Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gondolatok a mise szentírási szakaszaihoz Húsvétvasárnaptól Áldozócsütörtökig
EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA Húsvétvasárnap (Kol 3,1-4; Jn 20,1-9) A HÚSVÉT MISZTÉRIUMA A megjelenésekről szóló szövegekben többször visszatér az a megjegyzés, hogy az apostolok „nem értik az írásokat". Még akkor is kételyeik vannak, amikor Jézus élő valóságban megmutatja magát. Valami nem fér a fejükbe. A naimi ifjú, vagy Lázár feltámasztásánál nincsenek ilyen nehézségeik. Ószövetségi hitük alapján tudják, hogy Isten az élet és halál ura. De eddig csak arról volt szó, hogy egy próféta Istentől kapott erejével valakit visszahívott ebbe az életbe. Jézus feltámadása két szempontból különbözik a régi csodáktól: először azért, mert közvetlenül az Atya műve, másodszor, mert ő az örök életet, a mennyei dicsőséget öltötte magára, nem földi életét folytatta tovább. Pünkösdkor már mindkét szempont világos. Péter így beszél: Az Atya úrrá és messiássá tette azt, akit ti keresztre feszítettetek (Csel 2,36). Érti a zsoltáros jövendölését is: Krisztus feltámadása azt jelenti, hogy az Atya „örömmel töltötte el őt színe előtt (uo. 2,28), sőt jobbjára ülteti, és lábai zsámolyául alázza ellenségeit. Az Atya tehát megmutatta, hogy Jézust úgy kezeli, mint Fiát, akinek örökség és dicsőség jár. A kereszten úgy látszott, hogy teljesen elhagyta, sőt megtagadta. Most azonban atyának mutatkozott abban is, hogy a Fiúnak alkalmat adott fiúságának kimutatására: a szenvedésben igazolhatta engedelmességét, bizalmát, szeretetét, tökéletes önátadását. Az Atya így viselkedik fogadott gyermekeivel szemben is. Alkalmat ad, hogy az élet küzdelmeiben naggyá legyünk, s kiérdemeljük a megdicsőülést. Krisztus feltámadása nemcsak a test megelevenedése. Aki erre az életre jön vissza, az még ki van téve kísértésnek, betegségnek, halálnak. Ha Krisztus így támad fel, nem hoz megváltást, nem lett volna az örök élet szerzője. Feltámadása azért volt misztérium, mert az örök életbe, az isteni dicsőségbe öltözött bele. Pál apostol azt mondja: Feltámadásában az Isten hatalmas Fiának bizonyult (Ro 1,4). Benne már végbement az új teremtés. Mint megváltó, ennek az isteni életnek, ennek az örök célnak az erőit vetíti bele világunkba. Biztosítja, hogy legyen benne hit, remény, szeretet, bűnbánat, hősiesség, megbocsátás, türelem, s hogy a halált is úgy tekintsük, mint hazatérést a meny- nyei Atyához. Húsvéthétfő (Csel 2,14. 22-32; Mt 28,8-15) MONDJATOK MEG TESTVÉREIMNEK... Amennyire a szövegből kivehető, a feltámadt Krisztusnak ez volt az első üzenete: mondjátok meg testvéreimnek ... Az ősegyház megörökítette ezt a „testvér” szót. Azért, mert a megdicső- ült Krisztustól jött, akit már úrnak, minden hatalom birtokosának tekintenek, s azoknak címezte, akik még fel sem ocsúdtak gyávaságukból, kételkedésükből, árulásukból. Krisztus azt akarta kinyilatkoztatni, hogy milyen hozzánk az Isten. Bemutatja, hogy tud nagylelkű lenni, tud a rosszra is jóval válaszolni, nem bosszúálló, nem akar senkit megszégyeníteni. Az exegéták vitatkoznak a jeruzsálemi és galileai megjelenésekről. Időben nem tudják őket megfelelően elrendezni: az Egyház tagjait azonban nem ilyen kérdések érdekelték. Ok érez50
