Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Megvalósítható-e a kereszténység?
Amikor Zenon „bebizonyította", hogy σ mozgás lehetetlen, akkor filozófus-társa fölállt, és járni kezdett előtte. Nem vitatkozott, hanem járt. - Valahogy így vagyunk a kereszténységgel is. Néha úgy érezzük, hogy a lehetetlenre vállalkoztunk, mert - miközben fölmagasodnak előttünk a keresztény ideálok — lábunk a realitás talajába süpped. De a keresztény hisz az erőben, amely Jézus személyéből árad. Hisz a kegyelemben. És ha erőtlennek érzi magát arra, hogy akár egy lépést is tegyen az üdvösség útján, Jézus szavaira gondol: „Kelj föl, és járj!" (Mt 9,5). Ezek a szavak megéreztetik, hogy a kereszténység nem csak a kevés számú „kiválasztotté”, hogy nincs fönntartva csupán a kanonizálható szentek számára, s hogy az evangélium örömhírét egyetemes szándékkal hivatott meghirdetni. Minden népnek és minden embernek. A keresztény tanúságtétel sohasem lehet mentes korának jellemző vonásaitól. Természetesen mindannál, amit már megszoktunk, ami már régen ismert, ezt nem igen fedezzük fel; mindez csakis a még szokatlan, a még idegenül ható bátor lépéseknél tűnik fel. Ne feledjük azonban; még a legaggályosabb őrzők sem vonatkoztathatnak el saját koruktól; hogy valami régiesen hat-e vagy éppen újdivatúnak tűnik: ez csupán az időnek való alárendeltségünkről tanúskodik. Gerhard Ebeling Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy az egyház úton van. Türelmeseknek, de egyszersmind türelmetleneknek is kell lennünk. El kell ugyan ismernünk, hogy jelentős útszakaszokat hagytunk magunk mögött, ugyanakkor azonban várakozva és bizalommal kell a Szentlélek működése és saját jövő feladataink felé tekintenünk. Suenens bíboros Nem csupán a paternalisztikus rendszer kárait látva ébredezik egyházunkban a testvériség következetes megvalósítására törekvő vágy. Nem egyes csoportok — legyenek bár papok vagy világiak — különcködő hangja, hanem magának az evangéliumnak követelő szava az, amely napjainkban egyre inkább utat tör. Otto Mauer Mindnyájunknak, nekünk papoknak is, komolyan kell értékelnünk az egyház tagjainak juttatott kegyelmi ajándékokat s a kiosztott feladatokat. Csakis ezen az úton nyerhet az egyház egysége konkrét formát; csakis így tudjuk majd elejét venni a mindent elsekélye- sítő, halálos egységesítő törekvéseknek és a még veszélyesebb dezintegrációnak, annak o szétesésnek, mely egyházunkat bomlasztja, s azt monologizáló és egymás ellen küzdő csoportokra osztja. Döpiner bíboros 169
