Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TÁVLATOK - Hitünk alapigazságai
majd tegye meg az utat a jászoltól egészen az üres sírig Galilean és Júdeán keresztül. Mindebből az Úr Jézus szavain és tettein keresztül egymás után kibontakoznak a hit misztériumai: a Szentháromság csakúgy, mint Péter primátusa és a valóságos szentségi jelenlét. Nem rendezett ismeret formájában kell mindezt közölni a gyermekkel, hanem úgy, ahogy Jézus kinyilatkoztatta a szegények és tudatlanok előtt. A katechézis- re járó gyermekek is meg tudják érteni azt, amit Tibériás tavának halászai megértettek.” 7. További gyakorlati feladatokként a következőket jelölhetjük meg: a) Munkálkodni kell a katechézis és a liturgia szorosabb kapcsolatán, amint ezt láthatjuk az ősegyház életében. Akkor vagyok igazán élő tagja az imádkozó közösségnek, ha Istent dicsőítő, üdvözítő hatalmát elismerő hitvallásom lelkem mélyéről fakad, s ehhez kapcsolom bűnvallomásomat is. Ez a feladat természetesen magával hozza a liturgikus formák további fejlesztését (vagy másként nevezve: egyes hagyományos keretekhez való visszatérést). b) Krisztus megváltó tette hitünk alapigazsága, ennek érvényesülnie kell a mindennapi élet gyakorlatában. Minden vasárnap elsősorban a feltámadás emlékünnepe (vö. Zsinati konstitúció a liturgiáról, 106.), ennek tudatosítása és életre váltása fontos lelkipásztori feladat. A pénteki bűnbánati napon pedig Krisztus kereszthalálára kell emlékeznünk, ez adhat mindig új lendületet a vállalt engesztelési gyakorlatoknak. c) Az emberi értelmi fejlődés útját tekintve, 12-14 éves korra már tisztázni kell a fiatalok előtt hitünk alapigazságait. Ezek összefoglalásában nem mellőzhetjük az apostoli hitvallást — természetesen nem a jelenlegi magyar szöveg régies és több részében már nehezen érthető fordításában. d) Amint azt a TEOLÓGIA egyik cikke kifejtette (Sulyok E.: Az igehirdetés nyelve. 1971. szept.), újjá kell éleszteni alapvető vallási szavaink szentírási hangulat- és jelentéstartalmát. (Pl. a „kegyelem” szóhoz következetesen hozzákapcsolhatjuk a „bőségesebb élet forrása" jelentéstartalmat, s így tehetjük ma is érzékletesebbé.) Hitünk alapigazságainak vizsgálatában mindig álljon előttünk Szent Pál szava: „A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki sem rakhat” (1 Kor 3,11). Az a teológia, mely csupán fennhéjázó tudományosságra és nem „térden- áIló teológiára” törekednék, elhibázná célját. Kialakulhat ugyan egyfajta „intellektuális üzem” egy-egy teológus körül, szemére vethetnek sokmindent az Egyháznak, régi korok teológusainak, - mindez azonban kevés. Az élet követelte „újnak” keresése és hirdetése nem lehet azonos semmiféle negatív magatartással. Aki megreked a negatívum hangoztatásában, az nem jó teológus, nem erőshitű ember, hanem kispolgári fontoskodó csupán. Az imádkozó hivő és teológus akkor is kitart a Mester mellett, ha pillanatnyilag őt is az Olajfák hegyének éjszakája veszi körül, ha még nem látja a kibontakozás útját. Szükség van az „új teológiára”, de semmiféle új teológia nem fordulhat más felé, mint Krisztus felé, hiszen „kihez menne”, ha egyszer tudja, hogy „az örök élet igéi”, az életet adó tanítás nála vannak. Karl Rahner SILÓÉ Eredj! Fürödj meg Silóé tavában! Vaknak születtél ^ immár látni fogsz... s ne félj, hogy O, ki látóvá akar, nem ád elég erőt ahhoz, hogy elbírd a rád omló erős arany napot, piros örök tüzét a szeretetnek, s a hold halványezüst hideg világát... Eredj, és mosdj meg, és ne félj! Ne félj, mert mindent bírni fogsz: a fény elönti pislogó szemed, remegve, várón, nyújtózkodva ébredsz a hosszú, dermedt mély sötét után, s kitárod lelked már Felé, üres-kopáran, sóvárogva, sírón, s kiálts: — Uram Mindennap töltsd Te be! Palet a Éva 49
