Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 4. szám - Döpfner bíboros az egyház mai problémáiról és feladatairól
DÖPFNER BÍBOROS AZ EGYHÁZ MAI PROBLÉMÁIRÓL ÉS FELADATAIRÓL Számunk vezető helyén közöljük a münchen-freisingi egyházmegye bíboros főpásztorának nyilatkozatát. A feltett kérdésekre adott válaszok tömören bár, de világosan tárják elénk, hogy az egyház problémái, befelé és kifelé elvégzendő feladatai — a belső és külső dialógus — szervesen összefüggnek egymással. Az egyház nem légüres térben, hanem mindig az adott korban igyekszik az evangélium szavát életre váltani. Napjaink egyházi életét, belső és külső feladatait — az örökérvényű evangélium irányítása mellett — egyrészt a II. Vatkáni zsinat eszméi, másrészt a konkrét történeti-társadalmi helyzet, a ma emberének igényei határozzák meg. Ami az előbbit, a II. Vatikáni zsinatot illeti, annak Döpfner bíboros nemcsak egyik vezér- egyénisége volt, hanem eszméinek ma is szakavatott tolmácsa és buzgó hirdetője; a második vonatkozásban pedig elmondhatjuk, hogy éles szemmel, kritikusan, de egyszersmind áldozatos, nyitott segítőkészséggel áll nemcsak az egyház, de hazája és az egész emberi család szolgálatában. — E helyen szeretnénk megköszönni a bíboros úrnak, hogy nagy elfoglaltsága mellett is időt szakított kérdéseink tanulmányozására és a válaszok megadására. 1. Hogyan vélekedik Bíboros Úr arról, hogy napjainkban bizonyos nyugtalanság és zavar tapasztalható az egyházban a hívek, a papok, sőt a püspökök között is? Kétségtelenül így van: az egyházat napjainkban bizonyos nyugtalanság, vagy - ha úgy óhajtja mondani - zavar jellemzi a tanítás és a fegyelem sok területén. Az egyes nehézségek országok szerint különbözők lehetnek, de bizonyos, hogy senkit sem kerülnek el. Gondoljon azonban arra, hogy ez a belső nyugtalanság vagy válság nem csupán a katolikus egyházra jellemző, hanem mai társadalmunk minden területére. Nehéz korszakban élünk. Az úgynevezett ipari korszak óriási feladatokat és problémákat hoz magával, amelyeket egyszerűen az elmúlt kor eszközeivel megoldani nem lehet. A kommunikáció új lehetőségei - a világ minden részére elérő azonnali hírközlés, korábban nem is sejtett méretű közlekedési lehetőségek - szorosabban összekapcsolják az embereket és a népeket. A nagy technikai találmányok minden áldásuk mellett új veszélyt is jelentenek az emberiség számára. Elméletileg és technikailag lehetővé vált, hogy az egész emberiséget a legrövidebb idő alatt megsemmisítsék, (gy aztán nem csodálhatjuk, ha napjaink társadalmára a nyugtalanság nyomja rá a bélyegét. A béke megőrzésének feladata sürgetőbb lett. A fejlődésben elmaradott népek szükségletei, a sok éhező ember határozottan sürgeti ennek a problémának a megoldását, és ezt csak világméretekben lehet megoldani. Ki lehetne nyugodt ilyen problémák láttán, s ki ne kérdezné és keresné szenvedélyesen: mi az, amit másként kell tennünk, hogy megfelelhessünk a kor követelményeinek? Ezt az üdvös nyugtalanságot — az egyházban is — nagyon is pozitívnak tartom. A nyugtalanság azonban béníthat is, ha nem szenvedélyes aggódást jelent, hanem a lelkek szorongásából vagy zavarából származik. Biztos, hogy ma megvan a nyugtalanságnak ez a formája is, amit le kell győzni. A II. Vatikáni zsinat új kezdeményezései sok embert megleptek, sokan pedig nem voltak elég nyitottak. Mások túlságosan a saját elképzeléseik szerint magyarázzák a zsinatot és ezzel keltenek zavart. Aki azonban egy kicsit is ismeri az egyház történetét, tudja, hogy a nagy zsinatok utáni időszakok mindig nagy nehézségekkel és problémákkal voltak tele. Türelemre van itt szükség, s az egyház Urába vetett bizalomra. 203
