Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Koroncz László - Gál Ferenc: Ádvent 4. vasárnapjától a Vízkereszt utáni 1. vasárnapig
Krisztus befogadása meghozza az egyén benső békéjét is. A szent lecke .arról beszél, hogy Isten kegyelme itt van, képesít arra, hogy szakítsunk az istentelenséggel, az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón. Akkor bizton várhatjuk reményünk boldog teljesedését. Az idegességnek, nyugtalanságnak, szomorúságnak az oka mindig a kielégületlenség, a hiányérzet. Krisztus meghozta a biztosítékot, hogy minden fáradozásunk megkapja a jutalmát. Kegyelmét azért osztogatja, hogy „jótottekben buzgólkodó, választott népévé tegyen”. Aki arra van beállítva, ihogy jót tegyen, hogy szeretetet árasszon, abban elgyengülnek a bűnös "vágyak is, és megéli az Isten gyermekeinek lelki békéjét. A karácsony így válhat életünk tartalmává. Szent család vasárnapja (Sir 3,3—7: 14—17; Kol 3,12—21; Lk 2,41—52) A szülők öröme és gondja A család személyek közössége, azért nem csupán az élet továbbadásának kerete, hanem szellemi szentély is, ahol a személyek tökéletesednek, kibontakoznak, és szellemi értékek hordozóivá lesznek. Az egyes korok gazdasági, társadalmi és szellemi irányzatai más és más módon befolyásolják a család belső életét. Ma a család válságáról beszélnek sok tekintetben. A gyakori válás arra mutat, hogy a házastársak szeretete nem mindig épült megfelelő alapra. A gyermektől való idegenkedés függvénye lehet szociológiai tényezőknek, az áldozatos szellem csökkenésének, vagy akár önzésnek. Ezért a felmerülő problémákat csak olyan széles alapon lehet tárgyalni, ahogyan .azt a zsinat is megtette az egyház és a modern világ kapcsolatának kifejtésénél, A szentírás iszövegei csak a miaguk korának szemszögéből nézik a családot, de találunk olyan utalásokat, amelyek minden kor emberének szólnak. Amikor Lukács leírja a tizenkét éves Jézus első zarándoklatát, nem a szentcsaládról akar beszélni, hanem iaz emberré lett Igéről. Elénk állítja őt, mint valóságos embert, aki mindenben hasonló hozzánk, és a serdülő fiú öntudatával éli át a meny- nyei Atyával való kapcsolatát. De ez a Jézus a családban él, s ha úgy tekintjük őt, mint a Megváltót, mint az emberré lett Fiút, akkor jelenléte elsősorban a családi életet szenteli meg. Tehát az a család, amelyben felnőtt, olyan ősminta, amelyből kiolvashatjuk Isten kegyelmi gondoskodását minden családról. A szientírás arról tanúskodik, hogy Isten Máriát és Józsefet előkészítette feladatukra. Mária mint „kegyelemmel teljes”, József pedig mint „igaz ember” lépett a családi közösségbe. Isten irányította sorsukat, hogy egymásra találjanak a lelkületűikkel, erényeikkel; munkájukkal otthont teremtsenek az Isten Fiának. Krisztus később szentségi rangra emelte a házasságot, tehát kifejezetten i,s tanúsította, hogy a házastársakat felvértezi kegyelmével hivatásukra. Ez a kegyelem ösztönzi őket arra, hogy magukra öltsék az igazi keresztény lelkületet, amelyet a mai szentlecke így ír le: „Mint Istennek szent és kedves választottal, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a .türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak. . . legfőképpen pedig szeressétek egymást...” A házastársaknak a hitből kell erőt meríteniük arra, hogy a hűségbe és szeretetbe egész egyéniségüket belevigyék, mert közösségük nem a véletlen játéka, hanem Isten terve áll mögötte.. A .szentcsaládban itt előttünk áll egy eset, ahol a szülők a gyermek nevelésével járó munkát, gondot, aggodalmat közvetlenül adják Istennek. Jézus mindezt elfogadja, abból .él, azzal indul küldetésére, az Isten országának megalapozására. Világosabban nem lehetett volna igazolni, hogy a szülői hivatás szent feladat. Mi, emberek, itt is szívesen keressük az eredményt, ami kárpótol fáradságainkért. A hit arra tanít, hogy inkább a befektetést értékeljük. Ha egyszer az Isten ennyire közvet249
