Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gyürki László: Mit kell vallanunk az Ószövetségről?
A számos nehezen megoldható probléma közé tartozik az Ószövetség értelmezésénél a gyűlölet kérdése is. Ma már nem tudjuk megérteni, hogyan lehet egy népet kiirtani, vagy átkot mondani rájuk. Hogyan kívánhat az Isten ilyent? Eszünkbe jut a hegyi beszéd, és úgy érezzük, hogy a kinyilatkoztatás jut veszélybe, ha menteni próbáljuk ezeket a részeket. Tudnunk kell azonban egyrészt, hogy a korabeli mentalitás teljességgel idegen a későbbi, főleg az európai felfogástól; másrészt, hogy az Ószövetségben is van szó pl. ellenségsze- retetről. A messiási időben — a prófétai látomás szerint — minden nép eggyé lesz Isten uralma alatt, az ellenség is hisz majd Istenben. A gyűlöletről szóló gondolatok kétségkívül tanúskodnak bizonyos korabeli nacionalizmusról is, különösen az Ószövetség kezdeti és végső szakaszában. Ezt a sátáni vonást az emberben a kereszténység sem tudta teljesen kiirtani, ezért nem helyes ezt mintegy az Isten akarataként feltüntetni. Az ember kultúrája, szellemi fejlettsége mindig határt szabott annak, amit Isten tenni akart az emberrel. Épp ebben nyilatkozik meg a fejlődés gondolata és ténye. Ezek a határok megmaradnak az egyes ember és a korok életében. Miért nem tökéletesek ma sem a keresztény közösségek? Azért, mert nem fogadják el sem az Istent, sem az embert teljesen. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy Isten nem adott megfelelő, üdvösségre vezető kinyilatkoztatást. Maradandó értékek az Ószövetségben Az ószövetségi könyvek maradandó értékeket tartalmaznak. A vonatkozó zsinati irat a következőket sorolja fel; Isten iránti eleven érzék; mélyen vallásos ember; Istenről szóló fenséges tanítások; Isten végtelen szeretete és irgalma az ember iránt; az emberi élet üdvét szolgáló bölcsesség; csodálatos imádsággyűjtemény, elsősorban a zsoltárokban. Aki az Ószövetséget olvassa, valóban érzi, hogy a számára idegen részek mellett bőven talál olyanokat is, amelyek ma is az emberek szívéhez szólnak. Nemcsak Isten igazságosságáról, hanem végtelen szeretetéről és irgalmáról is találunk ott olyan részeket, amelyek az Újszövetség írásai mellé kívánkoznak, és segítenek, hogy jobban megértsük az Újszövetséget. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy az Ószövetség nélkül nem értenénk meg az evangéliumokat. A kizárólagos „csak" jelenthet veszélyt. Csak az Újszövetségre támaszkodva aligha állna előttünk megfelelően az üdvtörténet. Nem véletlenül tartozik az eretnekek közé Moreion, aki az Ószövetséget elvetette. Az Ószövetség nélkül könnyű félreérteni az Újszövetséget. Nagyon helytelenül, „spirituális” módon lehet azt értelmezni. Mintha a keresztény életet csak „szellemben és lélekben” lehetne élni. Ez a veszély mindig kísértett ott, ahol az Ószövetséget szem elől tévesztették, elhanyagolták. Az Ószövetség írásai jobban kidomborítják számunkra Krisztus igaz tanítását. Lássunk néhány példát ennek megvilágítására. Jézus elutasította a politikai felszabadítás gondolatát, amely az akkori zsidóságot lelkesítette. Ha csak az Újszövetséget ismernénk, nehezen tudnánk megállapítani, vajon a keresztény hit közömbösséget, beletörődést hirdet-e az elnyomó politikai rendszerekkel szemben. Jézus nem ezzel a kérdéssel foglalkozott. Ő a bűntől való szabadulásra helyezi a hangsúlyt. Enélkül ugyanis minden időleges fel- szabadulás csak illúzió, legfeljebb csak az elnyomás módját változtatja meg. Az Exodus és a Makkabeusok könyveinek egyes szakaszai — ha Krisztus fényében olvassuk azokat — jól megvilágítják ezt az örök emberi problémát. Az Ószövetség könyvei segíthetik a keresztény embert abban is, hogy jobban megértse a nehéz történelmi időket. A történelem igazi értelme mélyebb magyarázatot nyerhet az Ószövetség írásainak ismeretében. A nagy harcok, aposztáziák, nyomorúságok is az Isten országának kiteljesedését szolgálhatják, az ő uralmát segíthetik elő. Az Újszövetség nagyon kevés adatot nyújt ehhez. A Jelenések könyve, az egyetlen újszövetségi prófétai irat érthetetlen lenne az Ószövetség prófétai könyvei nélkül. A Jelenések könyve elénk tárja, miként lehet a történelem értelmét épp az Ószövetség fényében kutatni, megismerni (7). 2 2 Teológia 17
