Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - Tomka Ferenc: Pasztorális lelkiismeretvizsgálat
„természetes” magyarázatot kereső iskolája. - A racionalista iskolák alaptétele: csoda, természetfölötti nem lehetséges. - Lásd részletesen: Szörényi Andor: A biblia világa, Bp. 1968. 249264. oldal. - 3. Tarnay Brúnó: A csoda - isteni jel? Teológia 1970. 2. szám. Elemzése szerint a csodák - jelek, erőnyilvánulások, melyek determinizmus és szabadság pólusai között feszülnek. Hangsúlyozza eszkatológikus jellegüket is. - 4. A Vigíliában: Gyürki László: Az ószövetség csodái új megvilágításban, 1969. szept. és: Az evangéliumok és a történelem, 1970. jan. - A Teológiában: Kosztolányi István: Bultmann és tanítása. 1968/4. 225. o. Szénást Sándor: A kenyérszaporítás szent Márknál. 1969/3. szám. - 5. Szörényi: i. m. 264-70. o. és másutt részletesen. - 6. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység. Kalocsa, 1936. I. kötet, 187-226. o. - 7. Vö. pl.: Heller Ágnes: A mindennapi élet. Bp. Akadémia, 1970. - 8. Robert Graves: Jézus király; Az elfelejtett nazarénus evangélium, - előbbi magyarul is megjelent, Bp. 1969. - 9. A hit szent- jánosi fogalmáról: Noel Lazure: Les valcurs morales de la théologic johanniquc, Paris, 1965. 187. o. és köv. - A szinoptikusok és szent Pál hit-fogalmáról: L. Malevez: Fői existentielle et ifoi doctrinale, L’ami du clergé, 1968. JM? 9. 137-154. ο. - io. Ladislaus Boros: Esistcnza redenta, 1967. Brescia, 97. o. és Mysterium mortis, Innsbruck, 1966. 37. ο. - n. „Mérleg” folyóirat, 1968. 4. sz. - 12. uo. - 13. Szörényi: i. m. 216-223. °· - 14. Karl Rahner: Est-il possible aujourd’hui de erőire? Paris, 1966. La possibilité d’une nouvelle théologic fundamentale c. fejezet. - 15 Még Szent Tamás is a S. Th. I. no. 4-ben. - 16. Lásd bővebben a szerző cikkében: A világ clőrevitcle mint keresztény feladat, Teológia, 1970/3. szám, 152. o. - 17. Vö. Mt 10, 8 és Jn 14, 12 és másutt: „Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, mint én, sőt nagyobbakat is”. Lásd magyarázatát: előző cikk, 154. o. Tomka Ferenc PASZTORÄLIS lelkiismeretvizsgálat A papok „készségesen lépjenek rá a lelkipásztorkodás új útjaira” - írja a papi szolgálatról és életről szóló zsinati határozat [i]. Sokszor hallunk lelkipásztorteológusok vagy szociológusok véleményéről, amely szerint a lelkipásztorkodás struktúrája és módszerei egészében megújulásra szorulnak. A pasztoráció szerkezetének átalakítása azonban elsősorban az egyházi vezetőség feladata: A magasabb fórumoknak kell tudomásul vcnniök a megváltozott társadalmi körülményeket és igényeket, vagy a növekvő paphiányt, s nekik áll hatáskörükben az átfogó „válaszadás”. A lelkipásztorkodás strukturális átalakítása világviszonylatban meg is indult. Ez elsősorban a pasztoráció eddigi alapsejtjét, a plébániát érinti. Számtalan kísérlettel találkozunk: kialakulóban vannak a területfeletti (tehát nem lakóhelyi hovatartozásra alapozó) plébániák, - az összevont plébániák [2], ahol a zsinat utasítása szerint „szakosított” papok közössége (team) látja el több volt plébánia gondozását [3]. A kisebb közösségek élén világi - lehetőleg diakónus vezető áll. A központilag irányított struktúraváltozásra jellemző a ,,tekintély”-fogalom - azaz a vezetés stílusának - átalakulása egyházmegyei, espereskerületi, vagy plébániai szinten egyaránt. Messzemenő szerepet kapnak a különböző tanácsok, és ezekben természetesen a nők és fiatalok is. De vajon mi a lelkipásztor egyéni feladata a megújulás terén? Lutz Hoffmann szinte túl egyszerűnek tűnő meghatározásával: a mai és mindenkori pasztorációs megújulás princípiuma röviden — az „ésszerűség elve” [4]. Hoffmann arra figyelmeztet, hogy vannak valóban „évszázadok óta bevált”, a lelkipásztorok számára axiómaként szereplő, evidensnek tartott alapelvek és módszerek, amelyek azonban a társadalmi és emberi igények megváltozásával kiüresedtek; elvesztették eredeti jelentésüket. S ha a lelkipásztor nem tud kiemelkedni a hamis axiómák által nyújtott biztonság- érzetből, s nem jut el a jelen adottságait figyelembevevő kritikus reflexió - az ön21
