Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Némedi Sándor: Keresztények és marxisták a dialógus útján
előtérbe jutott a Szentlélek ajándékainak a hangsúlyozása. Sajnálatos viszont, hogy a vele való együttműködésről már sokkal kevesebb szó esik. Hisz a Szentlélek ajándékai nem automatikusan működnek; azok holtak maradnak az egyéni együttműködés nélkül. Pedig éppen a Szentlélek működése az egyházban és a keresztényekben biztosítja az igazi nyitottságot az evangélium útján a jövő felé. És ezért mondhatjuk, hogy a helyes dialógus garanciája a Szentlélek, aki vezeti egyházát küldetésének beteljesítéséhez (14). JEGYZETEK 1. Új magyar lexikon, Bp. 1960, A magyar nyelv értelmező szótára, Bp. 1966 még ebben a jelentésben hozza a dialógust.— 2. Albert Dondeyne, La fői écoute le mode, Paris, 1964. 13.— 3. Optatam totius 19. — 4. VI. Pál Ecclesiam suam enciklikája még a zsinat időtartama alatt foglalta össze a dialógus lényeges formáit és szükséges tulajdonságait. — 5. Barauna, De Ecclesia, Herder, 1966, II. II. 589. — 6. Az ApCsel gyakran használja a szót (dialegesthai). Jelentése nem annyira a vitatkozás, ahogyan fordítani szokták, hanem kifejtés, Isten üdvözítő akaratának a hírüladása, vallási magyarázat. V. ö. G. Kittel, Theol. Wörterbuch zum N. T., Stuttgart, 1935, II. 93 k. — 7. Vő. Apostolicam actuositatem, 2. fejezet. — 8. Szeretnek hivatkozni Teilhard de Chardin-re, aki ugyanezeket a dolgokat felvetette írásaiban, sőt gyakorolta is, de írásai akkor még nem jelenhettek meg egyházi engedéllyel. — 9. Apostolicam actuositatem. — 10. Gaudium et Spes 21. — 11. Y. Congar, Le chrétien, son présent, son avenir, et son passé in: Lumiére et Vie, 108 (1972) 75. — 12. La Vie Spirituelle 1966 okt.—nov.-i száma közvéleménykutatást adott közre „Fallait- il un Concile" címmel. 389 kk. lapokon már akkor megjelentek a dialógust elmarasztaló vélemények. — 13. Y, Congar i. m. 75. — 14. Y. Congar, i. m. 77 k. Némedi Sándor KERESZTÉNYEK ÉS MARXISTÁK A DIALÓGUS ÚTJÁN Keresztények és marxisták dialógusa, közös értékek és célok által motivált társadalmi tevékenységük kibontakozása évtizedek „hidegháborús korszakának" végét jelzi, és - bár még mindig sok megoldásra váró problémát rejt magában - mindkét fél számára biztató jövő felé mutat. A kölcsönös bizalmatlanság és gya- núsítgatások légkörét fokozatosan oldja fel egymás megismerésének őszinte vágya; a jogos, vagy jogtalan, valódi, vagy vélt sérelmek fölötti meddő vitákat — a múltból a jövő felé fordulva — a közös út keresése, a minél gyümölcsözőbb gyakorlat kialakítása váltja fel. ,,A béke megőrzéséért vívott harcban, a népjólét emeléséért, a műveltség terjesztéséért, egy igazságosabb és humánusabb világért folytatott erőfeszítésekben” formálódik hívők és nem-hivők nemzeti egysége (1): a társadalmi, politikai élet legfontosabb területein a dialógus együttműködéssé változott. — Ez az eredmény első pillanatra szerénynek, sőt természetesnek és automatikusnak tűnik, - a dialógus konkrétabbá válásának folyamatában pedig talán túlságosan is általános. Annak ellenére viszont, hogy még valóban nincs kihasználva minden lehetőség, és ez az egység korántsem egyértelmű (2), a múlthoz képest (-gondoljunk az 1950-es évekre -) mégis nagy előrelépést jelent, és a jövő dialógusának biztos alapjául szolgálhat. A dialógus ,,a gondolatok kicserélésével, kölcsönös szellemi gazdagítással kezdődik, de a tettek felé, a közös akció felé törekszik" (3). Ha tehát a párbeszéd csupán ideológusok és teológusok vitájává, vagy esetleg az értelmiség „szellemi párharcává" degradálódnék, nem érné el célját. Mivel a szocialista társadalomban biztosítva van hívők és ateisták célul tűzött közös tevékenységének társadalmi és gazdasági feltétele, — olyannyira, hogy a keresztények szinte „rákényszerülnek” a konkrét, gyakorlati dialógusra —, azért a mi viszonyaink között az elért eredmények meg- tartásának és fejlesztésének egyik legfontosabb feltétele az együttműködés már meglévő társadalmi alapjainak további erősítése és bővítése. Ez pedig — termé214
