Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 1. szám - FIGYELŐ - Közösségi szentírásolvasás

Az alábbiakban a részletes kidolgozásnak csak a végeredményeit foglaljuk össze. 1. Vannak, akiket Isten tart igazaknak. Ezek­nek legnagyobb ellenségei azok, akiket az emberek tartanak igazaknak. Ez utóbbiakat Jézus nem hívja meg. 2. Igaznak tartja Jé­zus az Atyát, önmagát. De az embereket is; azokat, akik olyanok, mint a próféták. Ezek nem az ördög népéhez tartoznak, nem gonoszak, nem bűnösök. Ezek Jézus orszá­gának a fiai. 3. Magatartásuk: tisztelik a törvényt, nem képmutatók, nem embertmeg- vetők. Isten napját jócselekedetekkel ünnep­ük, enni-inni adnak, lakást, ruhát adnak, betegeket, rabokat látogatnak. Nem öklelő kosokként viselkednek, hanem szelíd juhok- ként. 4. Sorsuk itt a földön: vérüket kiont­ják, de haláluk után már gyilkosaik is tisz­telik őket. Az örök büntetés elkerüli őket. Nagy jutalmat kapnak: ők öröklik az orszá­got, bemennek az örök életre, ahol fényesek lesznek, ahol örülnek nekik. 5. Az igaz az Isten akaratát keresi, ezért Isten a maga népének tekinti őt. Az igaz — az Istennek tetsző. Világos tehát, hogy Jézus szerint csak az éri el az Istennek-tetszés, a „szaddik”- mivolt mércéjét, aki nem csupán azt teszi, amire valamiféle jog kötelezheti őt, hanem aki szeret is. Egy nyelvi paradoxon adja meg az összefoglalást: Jézus szerint az az „igazságos”, aki szeret; tehát az, aki adja a másiknak azt is, amire jog őt nem köte­lezheti. Ez az eredmény annál is érdekesebb, mert éppen napjainkban kezdjük világosan látni, hogy az éhezők megetetése követelmé­nye az igazságosság eszményének, amelyet még az önnön zsebünkbe belenyúló szere­tettel is csupán közelítgetni tudunk csak. Másfelől pedig az is nagyon tanulságos, hogy Jézus sem Istent, sem embert nem jel­lemez ezzel a szóval azon az alapon, hogy büntet, igazságot szolgáltat — akármily nagy bűnösöknek is. Az „osztó igazságosság” hi­ányzik tehát annak a Jézusnak a „szaddik"- fogalmából, aki a Hegyibeszédben így fo­galmazta meg örömhírének máig is botrány­tételét: „Ne álljatok ellen a gonosznak!” D) Igeelemzés és szintézis Más módszerrel kell eljárnunk, ha nem névszónak, hanem igének a jelentését akar­juk megállapítani. Elemezzük a jézusi taní­tás legfontosabb igéjét: a „SZERETNI" igét; Máté evangéliuma alapján, amelyben 7 íz­ben fordul elő ez a szó. Minden egyes elő­fordulásnál megnézzük: Ki az, aki szeret? (vonatkozási első pont) Ki az, akit szeretnek? (vonatkozási második pont) Miben nyilvánul meg a szeretet? (vonat­kozási tartalom) Milyen a szeretet intenzitása? (hőfoka, nagysága) Mi a szeretet következménye? Mi a szeretet előfeltétele? Ezek után elvégezzük a szintetizálást, mi­ként tettük a „szaddik” esetében is. Minde­nekelőtt meg kell állapítanunk, hogy sza­vunkat Jézus két jelentéstartalommal hasz­nálja: egy dicsért, és egy elutasított tarta­lommal. „Szeretnek” az ószövetségiek, a vámosok, a pogányok is (1, 5, 7), de ezzel a szeretettel Jézus nincs megelégedve. A Mennyei Atya, Jézus népe, az örökéletre bemenni akarók másképpen szeretnek. Első kérdésünkre tehát az alábbi választ kapjuk: Mivel a Mennyei Atya szeret, ezért szeretnie kell mindenkinek, aki el akar jutni Hozzá, tehát az Isten egész népének, egyenként és összességében. De nem akármilyen szere­tettel, hanem azzal a szeretettel, amely jel­lemző a Mennyei Atyára. Mivel nagyon hosszúra nyúlnék ez a be­számoló, meg kell kérnem az olvasót, hogy „házi feladatként” szíveskedjék elvégezni a másik öt kérdés anyagának szintetizálását. Ennek ellenében útbaigazítással szolgálnék egy gyakorlati jellegű kérdésben. Mivel a munka során kinek-kinek más és más fordítás áll rendelkezésére, előbb-utóbb jelentkezik az érdeklődés az eredeti szöveg iránt (Francia- országban nem-pap katolikusok ezért pl. már héberül is tanulnak). A reformátusok sajtóirodájában (Abonyi u. 21.) kapható görög nyelvű Újszövetség, versenként: gö­rög-magyar szószedet, rövid nyelvtannal együtt (Kiss S., Szómagyarázat), az egyes görög szavak összes előfordulási helyét fel­tüntető „konkordancia" (Schmoller), vala­mint ó- és újszövetségi magyar nyelvű tárgy- mutató-idézetgyűjtemény (Virágh S.). Megismertük tehát a szentírásolvasás egy módszerét. A gyakorlat nyilvánvalóvá teheti több előnyét. A legjelentősebb talán ez: segít megállapítani, hoqy mit is gondolt az, aki kétezer esztendővel ezelőtt az Újszövet­ség egyik vagy másik könyvét megírta. Nem a magunk gondolatait olvassuk bele a szö­vegbe, hanem a kinyilatkoztatást vesszük tudomásul. Jelentős előnye az is, hogy bő­séggel vet fel oly problémákat, amelyek ter­mékeny beszélgetésekre adnak lehetőséget. Harmadik előnye, hogy nincs feltétlenül szükség szakképzett teológus jelenlétére. Is­ten népe ezt családban, kis baráti közös­ségekben odahaza is tudja csinálni, nem­csak a templomban. Végezetül ez a közös­ségi szentírásolvasás elmélyítheti az egyház- község tagjaiban a tudatot, hogy életüket arra kell felhasználniok, hogy Jézus munka­társaiként előbbrevigyék az ő nagy ügyét: megteremteni a Szeretet Országát a Földön. — iy 62

Next

/
Thumbnails
Contents