Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 3. szám - FIGYELŐ - Szegedi László: A próféta a közösségben
hang szinte lehetetlen. Ahol viszont nincs semmi feszültség, ott már nincsenek próféták, ott haldoklik az élet, a sír nyugalma veti előre árnyékát! A próféták értékelése A prófétáknak talán Izrael vallási közösségében volt a legragyogóbb szerepük. Rajtuk lehet legjobban vizsgálni a prófétai hivatást. Izrael közösségében csak vallási prófétákkal találkozunk. Az írás megkülönböztet igaz, hamis és álprófétákat. „Alpró- féták” és ..hamis próféták” szinonimák. Azokat értették raituk, akik a Lélek ihletése és küldetése nélkül hazudtak a népnek. Ha a prófétaságot nem a legtisztább, legjellegzetesebb formálóra leszűkítve vizsgáljuk, hanem idesoroljuk mindazokat, akikben valamilyen formában felismerhető a Lélek prófétai hatása, akkor helyes, ha különbséget teszünk az álpróféták és hamis próféták között is. Álpróféta, aki prófétai pózban nyilatkozik, de nem „lót" semmit. Szava rutinból, esetlea hízelgésből fakad. Az álprófétát le kell leplezni. A hamis próféta esete sokkal bonyolultabb. Hamis próféta pl. az, akinek valódi prófétai ihlete és küldetése van, de az igazság egy részét elhagyja olykor, s meg- toldia azt a maga hibás elkéDzeléseivel. A hamis próféta így már nem isteni küldetést teliesít, hanem salát eszméinek diadaláért küzd. amelyekben az isteni igazság keveredik tévedéssel. A prófétai „látás” ugyanis komolv kísértésnek. veszélynek lehet forrása. Könnyen azt hiteti el, hogy minden más mellékes, mindenkinek azt kell tennie, amit ő mond, sőt. csakis azt kell tennie, másra nincs is szükség. így a orótéta könnyen abszolutizálja saját gondolatai*, tanítását. Különösen a profán élet prófétáit fenyegeti ez a kísértés, akik az élet egy területén rendet teremtenek ugyan, de számos területen könnyen káoszt készíthetnek elő azzal, hogy fontos tényezőket elhanyagolnak. Komoly buktatók lehetnek még a gőg, a türelmetlenség és az elidegenedés az élettől. A hamis prófétát ezért általában a részletek el- abszolutizálásáról, salát gőgjéről és számos nagy értéktől való elidegenedéséről lehet felismerni. Szólnunk kell azonban még másfaita hamis prófétáról is. amint arról a Jelenések könyve is szól. Őt a sátán ihleti és küldi, célia pedig a pusztítás, — a szép és ió csupán csalétek kezében. Az ilyen prófétát viszonylag könnyű felismerni, ezért magatartásunknak egyértelműnek kell lennie vele szemben. A valódi próféta — közvetlenül vagy közvetve — mindig a Lélek küldetésében jár, mert rendet teremt az élet egy-egy területén anélkül, hogy bárhol is veszélyeztetné, rombolná a jót. Az igazi prófétát minden erőnkkel támogatnunk kell. Elsősorban talán nem is a már „befutottakat", azokat sokszor úgyis túltömjénezi a világ, hanem az élő, küzdő, olykor semmibevett prófétákat. Ugyanakkor mégis bizonyos kontrollra van szüksége a társadalomnak velük szemben; tanaikat alapos, óvatos, de egyben merész vizsgálatnak kell alávetni. Egy próféta sem lehet szaktekintély mindenben. Prófétaság az egyházban Mózes a választott nép legnagyobb prófétája ezekkel a szavakkal búcsúzik népétől: „Testvéreitek közül prófétát támaszt majd nektek az Úr, hallgassatok rá”. Az egyház Jézus Krisztusra vonatkoztatja ezeket a szavakat. Ő „a" Próféta. Krisztust betölti a Szentlélek, „az emberiség abszolút jövőjét hirdeti, aki maga az Isten" (11). Az egyház legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy Krisztus prófétai hivatását folytassa. Az „Egyház a Lumen Gentiumban prófé- tikus népként értelmezi önmagát, mely részt vesz Krisztus prófétai küldetésében” (12). Az egyház tagjaiban ezért először is elevenen kell élnie az életről alkotott isteni képnek, és fel kell ismerniök saját koruk konkrét feladatait. Másodszor érthetően, értelmesen és bátran kell hirdetniük a Lélek igazságát, amely ugyan mindig botrányt, ellenkezést vált ki az „elzsírosodottakban”. Harmadszor tetteikkel kell az élet isteni rendjét megvalósítaniok. így tesz az egyház tanúságot az igazságról, Krisztus hívei így töltik be a kovász és világító fáklya szerepét a világban. Röviden: prófétai hivatásukat gyakorolják. A világnak szüksége volt, és van a keresztények prófétai tanúságtételére, útmutatására és intésére, hogy az Istentől kijelölt úton haladhasson, Hatékony tanúságtételük nélkül a világ eltéved, az egyház pedig megérnék rá, hogy eltapossák. Egyházunk történetének vannak e vonatkozásban fényes és sötét lapjai. A kereszténységben működő prófétai erő három évszázados értetlenség és üldöztetés ellenére sem tört össze, hanem győzelemre vitte a keresztény életszemléletet. A Konstantinnal való kiegyezés új korszakot nyitott: „A nagykonstantini koncepció negatívan hat napjainkig a kereszténységre” (13),-s hozzátehetjük, elsősorban az egyház prófétai erejére. 196
