Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 3. szám - FIGYELŐ - Szabó Ferenc - Tomka Ferenc: Lelkipásztorkodás a mai világban (Szabó Ferenc rádióinterjúja Tomka Ferenccel, a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasával)
dományos becsületesség és a zsinat diktálta nézeteiket, a püspökök pedig közvetlen értesülés alapján szemtől-szembe foglalhatnának állást. A püspöki tanítóhivatal nem nélkülözheti a teológusok tanítóhivatalának támogatását, a teológusoké pedig nem szige- telődhet el a püspökökétől. 3. A zsinat többszörösen leikére köti a püspököknek a papok teológiai továbbképzését. A cél nem a „theologia perennis” ismételgetése, hanem tudatalakítás korszerű szociológiai, pszichológiai, történelmi és teológiai reflexió révén. Az eddigi eredménytelenség következtében a továbbképzés új modellje szükséges. 4. A korszerű tudatformálás ellenére is számolnunk kell a teológiai pluralizmus ma- radandóságával. A püspökök legfontosabb feladata az egyház egységének a szolgálata: nem a véleménykülönbséget elfojtó adminisztratív intézkedésekkel, hanem a különbözőségeken felülemelkedő, s azokat magasabb szinten egyesítő, türelmes, őszinte, evangéliumi emberszeretettel. 5. A többszázéves feudális plébániarendszert kollegiális ielkipásztori központok válthatnák fel. A papi nőtlenség törvényének a fenntartása nem képzelhető el papi közösségek kialakítása nélkül. A lelkipásztori központokban élő 3—4—5 pap életének és működésének pszichológiai, anyagi, társadalmi alapjai a jelenleginél sokkal hatásosabban biztosíthatók. 6. A lelkipásztori szervezet átalakítása a szemináriumi nevelés megújítását igényli: a vallásos és az emberi nevelés individualista jelszavait közösségi eszményeknek kell he- lyetiesíteniök. A jelöltek kiválasztásakor érvényesüljenek a fennálló római előírások: szerezzen erkölcsi bizonyosságot a szentelő püspök a jelölt pozitív alkalmasságáról a papi szolgálatra és a nőtlen életre. 7. Eszmék nem zárhatók karanténba. Biztosítani kell a kollegiális vezetés lehetősegét, a hívők felelős beleszólásának a jogát, a papi szenátusok, lelkipásztori tanácsok stb. demokratikus ieláilitását és működését. 8. A zsinat megkívánja a szabad vé'e- ménynyilvánítást és bírálatot, meg kell tehát szüntetni mindennemű - akár egyesek, akár csoportok, akár mozgalmak — hátrányos megkülönböztetését. 9. Az ösztönös vezetés korszerűtlen. Az egyházi vezetőknek is szükségük van a vezetéstudománytársadalmi, pszichológiai ösz- szetevőinek az ismeretére. A magyar püspökök egyházunkat, népünket, hazánkat szerető, körültekintő vezetők. Ebben a meggyőződésünkben, és Isten és az emberek előtti felelősségünk tudatában kérjük, siessenek szorongatott papjaik, híveik, teológusaik segítségére. Ma sem nagyobb a bomlás, mint a megmerevedés veszélye. Az „Isten halála-teoló- gia” rövid tündöklés után kihunyt. Hazánkban sem lesz az egyház Isten síremléke, ha sopánkodás és meddő kritika helyett az élő Istent hirdetjük: kritikus — s ezért szavahihető — gyakorlattal tanúsítjuk Istenünk jóságát és emberszeretetét. LELKIPÁSZTORKODÁS A MAI VILÁGBAN Dr. Tomka Ferencnek, a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasának a Vatikáni Rádió magyar adásában elhangzott válaszait ismertetjük. A kérdéseket a magyar adások vezetője, P. Szabó Ferenc S. J. tette fel, akinek a szöveg közzétételéhez adott szíves hozzájárulását ez úton is köszönjük. Múltkori beszélgetésünk során felvetettük az egyháznak mint látható társaságnak egyik égető kérdését, a „szerkezeti" elöregedés problémáját, összevetve azt a szociológia általános érvényű megállapításaival. Utaltunk arra, hogy pl. az ifjúság mai mozgolódása, forrongása is részben úgy tekinthető, mint a megmerevedett intézmény elleni tiltakozás, új utak keresése az egyházak peremén, vagy akár az egyházakon belül. Tekintetünket most közvetlenül a katolikus egyházban megindult „aggiornamentóra" fordítjuk, és néhány konkrét példával közelebbről megvilágítjuk a felvetett problémát. Kérdés: A TEOLÓGIA tavalyi első számában érdekes tanulmányt tett közzé atya, „Pasztorális lelkiismeretvizsgálat” címen. Ez a cikk érinti mostani problémánkat is. Az ottani gondolatok és előző beszélgetésünk alapján szeretnék néhány kérdést feltenni. Először is atya szerint melyek volnának ma a lelkipásztorkodás új lehetőségei illetve igényei — különös tekintettel a hazai viszonyokra. Válasz: A kérdés kissé zavarba hoz. Mindenekelőtt súlya miatt. Másrészt mert úgy érzem, hogy amíg szociológiai téren viszonylag könnyű összefoglalni a tudományos eredményeket, addig a konkrét kérdések mindig az egyedi szempontoknak — pl. a plébániái közösségek helyi adottságainak — figyelembevételét igénylik, ezért nehéz általános véleményt mondani róluk. — A következőkben ezért elsősorban a Magyarországon már megvalósult kezdeményezésekre — hivatalos püspöki útmu189
