Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt" (A történetíró, a katechéta és a teológus Márk)
tál megszentelt személynek kifejezése, aki válaszol Isten ajándékára. A hit tárgya nem elvont tanítás, hanem Isten személyes valósága. A hit által léphet be az ember abba a misztikus egységbe, amely a földön a szeretet és szemlélődés egységében bontakozik ki, és befejezést nyer az égben Isten színről-szfnre való látásában. H. Urs von Balthasar írja, hogy a kereszténység történetének talán legnagyobb krízisét éli át. A kereszténység az emberiség széles rétegei számára hihetetlenné vált. A modern ember számára azonban mégis van egy pont, amely — az Isten kegyelmével — közel viheti majd az eltévedt gyermeket. Csak az hihető, amit a világ nem sejthet, amit csakis Isten mondhat ki: hogy Ö szeret bennünket. A hitet éltető szeretet, amely kibontakozik a cselekvésben és belső elmélyedésben, az egzisztenciális, személyes hit teljessége. FELHASZNÁLT IRODALOM: Initiation Théologique: R. Liégé: La Fői, Encyclopedie de la Fői (kiadó H. Fries); — J. Ra- tzinger: Einführung in das Christentum; - Sacramentum Mundi II. Glaube és Giaubensmotív; - R. Aubert: Le Probleme de l'act de fői; — I. Mouroux: Je erői en Tói; - Summa Theologica II.— Handbuch der Philosophie: A. Dempf: Ethik des Mittelalters; — Bauer: Bibeltheologisches Wörterbuch: Glaube. Sulyok Elemér „EZ AZ EMBER VALÓBAN AZ ISTEN FIA VOLT” (A történetíró, a katechéta és a teológus Márk) A mai szemléletmód Hosszú időn keresztül az evangéliumoknak, mint egészként felfogott irodalmi alkotásoknak a vizsgálata állt a biblikus kutatások homlokterében. Az irodalmi kritika módszerével próbálták megállapítani az egyes könyvek egymástól való függését. Az első világháború után jelent meg a formatörténeti iskola Németországban. Érdeklődését elsősorban az evangéliumokban megőrzött hagyomány közös műfajainak (Gattung) elemzése kötötte le. Nagy érdeme, hogy észrevette azokat a „paneleket” (paradigma, novella, parabola, parainézis, mítosz stb.), amelyekből az evangéliumok felépülnek. De a műfajok körvonalainak kirajzolásában mintha megfeledkezett volna az elemzett művek irodalmi egységéről. Az ötvenes évek végére a helyzet megváltozott. Miután a formatörténeti iskola felfedezte azokat az építőköveket, amelyekből az evangéliumok felépülnek, a kutatók érdeklődése az építőkövek kötőanyagára irányult. Az áthagyományozott elemek kötőanyagának vizsgálata viszont arra enged következtetni, hogy az evangéliumok szerkesztői munka eredményei. Vagyis: az evangélisták nemcsak átveszik a hagyományt, hanem újra is szerkesztik, mégpedig egy meghatározott teológiai álláspont alapján. (Redaktionsgeschichte) Az ún. összekötő szövegek tartalmazzák az evangélista teológiai koncepcióját, amely alkalomadtán feszültségbe is kerülhet az eredeti hagyománnyal. Ezt a szerkesztői elvet szem előtt tartva, megkíséreljük összeállítani Márk teológiáját. Először, ha nagy általánosságban is, de ismertetjük az evangélium főbb jellemvonásait, majd 26
