Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - Rezek Román: Teilhard élete és látomása
amelyek talán megzavarják békés nyugalmukat. A kenyeret kérőknek ne adjanak követ. Segítsék azokat, akiknek még nincs kellő világosságuk a hithez, hogy a kételyeken keresztül hazataláljanak Istenihez. Ha Jézus Krisztusról beszélnek, mutassák meg benne az Isten Fiát, aki értünk emberré lett, hogy isteni életének részesévé tegyen bennünket. Ne engedjenek érvényesülni olyan irányzatot, amely csak vonzó embert akar látni Krisztusban, nem az emberré lett Istent. Itt a pápa a püspöki kollégium keretén belül beszél. Istennek és az embereknek szolgálunk, ezért megfelelő okossággal, körültekintéssel és határozottsággal tudnunk kell meghozni a kellő döntéseket. Ez sem könnyű feladat. A vélemények összemérésében ugyanis megvan az a veszély, hogy némelyek különös nagylelkűséggel kapcsolják össze az ellentétes álláspontokat, és igyekeznek megfelelő tábort kiépíteni maguknak. Akik így beszélnek, nem ritkán meg vannak győződve arról, hogy Isten nevében szólnak, és félreismerik azt a szellemet, amely valójában vezeti őket. Nekünk a hit szavát az általa hozott gyümölcsökből kell megítélni. Lehet-e az a tanítás Istentől, amely elnyomja a keresztényekben az evangéliumban megkövetelt lemondást, elfelejti hirdetni a szelídséget, igazságot, tisztaságot, vagy amely a testvéreket egymás ellen úszítja? A pápa ugyanezt a követelményt támasztja mindenkivel szemben, aki Isten igéjét hirdeti. Tanúságuk legyen az evangélium tanúsága, szavuk legyen az evangélium szava, amely hitet ébreszt, és szeretette hangol. Törekedjenek arra, hogy az emberek életét, gondolkodását és erkölcseit áthassa az evangélium szelleme. A zsinat évfordulóján ezekkel a gondolatokkal foglalkozunk - írja befejezésül a pápa. Amikor veletek együtt feltesszük magunknak a kérdést, mennyire voltunk hűségesek kimagasló feladatunkhoz, meg vagyunk győződve, hogy kötelességünk szerint járunk el. Csak így mondhatjuk, hogy hűséges pásztorok akarunk lenni. Veletek együtt azt az eszközt akarjuk választani, amely korunk követelményeinek megfelel, és a zsinat tanításával is összhangban van. Magunkat veletek együtt a boldogságos Szűz oltalmába ajánljuk, és kérjük annak áldását, aki ,,a bennünk működő erejével mindent megtehet azon felül is, amit kérünk, vagy megértünk” (Ef 3, 20). G. F. Rezek Román TEILHARD ÉLETE ÉS LÄTOMÄSA (Vázlat „a Jövő Zarándokáról”) Az első lépések Mint bármely alkotó lángelmét, Teilhard de Chardint is csak úgy érthetjük meg, ha ellenszenv és előítéletek nélkül sikerül életébe és látomásába helyezkednünk: ha őt magát hallgatjuk, belülről közelítjük meg; „újszülöttként” figyeljük azökat a lépéseket, amelyekkel újjá akarta szülni a keresztény élet magyarázatát századunk óriásira nőtt dimenziói szerint. Csakis ezután következhetik minden kiegészítés, kritika vagy ,, meghosszabbítás’ ’. E sorok írója is az origeneszi „hallgatódzni-tudás kegyelmét” kérte, amikor - kilenc évvel ezelőtt - először találkozott egyik elmélkedésével, s azóta szüntelenül az ő tanácsai szerint figyeli: kezd-e felvirradni az a kozmogenetikus látomás, amelyet ő akart a förgetegesen növekvő emberiség elé tárni [1]. „Tűz az energiájuk, s égben születtek” — mondja a Teilhard-család XV. századi jelmondata. 74
