Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - FÓRUM - Lónay Ödön: A pap magánya
A PAP MAGANYA Napjainkban a magáramaradottság nyomasztó érzése nehezedik sok pap lelkére. Ez különösen tapasztalható az eldugott helyek papjainál. Igényeljük a bátorító szót, az együttlét vigasztaló perceit, de nem találunk egymásra. Sok szó esik a kollegialitásról, de keveset teszünk annak érdekében, hogy ezt valóra váltsuk. Régebben órákig gyalogoltunk, hogy felkeresve egymást, megbeszéljük problémáinkat, vigasztaljuk, bátorítsuk egymást, ma megfeledkezünk erről. A pap gyakran teljes magányban él, és bizony, ritkán érzi a segítőkész paptestvéreket, akikkel szót válthatna. Püspöke ugyan ötévenként egyszer meglátogatja, de akkor — bérmálás lóvén — tele van gondokkal, hiszen ő a házigazda, és vigyáznia kell, hogy minden rendben menjen. Kerületi esperese szintén felkeresi egyszer, mikor hivatalvizsgálatot tart, de igyekszik haza az első járművel. Az ajtó ibecsulkódik... és beáll a csend. A közlekedés megjavult, már a legtöbb pap rendelkezik motorral, vagy gépkocsival. Mégis, mintha megfogyatkozott volna a szeretet, az együvé-tártozás érzése, az áldozatkészség, az egymás iránti érdeklődés. Miért csodálkozunk akkor, hogy a papi élet iránt nincs vonzalom az ifjúságban, fogynak a hivatások? Pedig elsősorban mi papok tehetnénk egyet-mást, hogy ez ne így legyen. Lónay Ödön püspölki biztos Daniiéi Ben igán: Mit hiszek én? - Ezt: Nem várok segítséget a külpolitikátál, sem a szexuális forradalomtól, sem a zsíros termeléstől, sem pedig a nukleáris veszéllyel való ijesztgetéstől,- és nem várok segítséget a községi tanácsoktól, a várostervezőktől, meg a szociális élet mérnökeitől, de a Vatikántól sémi, a Buddhisták Világszövetségétől sem, és Hitlertől és Jeanne d’Arc-tói sem, az angyaloktól, főangyaloktól, hatalmasságoktól és cheruboktól sem. Mert megmenteni csakis Jézus Krisztus ifog minket. A 49 éves D. Berrigan jezsuita költőt ismételten letartóztatták az Amerikai Egyesült Államokban, legutóbb testvérével és két társával együtt. Bűnük az volt, hogy tiltakoztak mindenféle erőszak, így a vietnámi háború ellen iis. Ez év januárjában azt a különös vádat emelték ellene, hogy részt „szándékozott” venni Nixon tanácsadójának, Kissingemek elrablásában. (A svájci „Orientierung”-ból, 1971. ápr. 15.) 259
