Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)

1972 / 4. szám - FIGYELŐ - Szennay András: A Nemhívők Társasága

reszténység abban tér el a dialektikus ma­terializmus felfogásától, hogy az objektív létben (az „anyagban”) abszolút és relatív anyagot, szükségszerű és relatív mozgást kü­lönböztet meg. Hogy joggal, ez abból kö­vetkezik, hogy minden konkrét mozgás előtt már ott a szükségszerűség, hogy mindennek változnia kell. — Az istenfogalom „materia­lista" megközelítése valahol itt kezdődhetne. Kérdés persze, hogy az ember létkörénél ma­gasabb létre alkalmazható-e az embernél alacsonyabb létfokozat neve? Mint dialógus­fogalom azonban elfogadható. — Az onto­lógiai elemzésnek csak ezután kell következ­nie: mennyiben mondhatjuk mégis szellemi­nek az abszolút létet? A belső fordítás Tegyük fel, sikerült a modern ember nyel­vét a hit kifejezőjévé tenni és hagyománya­inkat erre a nyelvre átültetnünk. Még min- diq előttünk áll a feladat, hogy a már el­sajátított nyelven közöljük mondanivalónkat a modern korral. Itt már nem egyszerűen szavak átültetéséről, hanem gondolati tar­talmak átszűréséről és átadásáról van szó. Ez egyúttal a hittartalmak szekularizálását is jelenti, legalábbis olyan kódrendszer ki­dolgozását hozza, amely lehetővé teszi, hogy alapigazságokat mind transzcendens, mind immanens síkon el tudjunk mondani. Ennek a kódrendszernek a kulcsát maga a megtestesülés adia kezünkbe. A Logosz az isteni igazság önközlése, egyesülése az em­berséggel („köztünk lakott”, Jn 1,14). A kö­zös emberi benne a láthatatlan látható kép­mása lett (Kol 1,15). Ennek alapján a Krisz­tusra tekintő teológia egyúttal antropológia is. Olyan transzcendens fogalmak, mint is­tenhit, ima, kegyelem, immanens tartalmat is hordoznak: az emberben való hitet, a má­sok felé való kinyílást és a szabadságot is állítják (20). Ezeknek a belső tartalmaknak felszínre hozatala után nem lehet messze az az idő, amikor hivő és nemhivő „communio”-ra jut a közös eszmélésben és cselekvésben. JEGYZETEK: 1. Günther Nenning: Warum der Dialog starb? — Neues Forum, 1972. március, 41 — 47. o. — 2. Paul van Buren: The secular mea­ning of the Gospel, New York, Macmillan, 1966. 47. o. — 3. Edward Schillebeeckx: Faith functioning in human self-understan­ding, New York, Associated Press, 1966, 45. o. — 4. Brian Wicker: Toward a contempo­rary Christianyty, London, 1967. 260. o. — 5. W. Hamilton: The new essence of Christia­nity, New York, 1966. 30 o. — 6. Leslie De­wart: The future of Belief, New York, Herder and Herder, 1966. 44. o. — 7. Dewart: I. m. 211—226. o. — 8. lourdain Bishon: Les théo- logiens de „la mórt de Dieu”, Paris, Cerf, 1967. — 9. Robinson: Dieu sans Dieu, Paris, 1964, 122. o. — 10. Vö. pl. Gaudium et spes, 42. p., Populorum progressio, 27. §, Pacem in terris, 49. — 11. Vö: Walter Dirks: Reli­giöser Sozialismus — katholisch? — Inter­nationale DIALOG Zeitschrift, 1972. 1. sz. 48—53. o. — 12. Günther Nenning, i. m. és Nikolai Kowalski: Katholiken und Kommu­nisten — gemeinsam, uo. 48—51. o. — 13. Josef Vital Kopp: Pierre Teilhard de Char­din und sein Weltbild, München, 1965. — 14. Vö. Martin Stähli: Materialistische Grundle­gung des Christentums, IDZ, 5. évf. 1 sz, 23. o. — 15. Uo. — 16. Gál Ferenc: Túlvilági hit és antropológia, TEOLÓGIA, 1969. szept. 163 —-169. o. — 17. Már Justinus is felismerte ezt: Dialógus 6 PG 6, 489 B. — 18. Vö: Gál: I. m. 168. o. — 19. Karl Rahner: Theologie und Anthropologie: Schriften zur Theologie, 8/1967. 49. o. — 20. Uo. 43. o. és Szennay András: Rejtőző Istenség, Budapest, 1969. 89. ο. A NEMHIVÖK TITKÁRSÁGA A tíz esztendeje megnyílt II. Vatikáni zsina­ton a püspökök túlnyomó többsége — szem­ben a „horcos ellenzék” felfogásával — azt a véleményt képviselte, hogy korunk ateizmu­sához, illetőleg ateistáihoz nem sújtó anaté­mával, hanem őszinte keresztény nyíltsággal, dialóguskészséggel lehet, sőt kell közeled­nünk. Amint azt az egyháznak a mai világban elfoglalt helyzetét vizsgáló zsinati dokumen­tum (Gaudium et spes) hangoztatta: a ke­resztények elsősorban arra ügyeljenek, hogy az általuk, rossz tanúságtételükkel eltorzított istenképet szavaikkal és tetteikkel egyaránt korrigálják, s megfelelő módon állítsák Istent korunk ateistái elé. Továbbá: együttműködés­re kell törekedniük minden jóakaratú ember­rel, így az ateistákkal Is, — ez pedig nem lehetséges „az őszinte és bölcs dialógus nél­kül”. Ebben a szemléletben fogant, ilyen célkitű­253

Next

/
Thumbnails
Contents