Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - FIGYELŐ - Molnár János: Cselekedeteink természetfeletti értéke
L’hésychasme. Etude de spirituáléé, O.C.A. 176. Róma, 1966. 163-238. ο. - (4) Vö. L. Usz- penszkij: Iszihazm i „gumanizm” - paleolo- patriarche russe, 1967. jio-126. 0. - (5) Vö. Apophtegmata Patrum, Poimen. - (6) Apoph- tegma Patrum, Makariosz 13. - (7) Vö. V. govszkij raszcvet. Messager de l’Exarchat du Lossky: Die mystische Theologie der Ostkirche, 1961. 87-115. o. - D. P. Miquel: Grégoirc Palamas, Docteur de l’expérience. Irtaikon, 1964, 227-257. o. - G. Podskalsky: Zur Gestalt und Geschichte des Hesychasmus, Ostkirchliche Studien, 1967. 27-30. 0. - P. Evdokimov: L’or- thodoxie, Neuchatel, 1965. 111-119. - (8) V. Lossky, i. m. 90-92. 0. - (9) Sz. Bulgakov: Pravoszlavije. Párizs. 311-312. o. - (10) Vö. G. Podskalsky, i. m. 30-32. o. — (11) Idézi V. Lossky, i. m. 269. 0. Molnár János CSELEKEDETEINK TERMÉSZETFELETTI ÉRTÉKE A kinyilatkoztatástól függetlenül, emberi természetünk ösztönös hajlamaiból kiindulva életünk célját így fogalmazhatjuk meg: maradandót akarunk alkotni, hogy benne tovább éljünk. Egy emberi élet ehhez az egyetlen, soha vissza nem térő lehetőség. S mivel ez a lehetőség soha vissza nem tér, az ember mindig érezte az élettel együttjáró felelősséget, és életösztönünknek ebből a felelősségből eredő parancsát örökértékű dolgok alkotására. Végső fokon ennek a parancsnak engedelmeskedve hozza létre az ember a kultúra, a tudomány és a művészet alkotásait. A kinyilatkoztató Isten a hívő ember számára személyes örök életet ígért. Ennek elérésére megadta a lehetőséget az ember természetfeletti rendbe való emelésével. A természet- feletti azonban emberi természetünkre épül. Nem úgy kell elgondolnunk, mint emberi képességeinkhez esetlegesen hozzájáruló többletet, hanem mint emberi képességeinknek a természet erőin túlra mutató, de egyenesvonalú folytatását. A természetfeletti értékek megvalósításához Isten kegyelme szükséges ugyan, de Isten kegyelme éppen meglévő természetes képességeinket emeli magasabb rendbe. Természetes emberi értékeink tehát természetfeletti síkon is - legalább mint lehetőségek — értéket jelentenek. Mivel emberi értékeinket életcélt kereső természetes ösztönünk parancsára hozzuk létre, kézenfekvő a gondolat, hogy ezek az értékek szerepet játszanak természetfeletti célunk, örök életünk kialakításában is. A természetes emberi értékeik és a természetfeletti örök élet közötti kapcsolat megvilágítására szeretne ez az értekezés szerény kísérletet tenni. 1. A természetes és a természetfeletti viszonya A kinyilatkoztatás akkor beszél első alkalommal az emberi tevékenységről, amikor a megteremtett ember parancsot kap Istentől a föld meghódítására. Ezt a parancsot Isten a saját képére teremtett, vagyis a kegyelem állapotában lévő ember számára adta, tehát megvalósítása természetfeletti tevékenységet jelent. Ugyanakkor a parancsot a testből-lélékből álló, sőt, testét a föld anyagából nyert ember kapja, tehát végrehajtásában minden úgynevezett természetes képességével is résztvesz az ember. Cselekedeteinkben tehát a természetes és a természetfeletti rend nincs szétválasztva, hanem szoros egységet alkot. Ez az egység kitűnik a Szentírás leírásmódjából, amikor az ember teremtéséről beszél. A Szentírás nem beszél külön teremtésről és a természetfeletti rendbe való felemelésről, hanem egyszerűen leírja, hogy Isten a megteremtett embert természetfeletti cél elé állítja, tehát már felemelte a természetfeletti rendbe. Szinte ahhoz hasonló történik itt, amit Szent Ágoston mond Krisztus emberi természetéről: Isten a Fiú személyébe való felvétellel teremtette meg (assumptione creavit). Az embert pedig ugyanazzal a mozzanattal teremtette meg az Isten, amellyel beállította a természetfeletti rendbe. A Szentírás szerint az az ember kerül ki a természetfeletti rendbe beállítva Isten kezéből, aki testét a föld anyagából nyerte. Vagyis az ember minden ehhez a világhoz tartozó képességének, cselekedetének természetfeletti vonatkozása van, és nemcsak bizonyos képességei vagy tulajdonságai irányulnak a természetfeletti felé. Az ember nem is tud olyat tenni, aminek természetfeletti vonatkozása ne volna, mert teremtésének pillanatától kezdve természetének minden képességével és részletével beletartozik a természetfeletti rendbe is. Cselekedeteink természetfeletti jellege egyszer s mindenkorra eldőlt azzal a ténnyel, hogy Isten az embert teremtésekor a természetfeletti rendbe állította. A bűnbeesés után is megmaradt cselekedeteink természetfeletti irányulása, legalább mint újrakelthető lehetőség. Ezért lett értékes Isten szemében az ószövetségi nagy emberek élete. 59
