Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - FÓRUM - Különös bérmálás
Még két apróság Tökéletesen igaza van a bírálónak, amikor hiányolja a derűs arcokat a címlapon éppúgy, mint a többi képeken. Megjegyeztük, és igyekszünk kijavítani. Az „apa” szónak bevezetésére nem tartjuk magunkat illetékeseknek. Amíg a Miatyánkban az „atya” szó szerepel, amíg a Szentírásban Atyával fordítják a „páter” szót, addig - úgy érezzük - mi nem változtathatunk a ‘hagyományos kifejezésen. Az OLT döntéséig elég lesz néhány szavas magyarázat, és a gyermekek máris megjegyzik maguknak, hogy az ..atya” szó ugyanannyit ijelent, mint az „apa”. Tudjuk, hogy lesznek még megjegyezni valók az említetteken kívül is. Éppen ezért kérjük, fogalmazzák meg pontosan észrevételeiket, és tegyenek ajánlatokat a javításokra. Ha nem akarnának a nyilvánosság elé lépni, úgy közvetlenül juttassák el azokat a következő címre: Dr. Edelényi István, Nyergesújfalu, Kossuth Lajos u. él. Komárom m. Előre is megköszönünk minden jóakaratú megnyilatkozást. A szerzők KÜLÖNÖS BÉRMÁLÁS Néhány héttel ezelőtt egy bérmálás szemtanúja voltam egy nagy községben. Az ott szerzett tapasztalatok nagyon megdöbbentettek, s elgondolkoztam azon, hogyan lehetséges, hogy ilyen módon történjék egy szentség kiszolgáltatása. A bérmálás a keresztény nagykorúvá válás szentsége. Miként lehetséges mégis, hogy ennek ellenére egyes községekben, plébániákon a bérmálkozók zöme tíz év alatti gyermek? Hol vannak ők még attól, hogy saját meggyőződésük alapján tudatosan vállalják, komolyan és felnőtt módon Krisztus követését?! De ha mégis bérmáláshoz engednek ilyen gyermekeket, meg kellene kívánnunk legalább azt, hogy a magúik módján fogalmuk legyen a szentség lényegéről, s amennyire tőlük telik, ennek megfelelő átéléssel, őszinte elhatározással vegyék fel azt. Az általam tapasztalt esetben, sajnos, még ez is hiányzott. Milyen lehetett ott a bérmálást megelőző oktatás, ahol a gyerekek többsége többszöri plébános) kérés, sőt püspöki figyelmeztetés ellenére is nyugodtan folytatta a beszélgetést, a nevetgélést? . . . Elnézést kérek a bírálatért, de úgy érzem, sök pap gyakorlati magatartása figyelmen kívül hagyja a szentségek 'két lényeges alkotó elemét. Először is nem kívánnak meg egyéni közreműködést - komoly hitet - a szentség-felvevőtől, másodszor nincsenek tekintettel arra, hogy a szentségi jelnek (és az egész 'szentségfelvételnek) tanúságot kell tennie hitünkről a külvilág számára. Egy egyedi eset leírása talán feleslegesnek tűnhet. Azt érzem azonban igazán keservesnek, hogy több ismerősömtől azt a feleletet kaptam, miután elmeséltem nekik tapasztalatomat, hogy „Ma ez mindenütt így megy”, ők is ugyanilyeneket láttak. Néhány pap-ismerősöm lemondó legyintéssel fűzte hozzá: „ez ellen nem tehetünk semmit”. Az ilyen válaszok késztettek arra, hogy ne álljak meg baráti beszélgetéseknél, hanem olyan fórumhoz forduljak, amelynek hatáskörében áll a kérdésnek nyilvánosság elé tárása, a megoldási lehetőségek keresése is. Bár úgy gondolom, nem is az elméleti megoldással van a fő nehézség, hanem inkább a kivitelezéssel. Néha úgy tűnik, mintha egyes papok sem hinnének abban, amit mondanak. Szükségesnek látszik, hogy magasabbra emeljük a bérmálkozás alsó korhatárát, hogy a kellő komolysággal rendelkező fiatalokat megfelelő előkészítésben részesítsük: hogy ezáltal ne csak néhány percig tartó üres ceremóniának tekintsék a bérmálást, hanem az egész életre erőt sugárzó, igazi krisztusi szentségnek. 258 L. Zs. 20 éves dolgozó nő
