Teológia - Hittudományi Folyóirat 6. (1972)
1972 / 2. szám - KÖNYVFIGYELŐ - Taylor, Donald L.: Die Ehe lernen
és fordulatokban gazdag életút és hivatás tapasztalatai, meglátásai eleve súlyt adnak a könyv mondanivalójának. Hét nagyobb részben veszi sorra a szerelem és házasság, férfi és nő, a szerelmi közösség, a házasság gyümölcse, a családi fészek, a házasélet válságai és a házasság titka problémáit. Értéke a műnek, hogy állandóan kitér a katolikus álláspontra is, amellyel nem vitatkozik, hanem egyszerűen ismerteti (több esetben idézetek formájában). A könyv utolsó, hitvallásszerű sorai: „Csak egyféle szeretet lehetséges, és ez Istentől jön. Nemi és erotikus szerelem társam iránt Isten szeretetének házasságbeli kifejeződése. Ez harcban áll mindkettőnk önzésével, kényelmességével és önigazságával. De az első és utolsó szó a szereteté”. V. T. TAYLOR DONALD L.: DIE EHE LERNEN — Aspekte und Dimensionen der Ehe und Eheberatung. Lambertus-Verlag, Freiburg i. Br. 1971. 220 I. Az Egyesült Államokban élő szerző könyvének német fordítása a társadalomtudomány főiskolai tanárának elméleti tudását és a gyakorlati házassági tanácsadó tapasztalatát közvetíti mindazoknak, akik hivatásból vagy hivatalból foglalkoznak házassági tanácsadással. Ennek megfelelően könyve 1. részében inkább a házassági tanácsadással, annak céljával, előfeltételeivel és módjával ismertet meg. Magával a házassággal, a házas felekkel a mű 2. része foglalkozik. Mivel az Egyesült Államokban a házassági tanácsadás megszervezett, kiterjedt hálózatú szolgálat (társulatuk és szabálykönyvük is van) vallási és egyházi szempontok nem jutnak kifejezetten érvényre munkájukban, és így e könyvben sem. De épp emiatt vallás- vagy egyházellenességgel sem találkozunk, sőt, az író hangoztatja, hogy vallásos meggyőződésű házas felek esetében a tanácsadónak számolnia kell — pozitív értelemben — ezzel a lelki hatóerővel is. Olyannyira, hogy alkalmasint igénybe lehet vennie az illető fél vallása lelkészének a segítségét. E tekintetben a könyv jó olvasmány a dialógus készégének ébren tartására vagy fejlesztésére is. V. T. Kanadában felmérést végeztek a papok között. A mintegy ezer válaszból képet kapunk a kanadai papság mai elképzeléseiről. A megkérdezettek nagy része nem tartja kielégítőnek a papság jelenlegi munkabeosztását: 65% a fő problémát abban látja, hogy energiájukat sok adminisztrációs-bürokratikus munka köti le, s így nem jut elég idő a lelkipásztorkodásra. A válaszok 85%-a fontosnak tartja a liturgiareformot, — 82% az állandó teológiai továbbképzést, 87% az imádság elmélyítését, 81% a világiak teológiai képzését és az egyházi vezetésben való részvételüket; 83% foglal állást a nős férfiak pappászentelése mellett. * A családi életre való nevelés és általában a családi élet problémái évről évre új szempontokat, kérdéseket vetnek fel. A család intézménye lényegbevágó változásokon ment át az utolsó évszázadokban illetve évtizedekben. A társadalmi, szociológiai környezet — hatóerők - megváltozását nem lehet figyelmen kívül hagynia az egyháznak sem, ha a családdal kapcsolatos kérdésekben nyilatkozik. Ennek az elvnek tudata nyomta rá bélyegét arra a Zágrábban tartott megbeszélésre, amelyen orvosok, pszichológusok, teológusok vettek részt (néhány meghívott külföldi szakember is). A konferencia címe: A keresztény csalód a mai világban. A házasságra való előkészítés témakörében a szakkérdéseken kívül szóltak a jegyesek alaposabb felkészítéséről, valamint a szentségi házassághoz engedés eddiginél komolyabb feltételeiről. A házassággal kapcsolatban kiemelték a „nevelésre való nevelés” fontosságát, valamint a keresztény család „papi” küldetését a világban. „A tudósok, kivált a biológia, orvostudomány, társadalomtudomány és lélektan szakemberei nagyon jó szolgálatot tehetnek a házasság és család intézményének, meg a lelkiismeretek nyugalmának, ha kutatásaikat összehangolva iparkodnak egyre jobban megvilágítani azokat a különféle feltételeket, amelyek erkölcsileg kifogástalan születésszabályozásra adnak módot.” (Az Egyház a mai világban, 52.) „A házastársak, akik az élő Isten képmásává lettek,... legyenek egyek a kölcsönös szeretetben, az egyező gondolkodásban és a közös életszentségben. Krisztust, az élet forrását követve, hűséges szerelmükkel tanúsítsák hivatásuk örömeiben és áldozatvállalásaiban egyaránt annak a szeretetnek titkát, amelyet halálával és feltámadásával Urunk nyilvánított ki a világnak.” (Az Egyház a mai világban, 52.) 132
