Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - FIGYELŐ - Arrupe, Pedro: A modern világ, a hit és az ember
FIGYELŐ A MODERN VILÁG, A HIT ÉS AZ EMBER Nemcsak az egyházi, de a világsajtó is kortörténeti jelentőségű dokumentumnak minősítette azt a beszédet, melyet Pedro ARRUPE, a jezsuita rend generálisa az 1970-es trieri Katolikus Napon mondott. E beszédből közlünk részleteket (forrás: Herder Korrespondenz 1970. November). A modern világ és a hit krízise Az egyház helyzetet a mai világban lényegileg két tényező határozza meg: az egyház belső helyzete és a modern világ sajátos szituációja. Ugyanakkor nyomatékkai kell hangoztatnunk, hogy e tényezők nem izoláltan helyezkednek el egymás mellett, hanem kölcsönhatással vannak egymásra. A 2. Vatikáni zsinat világosan a „világban lévő egyházról” szólt. A világban lévő egyház helyzetét ma mélyreható hit-krízis jellemzi. Ha a világegyházra tekintünk, feltűnik, hogy e hit-krízis mennyire különböző formákat ölthet, mind eredete, mind pedig mcgnyilato'kzása szerint. Az ateizmus ténye világméretű problémává vált. És józanul meg kell látnunk, hogy ez az ateizmus nem korlátozódik már csupán a nyugati világra. Növekvő erővel tör be Afrika és Ázsia világába is. Saját Japán-beli tapasztalatomból tudom, hogy milyen mélyre ereszti gyökereit a Kelet gazdaságilag legfejlettebb népébe. Ez az ateizmus természetesen csak látszólag tud választ adni az ember alapkérdéseire. Valójában újabb kérdések tömegét hozza magával. A lét fokozódó céltalansága, valamint a személyi konfliktusok növekedése az emberek idegfeszültségének ijesztő növekedését vonja maga után. Egyesek az orvostól remélnek segítséget, mások a kábítószerektől. E világméretű problémák ma az ateistákat is foglalkoztatják. A hit krízisét más tény is elmélyíti: a 2. Vatikánom törekvése volt - az aggiornamento értelmében hogy a mai ember kérdéseire megfelelő vallási-teológiai választ adjon. E zsinat nemcsak liturgiái vagy ökumenikus szempontból mutatott egészen új irányt, hanem önmaga vezette be a bitletéteménnyel kapcsolatos reflexiónak és értelmezésnek új folyamatát. S e folyamat nem zárult le a zsinattal, hanem változatlan erővel halad tovább. E keresésnek s kísérletnek célja, hogy a hithirdetésnek ne csak az legyen a szerepe, hogy kimondja a lényeges és változatlan igazságokat Istenről, Jézusról és az egyházról. Arról is szó van itt, hogy életszerű legyen, hogy megfeleljen a mai ember világról és életről szerzett tapasztalatainak. A ma emberének ismeretvilágát ugyanis egészen más - történelmi, nyelvészeti, lélektani vagy szociológiai - tényezők határozzák meg, mint pl. száz évvel ezelőttiét. Mindebből az következik, hogy a hittel kapcsolatos kijelentéseinket felül kell vizsgálnunk s tisztáznunk kell, amint ezt már részben a zsinat is tette. - S mindez bizonytalanságot, nyugtalanságot és szorongást okoz, félelmet és szkepszist szül. Elsősorban akkor, ha a hithirdetés időszerű formájának keresése közben több oldalról az üdvösségről szóló hírt kérdőjelezik meg vagy a gyakorlatban szakítanak vele. Azaz, ha a hitnek központi tartalmát — mint Isten, Jézus, egyház - megfosztják misztérium-jellegétől e egyoldalúan emberi gondolatok közé akarják szorítani. Aki ma a teológiai vitákat figyeli, annak meg kell állapítania, hogy a hit jelen kírzise az egyháztörténelem legsúlyosabb- jai közé tartozik. A hit válságának analizálása és a válasz keresése közben azonban nem tekinthetünk el attól - s ezt nyomatókkal hangsúlyozom hogy a mai világban élő katolikusok számára a hit tulajdnoképpeni válsága nem a materializmus, nem is a váratlanul feltörő teológiai reflexió, hanem a brutális lét-szükség, a nyomor. Más szóval kifejezve: a Harmadik Világ emberének nagyon nehéz komolyan vennie azt az Örömhírt, amelynek máig sem sikerült e világrész nyomorát megszüntetnie, az ott lakók minimális igényeit valamelyest kielégítenie. S ez annál visszataszítóbban hat rájuk, mivel a tömegkommunikáció és turizmus révén egészen pontosan informálva vannak a mi társadalmunk jólétéről. És azt ás tudják, hogy e jóléti társadalom hasonlóképpen informálva van az ő nyomorukról. Képem azonban egyoldalú volna, ha a hit helyzetével kapcsolatban nem említenék meg még egy szempontot. Az utóbbi évek során ugyanis a legmélyebb és legmaradandóbb benyomást a vallási megújulással, az új vallási kezdeményezésekkel való találkozás tette rám. A hitnek oly komolyságával és mélységével találkoztam világiaknál, papoknál és szerzeteseknél, amilyennel korábban csak ritkán. A teológia -nem a klérus titokzatos tudománya 52
