Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Kinyilatkoztatás a megismerés fejlődésében

megtanulni meghatározását egy lexikonból. De aki azután az átélt tapasztalatait tudatosan, összefüggéseiben is megvizsgálja, az a valóság teljesen hiteles, megrendítő képét tárhatja elénk. Ezért is olyan megrázó mű a kinyilatkoztatás, mert abból az átélésből fakad, hogy ,,a láthatatlan Isten úgy szól az emberekhez, mint barátaihoz, közöttük időzik, hogy meghívja őket és befogadja a vele való közösségbe ... A kinyilatkoztatás ezen ökonómiája eseményekben és szavakban történik, amelyek egymásba fonódnak oly módon, hogy isten művei az üdvtörténetben kinyilatkoztatják és megerősítik a tanítást és a szavakkal jelölt valóságot, a szavak viszont hirdetik a műveket, és megvilágosítják a bennük lévő misztériumot” (Dei Verbum, 2.).

A keresztény hittanitás tehát Jézus „barátainak", az apostoloknak az átéléséből fakadt, majd az ősegyházban „a szóbeli igehirdetésben példájukkal és oktatásukkal átadták mindazt, amit akár Krisztus szavaiból, a vele való érintkezésből és tetteiből kaptak, akár pedig a Szentlélek sugalmazásával elsajátítottak” (Die Verbum, 7.).

Az ősegyház hívei is a valóság közvetlen megragadásával fogták fel az üzenetet, mint az emmauszi tanítványok, akiknek „megnyílt a szemük, és lángolt a szívük”, amikor az ismeretlen magyarázta az írásokat (vő. Lk 24,31—32).

Ez az inkább megsejtett, mint megértett valóság finomult, fejlődött a különféle kultúrák nyelvén az Egyház történeti közösségében. A szentírásmagyarázók igazolják, hogy a keleti gondolkodásban — mint a gyermeki világképben — ilyen, a fogalmat megelőző megragadásban tükröződik a valóság.

A világ teremtésének ősi leírása például úgy szemlélteti Isten alkotását, amiként a fazekas készíti edényeit (Tér 2,4). A hellenisztikus gondolkodás már kiemeli, hogy Isten semmiből teremti a világot (2 Makk 7,20), keresi a teremtés fogalmi meghatározásának pontosságát, amely kizárja a meglévő anyagot (10). A fogalmi gondolkodás kétségtelenül fejlettebb, de nem mindig célravezető. Az Európán kívüli népek közelebb állnak a Szentírás ősi szemléletéhez, az Egyház élő megtapasztalásához. A személyi átélés és tanúság többet mondhat, mint egy jól szerkesztett tanrendszer. Az emberi segítés, a szeretet elkötelezettsége pedig képes azonosulni minden gondolkodásformával.

3. A tárgyi megértés síkja. Mivel a kinyilatkoztatás hosszú fejlődését napjaink ismeretében tudjuk összegezni, azért tán legjobban a legutóbbi dogmán, Mária mennybemenetelének igazságán szemléltethetjük (11).

„ ... Dogmát nyilatkoztatott ki Isten, hogy Isten anyja ... testével és leikével felvétetett a mennyei dicsőségbe ...” (DS. 3903). így kezdte XII. Pius az ünnepélyes kihirdetést. Fel kell figyelnünk a „kinyilatkoztatás” szóra, ugyanis a Szentírás és az első négy század irodalma sehol sem említi ezt a tanítást, annak csak az 5. században találják nyomát és a 7. században ünnepük meg. — Hol rejtőzött tehát közel ezer évig ez a hitigazság? Mária mennybevételének ismerete rejtve élt az egyházi közösség tudatában. A megsejtett - intuitive átélt - igazság fokozatosan bontakpzott ki, és 1950. november 1-én vált kihirdetett tanítássá.

Ez c megismerési folyamat egyébként megtalálható a köznapi életben is. Ha a művészetben jártas ember rátekint — mondjuk — egy Greco-képre, és hamisnak mondja azt, ezt benső meggyőződéssel állítja. Olyan sok képet látott már ugyanis, hogy a művészről öntudatlanul is kialakított egy elképzelést, és bár tudatosan nem lenne képes felsorolni a jellemző jegyeket, a tárgyról kialakított benső látása biztonságot ad ítéletének. Ha igen gyors következtetésnek nevezzük is a gondolatmenetét, akkor sem tudjuk, hogy milyen alapon fogalmazta meg az első tételt: Egy Greco-kép ismertetője ez meg ez...

Az emberi megismerésnek ez az „ismeretlen pontja” a valóság elsődleges szemléletéből ered. A filozófusok nem egyszer megfeledkeznek erről a pontról, pedig az emberek ilyen „megsejtett bizonyosságokért” sokszor feláldozzák az életüket is. Nem hideg észérv, hanem a másikkal való benső azonosulás, a másik lelkivilágának közvetlen átélése adja meg megismerésünknek és tanúságunknak hitelességét. Ez a megismerésforma minden személyközi kapcsolat, kitárultság és őszinte befogadás szükségszerű feltétele ... (12).

A Greco-kép felismeréséhez hasonlóan, amint a festőről kialakult összképbe nem illett bele ez a látott kép, épp úgy az idők során a kinyilatkoztatás egyes eseményeiből, a továbbadott szóbeli hagyományokból kialakult a mindenkori keresztény közösség lelkében Máriáról az a tárgyi elképzelés, amely szerint nagyon is megfelelő volt számára a testestől való megdicsőülés (13). A Szentírás szerint ugyanis olyan mértékben részesedünk a feltámadt üdvözítő dicsőségében, amilyen fokban részt vettünk megváltói életében, szenvedésében. Mária pe43