Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Paskai László: Dialógus az Egyház életében
vétlenül Istentől vagy az egyháztól erednek. Nem szabad tehát elzárkózni, hanem a dialógus kapcsolatát kell velük keresni. Ilyen értelemben sürgeti a zsinat a dialógust az ateistákkal, hogy a világ helyes felépítésében kölcsönösen meglegyen a közreműködés (10). — A másik pillér pedig annak a megállapítása, hogy a kinyilatkoztatás ténye nem olyan értelemben lezárt, hogy abból helyes elemzéssel ne lehetne választ kapni minden kor kérdésére. „Szent Pál nem ismerte Pelagiust, mégis az ő alapján Ágoston szelleme választ adott neki. Szent János nem tudhatott Arius- ról, mégis Athanáz hermeneutikája révén válaszolt neki” (11). Ugyanígy a mai kor kérdései nincsenek kifejezetten a kinyilatkoztatásban, mégis, a helyes értelmezés autentikus választ ad ma is az üdvösségre vezető úton. Ilyen szempontból a kinyilatkoztatás is mindig nyitott, mert minden kor embere számára választ ad és az üdvösséget mutatja. A dialógus gyakorlata A dialógus gyakorlata elindult az egyház életében. Nagy reményeket fűztek hozzá és a zsinat óta eltelt idő alatt hozott is bőséges gyümölcsöt. De kapcsolódott hozzá sok kiábrándulás is, a tapasztalt eredménytelenségek miatt. Érte az árulás vádja is, mert - mint mondották — az egyház és a kereszténység „fellazulásához” is vezetett (12). A kívülállók részben a vallás kétségbeesett próbálkozását látták benne, hogy megmaradhasson az előretörő ateizmus ellenére, vagy pedig egyenesen a kereszténység nagy történelmi öngyilkosságát érezték ki belőle. A dialógus új gyakorlat az egyház életében, ezért érthető, ha az útkeresés nehézségeitől sem mentes. Az útkereséshez a legjobb szándék mellett is kapcsolódhat tévedés is. Az eddig megtett út azonban ad útmutatást is a folytatáshoz. És itt néhány szükséges szempontra lehet hivatkozni. Mindenekelőtt a modell kérdése. A dialógus magatartást jelent. Az elérendő cél a különböző területeken más és más. Ezen a területen az a veszély fenyeget, hogy a dialógus szó vulgarizálódott, ennek következtében pedig a területek és a cél is elmosódottá vált. Többféle modell állhat a dialógus előtt. Politikai téren a kompromisszum. Gazdasági téren a funkcionizmus (nem az elvi álláspont a lényeg, hanem a helyes funkció, ezért az elvi szempontokat el kell távolítani; Entideologisie- rung). Társadalmi téren a humanizmus (az ember földi élete a lényeg, minden mást figyelmen kívül kell hagyni). Világnézeti téren az elvi pluralizmus elfogadása. Különböző modellek. A kereszténység számára azonban egyik sem lehet a járható út, mert ezek a kereszténység kiüresítését, illetőleg komolytalanná tételét eredményezik. Az egyház dialógusának az a célja, hogy alkalmas módon teljesítse küldetését a jelen világban. Ez pedig megkívánja az azonosság fenntartását a különböző korokban. Az azonosság nem azt jelenti, hogy mindig ugyanazt mondja, hanem, hogy ugyanannak az éltető forrásnak a vizéből merít (13). A dialógus nemcsak a közszellem igényéből fakad, hanem az egyház belső természetéből is. Sok tulajdonságot lehet felsorolni, amellyel a dialógust folytató egyénnek rendelkeznie kell, egy valami azonban nélkülözhetetlen: hogy saját maga mélyen élje is a kereszténységet. Ennek a hiánya, sajnos, sokszor kiütközik a mai dialógusban, és emiatt érik vádak az egyház új gyakorlatát. A keresztény élet komoly megértése és megélése nélkül már nem történhet igazi dialógus. Gondolok itt pl. arra a belső párbeszédre, amely az egyházat, mint profán közösséget tekinti, s a jóakaró segítés helyett inkább a demagógia hangja fordul annak vezetése és vezetői felé. Végül ma is sokat mond számunkra az apostolok gyakorlata. Az Apostolok Cselekedeteiből kiviláglik, hogy nem kaptak konkrét utasításokat, hogyan és mi módon kell küldetésüket teljesíteni, az egyházat megszervezni. Az eseményekből ismerték fel, hogy mi a teendőjük. Figyelve a Szentlélek indításaira és felismerve az idők jeleit értették meg teendőjüket. Ez a jelenlegi dialógusban is feltétlenül útmutató, örvendetes, hogy az egyház és a keresztény élet természetét illetően ma annyira 213