Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 4. szám - FIGYELŐ - Cselényi István Gábor: A dialógus mint "fordítás"
végleges és tökéletes. Ma még csak mint kísérletről beszélhetünk róla. De hozhat felszínre új igazság-magvakat. Milyen lehetősegek állnak tehát előttünk? — A dialektikának, mint ontológiai módszernek alkalmazása könnyebb feladatnak látszik. bőt, leilhará müvében gyakorlatilag mar meg is valósult (lő). — Igaz, itt nem tisztán marxi, hanem hegeli források is dolgoztak, s e mü nemcsak filozófiai, de „hy- pertizikai" szintézist is hozott. — A dialektika megfelel a lét belső mozgásának leírásara. Annak az evolúciónak leírására is, melyet Teilhard kimutat. De, tovább szélesítve, hasznosítható a teológia egész területén. Az arisztotelészi logika ugyanis, amelyet gyakorlatilag napjainkig használt a teológia, csak megközelítése volt a teljes igazságnak. Hasonló itt a helyzet, mint az euklideszi geometria esetében: ideális állapot rögzítésé, de a valóság sokkal összetettebb, nogysem tükrözni tudna. Az anyag olyan „görbült térnék" bizonyul, mely kicsúszik a klasszikus logika kezeiből. Nem az továbbra mar a proP- lema, hogy kívülről szemlelve egyik vaiosag hogyan zarja ki a másikat (ellentmondás el- vej, hanem hogy hogyan épül tel belülről, ellentmondónak látszó elemekből (dialektikus ellentmondás}. — Nem csoda, hogy számos teológiai értekezésben tűnik tel a „dialektika" kifejezés olyan részproblémák megoldásaként, amelyek a régi sémában ellentmondást rejtettek magukoan (kegyelem es szabadság együttfutása, tekintély es szabadság az egyházban, stb.). Napjainkig várat azonban magára az a szintézis, amelyben a dialektika, az ellentétek egységének elve kiegészítené a már ismertetett módszereket. Igaz, valamikor Nicolaus Cusanus próbálkozása magányos maradt és Hegel rendszere sem bizonyult ortodox teológiának, de ez nem jelenti azt, hogy az alakuló szintézisben nem lenne helye a dialektikus logikának, sőt ontológiának. — Csak példaként hadd említsük, kitűnő alap lenne ez a módszer a keresztény istenéi! (Szentháromság-hit) belső megvilágítására, Ha egyszer a let minden formájában dialektikusnak mutatkozik, nem látszik már nehézségnek az, ha a szükségszerű létet is „dialektikusnak" látjuk belülről, a kinyilatkoztatás nyomán. Tehát olyan egységnek, amelyet belső elvek építenek föl! Materialista magvak? Sokkal nagyobb nehézséget jelent a teológia számara a marxi materializmus. Az egész építmény átvételéről nemigen lehet szó. Tudjuk, a kereszténység kezdettől fogva idealista alapállású filozófiákkal jegyezte el magát. Csak egy egészen vékonyka ér csordogál történetében, amely materialisz- tikus felíogást képvisel. Tertullianus volt egyedül az, aki Istent is és a lelket is (bár egészen ellégiesedett) anyagnak gondolta. Nemrégiben pedig Paul Tillich, aki a keresztény materializmus lehetőségét kereste (14). De ezek a magányos hangok is jelzik, hogy nem kizárólagos és nem egyedül lehetséges megfogalmazási mód a spiritualista teológia. Mindenekelőtt a materializmus ismeretelméletének igazát kell fontolóra vennünk. Ha tényleg csak az probléma, az emberre vonatkoztatva, hogy a lét vagy a tudat-e az első, a kereszténységnek is a létet kell választania, anélkül, hogy a tudatot leértékelnénk (15). Hogy lehetetlennek tűnik első hallásra materialista elemek alkalmazása a teológiában? — Kétségtelen. Húsunkká, vérünkké vált már a spiritualista szórendszer, ez a világképünk. De gondoljunk arra, hogy hasonló világkép-átrendezést jelentett a kopernikuszi igazság átvétele is. Vajon ilyen kopernikuszi fordulat zajlik le szemünk előtt a teológiában is? — ítéljük meg magunk... A modern aszkézis egyre kevésbé értékeli egyoldalúan a lélek szerepét: az egész ember, az egész személyiség felemeléséről beszél. Az érdekes épp az, hogy ezzel visszatér a szentírási gondolathoz. Ma már nem szívesen ejt szót a teológus a lélek halói utáni életéről, a különváltan bolyongó piától lélekről pedig semmiképpen sem. A feltámadt Krisztus létteréből való részesedésről beszél (16). Már nem a lélek „természetes halhatatlansága” következményének tartja az örökéletet, hanem kegyelmi adománynak, melyet az egész ember kap meg a feltámadásban (17). A mennyországot is az új ég és új föld kozmikus hátterével gondolja el. — Az érdekes ismét csak az, hogy ez a megfogalmazás áll közelebb a szentirási gondolathoz (18). Nagyonis lehetséges tehát „materialisz- tikus" színezetű elemek fölvétele a teológiába. Mégsem mondanánk ezt a fordítást materialista teológiának. Inkább arról lehet szó, hogy az egyoldalúan spiritualista-idea- lista megfogalmazáshoz hozzárendeljük az anyag fontosságát jelző megfogalmazást, mint kiegészítő elemet, hiszen egyik is, másik is ugyanannak a valóságnak más-más szempontú megközelítése. De vajon túl lehet-e lépni ezen a határvonalon? Megközelíthető-e materialista alapon az istenfogalom? — Ismeretelméletileg igen. Karl Rahner is megkockáztatja annak a lehetőségét, hogy amennyiben minden, a tudattól független valóságot anyagnak nevezünk, Istent is anyagnak mondhatjuk (19). Ennek alapján úgy fogalmazhatnánk, a ke252
