Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Kinyilatkoztatás a megismerés fejlődésében
dig különleges módon részt vett Jézus sorsában: „Szűz Mária egysége Fiával a megváltás művében nyilvánvaló, szeplőtelen fogantatásától egészen haláláig" (Lumen gentium, 57—59). Ilyen összefüggések éltek a hívők lelkében, és lassan benső meggyőződésükké vált, hogy kezdettől fogva Fia mellett van a dicsőségben; hiszen nem lenne illő és megfelelő, hogy Krisztus anyja várakozzon a feltámadásra, hogy bűntelen teste feloszlásra kerüljön. Térben és időben mindjobban terjedt ez a felfogás, a liturgia is kifejezte, az igehirdetés megerősítette, végül pedig a tanítóhivatal hozzáadta a hitigazság ünnepélyes bizonyosságát (14). A kutatók úgy látják, hogy napjainkban hasonló módon fejlődik, bontakozik ki a „földi valóságok teológiájának" alapigazsága. Az ember nemcsak a siralomvölgyének a vándora, hanem a föld építője is. Javait birtokolja, feladata, hogy a világban a haladást elősegítse, erre nemcsak az igazságosság, hanem a szeretet is kötelezi (vö. Gaudium et spes, 10-11). Bár a Szentírás nem részletezi a világot tökéletesítő pozitív kötelezettségünket, de a felebaráti szeretet parancsa már kialakítja a keresztény köztudatban azt a tárgyi elképzelést, amelyből a hiteles tanítás körvonalazható. Ezért hívta fel a II. Vatikáni zsinat a teológusokat a kutatásra (uo. III. rész), hogy teljesen kibontakoztassák az evilági dolgok keresztény tanítását. összefoglalásul tehát elmondhatjuk, hogy hitünk teljesebb megismerésének alapja a keresztény valóság átélése, a tények közvetlen tudomásulvétele, amely az egész személyiségre hat. Főként a fejlődő gyermeknél szükséges, hogy megadjuk a korai élményalapokat; hogy növekedjék a keresztény életformában, és megnyíló értelme a korai észrevételeket törésmentesen építhesse fogalmi rendszerébe, életelvvé alakíthassa azokat. A hittanítás mindig teljesebb fejlődése a mindenkori egyházi közösségben történik; azon munkálkodni: minden egyes tag feladata. Az isteni közlést úgy kell továbbadniuk, hogy saját koruk jobban megérthesse, mélyebben átélhesse. Ezért sürgeti a zsinat, hogy a hívők jobban megértsék hitüket, és szemmel tartva a különböző népek bölcsességét és filozófiáit, találkozhassanak gondolkodásmódjukkal. A kinyilatkoztatás fejlődéséről szólva sohasem téveszthetjük szem elől, hogy az Egyház benső fejlődése nem csupán természetes életjelenség. Bár érvényesek rá a társadalmi és lelki fejlődés törvényei, tényezői túlmutatnak a történeti feltételeken: a természetfeletti élet fejlődéséről van itt szó, amelynek sohasem szab határt a világ végessége, mivel az örökkévalóság felé mutat. Ezért csakis a keresztény néppel együttműködő Szentlélek képes kialakítani az összképet a maga teljességében, és azt egyre jobban megvilágítani. A Szentlélek ereje pedig mindenkor elégséges lesz — ezt hittel valljuk — nemcsak az igazság közlésére, de további fejlődésére, kibontakoztatására is. JEGYZETEK 1. C. Charlier: Der Christ und die Bibel, Heidelberg, 1959. — 2. C. Schedl: Geschichte des Alten Testaments, Salzburg, 1952. - 3. Gál F.: Egy természettudós megjegyzéseihez, TEOLÓGIA, 1970. 2. - 4. A. Hulsbosch: Die Schöpfung, Sünde, Erlösung im evolutionischen Weltbild, Wien, 1965. — 5. Az 1951-ben tartott Római Teológiai Hét anyagából. — 6. R. La- tourelle: Theologie de la révélation, Bruges, 1966,- 7. Z. Alszeghy-M. Flick: Lo sviluppo del dogma cattolica, Brescia, 1967. - 8. M. Flick-Z. Alszeghy: II vangelo della grazia, Firenze, 1963.— 9. J. H. Newmann: Essay in Aid of a Grammer of Assent, 1875. — 10. F. Festarozzi: La Bibbia e il problema dei origini, Brescia, 1966. - 11. H. Rondet: Les dogmes changent- ils? Paris, 1960. — 12. A. Masucco-Costa: a „comprendere” fogalmáról. Enciclopedia Filoso- fica I. Venezia—Roma, 1957. — 13. M. Flick: II valore dell'argomento di convenienza, Roma, 1954. - 14. A. Kolping: Zur theologischen Erkenntnismethode anlässlich der Definition der leiblichen Aufnahme Mariens in den Himmel (Divus Thomas, Freiburg, 29/1951.) 44
