz az Isten akaratát keresi, ezért Isten a maga népének tekinti őt. Az igaz — az Istennek tetsző. Világos tehát, hogy Jézus szerint csak az éri el az Istennek-tetszés, a „szaddik”- mivolt mércéjét, aki nem csupán azt teszi, amire valamiféle jog kötelezheti őt, hanem aki szeret is. Egy nyelvi paradoxon adja meg az összefoglalást: Jézus szerint az az „igazságos”, aki szeret; tehát az, aki adja a másiknak azt is, amire jog őt nem kötelezheti. Ez az eredmény annál is érdekesebb, mert éppen napjainkban kezdjük világosan látni, hogy az éhezők megetetése követelménye az igazságosság eszményének, amelyet még az önnön zsebünkbe belenyúló szeretettel is csupán közelítgetni tudunk csak. Másfelől pedig az is nagyon tanulságos, hogy Jézus sem Istent, sem embert nem jellemez ezzel a szóval azon az alapon, hogy büntet, igazságot szolgáltat — akármily nagy bűnösöknek is. Az „osztó igazságosság” hiányzik tehát annak a Jézusnak a „szaddik"- fogalmából, aki a Hegyibeszédben így fogalmazta meg örömhírének máig is botránytételét: „Ne álljatok ellen a gonosznak!” D) Igeelemzés és szintézis Más módszerrel kell eljárnunk, ha nem névszónak, hanem igének a jelentését akarjuk megállapítani. Elemezzük a jézusi tanítás legfontosabb igéjét: a „SZERETNI" igét; Máté evangéliuma alapján, amelyben 7 ízben fordul elő ez a szó. Minden egyes előfordulásnál megnézzük: Ki az, aki szeret? (vonatkozási első pont) Ki az, akit szeretnek? (vonatkozási második pont) Miben nyilvánul meg a szeretet? (vonatkozási tartalom) Milyen a szeretet intenzitása? (hőfoka, nagysága) Mi a szeretet következménye? Mi a szeretet előfeltétele? Ezek után elvégezzük a szintetizálást, miként tettük a „szaddik” esetében is. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy szavunkat Jézus két jelentéstartalommal használja: egy dicsért, és egy elutasított tartalommal. „Szeretnek” az ószövetségiek, a vámosok, a pogányok is (1, 5, 7), de ezzel a szeretettel Jézus nincs megelégedve. A Mennyei Atya, Jézus népe, az örökéletre bemenni akarók másképpen szeretnek. Első kérdésünkre tehát az alábbi választ kapjuk: Mivel a Mennyei Atya szeret, ezért szeretnie kell mindenkinek, aki el akar jutni Hozzá, tehát az Isten egész népének, egyenként és összességében. De nem akármilyen szeretettel, hanem azzal a szeretettel, amely jellemző a Mennyei Atyára. Mivel nagyon hosszúra nyúlnék ez a beszámoló, meg kell kérnem az olvasót, hogy „házi feladatként” szíveskedjék elvégezni a másik öt kérdés anyagának szintetizálását. Ennek ellenében útbaigazítással szolgálnék egy gyakorlati jellegű kérdésben. Mivel a munka során kinek-kinek más és más fordítás áll rendelkezésére, előbb-utóbb jelentkezik az érdeklődés az eredeti szöveg iránt (Francia- országban nem-pap katolikusok ezért pl. már héberül is tanulnak). A reformátusok sajtóirodájában (Abonyi u. 21.) kapható görög nyelvű Újszövetség, versenként: görög-magyar szószedet, rövid nyelvtannal együtt (Kiss S., Szómagyarázat), az egyes görög szavak összes előfordulási helyét feltüntető „konkordancia" (Schmoller), valamint ó- és újszövetségi magyar nyelvű tárgy- mutató-idézetgyűjtemény (Virágh S.). Megismertük tehát a szentírásolvasás egy módszerét. A gyakorlat nyilvánvalóvá teheti több előnyét. A legjelentősebb talán ez: segít megállapítani, hoqy mit is gondolt az, aki kétezer esztendővel ezelőtt az Újszövetség egyik vagy másik könyvét megírta. Nem a magunk gondolatait olvassuk bele a szövegbe, hanem a kinyilatkoztatást vesszük tudomásul. Jelentős előnye az is, hogy bőséggel vet fel oly problémákat, amelyek termékeny beszélgetésekre adnak lehetőséget. Harmadik előnye, hogy nincs feltétlenül szükség szakképzett teológus jelenlétére. Isten népe ezt családban, kis baráti közösségekben odahaza is tudja csinálni, nemcsak a templomban. Végezetül ez a közösségi szentírásolvasás elmélyítheti az egyház- község tagjaiban a tudatot, hogy életüket arra kell felhasználniok, hogy Jézus munkatársaiként előbbrevigyék az ő nagy ügyét: megteremteni a Szeretet Országát a Földön. — iy 62