Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 3. szám - FIGYELŐ - Nyíri Tamás: Hogyan él a magyar papság?
FIGYELŐ Nyíri Tamás HOGYAN ÉL A MAGYAR PAPSAG? Papságunk élet- és gondolkodásmódját főként a II. Vatikáni Zsinat, a társadalmi átalakulás és az értelmezési konfliktus szabjo meg. A három tényező egymást erősítő, keresztező és gyöngítő hatásának tulajdoníthatók a papok életvitelében megállapítható főbb tendenciák. Az alábbiakban előforduló számszerű becslések általános elméleti megfontolásokra, analógiákra, valamint saját tapasztalataimra, céltudatos adatgyűjtésemre, megfigyeléseimre, a papnevelésben eltöltött húsz esztendőmre, a hazai sajtóra stb. támaszkodnak. A zsinat pünkösdi lendülete alapjaiban rázkódtatta meg a monolitikus-erkölcsi-teo- lógiai rendszert. A hajdani biztonságot különféle irányzatok, a világ négy sarkáról szabadon áramló szelek váltották föl. Legalább ilyen jelentős a társadalmi-kulturális átalakulás. A „keresztény" Magyarország huszonöt év alatt szocialista ország lett, miközben évezredes intézmények és gondolkodási formák szűntek meg, vagy alakultak át. A kétféle változás egyidejűsége növelte az átmenet amúgyis komoly nehézségeit. Ugyancsak súlyosbító körülmény, hogy egyik változásra sem készítették elő papságunkat. Az értelmezési konfliktus a konzervatív és a haladó gondolkodás ütközése. Különböző szociológiai fölmérésekből általánosan leszűrhető, hogy az elvileg konzervatív és elvileg haladók aránya minden társadalomban egyaránt 15-20 százalék. A köztük „ingadozó tömeg" a vezetőket követi. Ha egy püspöki kar konzervatív, akkor a papok zöme is az, s a haladók elszigetelődnek. Ha a püspökök befogadják az új eszméket, akkor a papság túlnyomó többsége nyitott. Az ember alapvetően társadalmi lény: környezete belülről határozza meg az egyén gondolkodási formáit, tudat- és érzelemvilágát, a társadalom szilárd rendje biztosítja azonosságát. Mélyreható társadalmi-kulturális átalakulások szükségképpen kétségbevonják az önértelmezést, megkérdőjelezik az önmagáról alkotott képet, elvitatják azonosságát. Ebben az értelemben ma 1 oo válságba került Magyarországon valameny- nyi pap élete és hivatása. A haladók belevetik magukat a változásba: bíznak a fejlődésben, s remélik, hogy előbb-utóbb megtalálják magukat. A változással szembeforduló konzervatívok sem akarják megakadályozni a fejlődést, inkább azonosságukat féltik. A zsinat utáni helyzetkép A háború előtti Magyarországon nagyvonalú eszmerendszer egyesítette a társadalmi. gazdasági, politikai, a világi és túlvilági, az emberi és az isteni kérdéseket. Az egyház kulturális túlsúlyának megszűntét növekvő elbizonytalanodás követi. Az evangélium világossága nem változott, a megvilágítandó felület azonban elmozdult, s nagyrészt homályba borult. A II. Vatikáni Zsinat figyelmeztet arra, hogy a világban végbemenő változások befolyásolják a vallási életet. A papot — társadalmi helyzeténél, neveltetésénél, hivatásánál fogva — egészen különlegesen érintik a változások. Régebben a szemináriumban elsajátított szilárd teológia minden megpróbáltatással dacoló biztonságot nyújtott; napjainkban fokozatosan gyöngül a teológiai tudásba és fel- készültségbe vetett bizalom. Különféle tapasztalatok jelzik, hogy a magyar papság fele sem munkáját, sem életalakítását tekintve nem elégedett a szemináriumi képzéssel. * . Hogyan vélekednek a zsinatról? Körülbelül 15—20 százalékuk szerint a zsinat tanítása túlságosan haladó, ez a zűrzavar és a nyugtalanság oka. Túlnyomó többségük meg van győződve arról, hogy az életükben beálló változások — legalább részben — a zsinatnak tulajdoníthatók; 15-20 százalék szükségesnek, jónak és hasznosnak tartja azokat. Papságunk fele elégedetlen a saját problémáira kapott zsinati válasszal. A zsinat megítélésében tapasztalható ellentétek gondolkodásbeli különbséget tükröznek, s nagyjából megegyeznek a fentebb említettekkel (konzer
