Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - FIGYELŐ - Farkas Attila: A keresztény szimbolika teológiai alapjai
magatartástól kell felszabadítania önmagát, józan, olykor azonban mégis merész lépésekkel ■kell a kereszténység holnapját előkészítenie; ugyanakkor továbbra is kötelessége, hogy meg- vallja és átadja az igaz hitet. E fiit őrzésében azonban az egyéni elmélyülésnek és a szociális dimenzióknak egyaránt fontos helyet kell juttatnia. Mindezen feladat végzése közben a mának egyre tudatosabban, jóvá, jobbá válni kívánó kereszténye nem veszítheti el, sőt ha kell, újra megtalálja jóságos Istenét. Isten jelenlétét éli át minden egzisztenciális veszélyeztetettség, öröm és baj, zaj és hallgatás, nyugalom és zaklatottság közepette. E „csendes” könyv - ahogy szerzője maga nevezi előszalvá- ban - mindeme feladatra és a megvalósítás útjára mutat rá. Nem „kényszerít” semmire, nem is kíván „elérni" semmit. Egyszerűen Beért, mert - vallja Boros - életünk igazi nagy eseményei nem a leglátványosabb, nem is a legzajosabb, hanem a legszerényebbnek tűnő, legcsendesebb óráknak gyümölcsei. A könyv elmélyült olvasásával töltött idő valóban ilyen gyümölcsöket teremhet. Fries, Heinrich — Emrich, Ernst: Über Gott und die Welt. München, 1970. Don Bosco Verl. A könyv őszintén tárja elénk, milyen komoly problémák elé állítja a Zsinat utáni megújulás a hivő embert. Mert e megújulás inem csupán annyit jelent, hogy többé-kevésbé alkalmazkodjunk a „modern” világhoz, hanem azt is, hogy annak eseményeit, jelenségeit, értékeit hivő meggyőződésünkbe integráljuk, mintegy „beledolgozzuk”. Fries könyvének formája is nagyon érdekes, olvasmányos. Egy világi hívőnek (E. Ernnch) olykor nehéz, máskor szinte provokáló kérdéseire ad válaszokat. E válaszok megnyugtatóak -s egyben azt is igazolják, hogy azok a .kérdések, melyeket a mai világ tesz fel a hivő embernek, jogosultak. Ezért a válaszadás elől sem szabad kitérni. Sőt: még több .nyitottságra lesz szükségünk, továbhi „kényelmetlen” kérdések elé kell néznünk. Napjaink minden kereső-kérdező embere - különösen szülök, akik gyermekeik kérdéseire akarnak választ adni - jó segítség« kaphatnak Fries munkájában. A keresztény szimbolika teológiai alapjai Az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács április hó 20-21-én ártotta meg tavaszi kétnapos ankétjét a budapesti Központi Szemináriumban. Az ankét egységes témaként „A keresztény szimbolika” kérdését tárgyalta meg. Az első napon Farkas Attila, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ múzeumi szakelőadója tartott előadást „A keresztény szimbolika teológiai alapjai”-ról. Az előadást rövid és átfogó jellege miatt az alábbiakban közöljük. Szerk. Ahhoz, ihogy felkutassuk és rátaláljunk - az általános szimbolika világából kiemelt és egy sajátos terül«re korlátozott szimbolika - a keresztény szimbolikus képi ábrázolások teológiai alapjaira, megelőző rövid áttekintést kell nyernünk az ősi görög filozófiai forrásokról: Platon Idea- és képelmóletéről. Platon Idea- elmélete ugyanis - mutatis mutandis - rávilágít a keresztény ismeretelméletre, mindarra, amit a keresztény ókortól a Szent Tamási skolasztikán át Isten megismerésének és misztériumának íelfoghatóságaként és kifejezhetőségeként szoktunk nevezni. Platón ismeretelmélete szerint a tökéletes megismerés osak érzékfeletti ismeret lehet, amely vonatkozik ugyan a felfogható tárgyakra, de nem nyeri létét az érzéki megismerésből, s az anyagszerűségből való elvonatkoztatásból. A .felfogható tárgy valójában csak megjeleníti, mégpedig a Platón szerinti egyedül Igazi Valóságot, magát az Ideát. A minket környező tárgyi világ ennek az eredeti IDEÄNAK, ÖS- ESZMÉNYNEK, ÖSVALÖSÁGNAK vonásait vetíti ki az anyagba, jeleníti meg a szemlélet és a megismerés számára. Földi megismerésünk a végesség és anyagba zártság miatt mindig tökéletlen, olyan mint az árnykép, vagy tükörkép. A teljes megismerés, a tökéletes való-ismeret csak az anyagtól való szabadulásunk, azaz halálunk után következik be. Platón szerint ez a tökéletes, örök és legfőbb Idea minden egyéb lét és minden földi megismerés forrása, egyben valami szellemi naphoz hasonlóan, föltétele a földi töredékes megismerésnek. Ebből az ősforrásból származó töredékes megismerés, ez a homályos ismeret görög szóval kifejezve az EIKON, a KÉP. Platón számára az EIKON fogalma kozmikusán kiterjedt és összefoglaló nevévé válik az egész látható és érzékelhető világnak. Még Arisztotele'sz tanításában is találkozunk az EIKON - PARADEIGMA gondolatpárral, amely .szerint az EIKON .(KÉP) részesedik az ősforma tökéletességében: annak utánzója, sőt megjelenítője. összefoglalva tehát e görög filozófusok EIKON-értelmezését, láthatjuk, hogy az EIKON - EIDOS fogalompár tulajdonképpen két világnak, a felső isteni és az alsóbb emberi világnak találkozását jelzi. Az EIKON264
