Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)

1971 / 1. szám - Tomka Ferenc: Pasztorális lelkiismeretvizsgálat

tása) és plébániai hivatalos (irodai, közigazgatási) munkák. Vizsgáljuk meg ezeket közelebbről, a közösségi cél szempontjából.

Bizonyára nem szorul bővebb bizonyításra, hogy Krisztus nem olyan közösséget tervezett, amely tizennégy éven aluli és hatvan éven felüli személyekből áll. ő maga sem kizárólag ehhez a korosztályihoz szólt. Vajon szem előtt tartja lelkipásztori magatartásunk a Krisztus-adta végső elveket akkor, amikor természetesnek vesszük, hogy munkánk jelentős rséze 10-14 év alatti gyermekekre irányul? - Sok helyen, elsősorban az ún. vallásos községekben, ahol a lelkipásztornak mintegy 16-24 hittanórája van, átlag 4-8-szor annyi időben foglalkozik a 6-14 éves korosztállyal, mint az összes többi emberrel. Sőt valójában a 6-14 évesek között sem egyenlően oszlik meg az idő, hiszen a hittanosok többsége 10-12 év alatti. E tényt súlyosbítja az a lélektani és szociológiai megállapítás, hogy a gyermek látszólag ugyan könnyen formálható (s ez tetszetős!), de valójában családja szellemét szívja magába, s annak hatása alatt fog a későbbiekben cselekedni. (Mindnyájan tudunk ellenkező példákat, de ez nem változtat a törvény- szerűségen.) - A gyermek hordozója és alakítója a család. A keresztény közösség is a családra alapul. Igaz, hogy a családhoz a gyermek által találunk utat, de vajon elindulhatunk-e ezen az úton?

A II. Vatikáni Zsinat határozatai olyan lelkipásztori időbeosztásról beszélnek, amelyben mindenki számára arányosan jut idő [14]. A bécsi egyházmegyei zsinat egyhangúan megszavazott és azóta már törvényerőre emelt határozata kimondja: „a plébániai lelkipásztorkodás fő gondja a felnőttek hitének gondozása kell, hogy legyen. A felnőtt társadalom minden élletterületéhez, állapotához és korosztályához szólni kell. A házaspároknak segítséget kell nyújtani, hogy képesek legyenek családjukat a hitben nevelni. . . A gyermekek lelki nevelésére meg kell nyerni a családokat” [15]. - Délnémetországban az elsőáldozási előkészítést messzemenően a szülők feladatává tették: a felszabadult időt elsősorban a felnőttek lelki gondozására szánják [16]. Hasonló célból több tanító-szerzetesrendben tárgyalnak iskolák bezárásáról. - Kontrasztként talán ide tartozik, hogy Magyarországon még az érdeklődő felnőttek sem tanulhatnak teológián - ha nők.

Az említett időbeosztási aránytalanság hatványozódhat is. Például amikor valaki lelkipásztori munkája vogy hittanórája miatt nem szakít magának időt a továbbképzésre, s ennek következtében teológiailag vagy tudományosan régen túlhaladott állításokat tanít, prédikál. Vajon nem volna-e értékesebb, ha kevesebb órában, de jót tanítana?

A negatívumok ellenére a hitoktatás mégis az igehirdetés egy fajtája - ha a gver- meg még ki nem alakult egyéniségével arányosan, korlátozott formája is. A cél- hierarchiában tehát mindenképpen előkelőbb helyet foglal el, mint azok a munkák, melyek csupán külsőséges rendeltetéssel bírnak. Nagy plébániákon gyakran előfordul, hogy három papos temetést vagy esküvőt „rendelnek” gyakran pont olyanok, akiket csupán a külsőség érdekel. Ilyenkor bevett szokás, hogy a szertartás miatt mindhárom papnak el kell hagynia a hittant, a keresztény oktatást vagy családlátogatást. A meg- okolás - már majdnem rossz viccnek tűnik - az, hogy „első a lelkipásztorkodás”. És valóban sokszor úgy állítjuk be, mintha az ilyen „szolgáltatások” jelentenék leglényegesebb feladatunkat. (Ebbe bizony belejátszik annák a kornak emléke is, amelyben egyes helyeken a „főúrnak” valóban szinte egyetlen munkaköre ez volt.) - Vajon ide nem vág-e szent Pál szava? „Krisztus nem azért küldött, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem” (1 Kor 1, 17). S ezen túl: lehet-e fő motívum az, hogy ezért fizetnek?

A hivatalos plébániai elfoglaltságokkal kapcsolatban is ismert egy szépen hangzó - és önmagában valóban szép - lelkipásztori elv: „nálunk nincs hivatalos óra; mi mindig a hívek rendelkezésére állunk”. De helyes-e ha ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a lelkipásztornak reggeltől-estig otthon kell ülnie, hogy „mindig szol2 6