Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - Cselényi István Gábor: Krisztus csodáinak háttere
Számunkba mindenesetre nemcsak csodái hitelesek, hanem az Atyáról tett tanúsága is. Krisztus hitelesíti hitünket abban az Atyában, akinek ő egész létével jele, kinyi- latkoztatója akart lenni és volt is. Kinyilatkoztató kedvét sem nézheti le a modern ember. Világlátása, jövőérzékelése is arra a létével való tökéletes azonosulásra támaszkodik, mely egyedülálló a történelemben. Krisztus az a legigazabb ember, akinek tudata belesimul a szükségszerű lét alapvonulatába, melyben mint FIŰ (mint Ige, tehát mint tökéletes tudati tükröződés) néz vissza az Atyára. Ezekben akartunk rámutatni arra, hogy mily szerepe volt Krisztus csodáiban emberségének. Ha valahol talán túlzottan domborítottuk ki, az a szemléletesség kedvéért történt, .s nem akartuk az egyensúlyt az istenség rovására megbolygatni, mert mindenben tartottuk magunkat az Egyház ősi hitéhez. Krisztus csodáinak mondanivalója Amikor itt Krisztus csodatevő erejének forrását tisztázzuk, semmiképp sem akarjuk őt valamilyen csoda-automatának megtenni. Legkevésbé ő akart az lenni. Bármilyen könnyedén teszi ugyanis csodáit, nincs azokban semmilyen öncélúság. Csodája sohasem „csuda”, bámulnivaló erőfitogtatás, sohasem szemfényvesztő mutatvány. Már működése elején elvetette (Mt 4, 7) annak a messiás-eszmének kísértését, mely olyan „mese-istent” feltételezett volna, akit azért rángatnak le a földre, hogy az ember helyett dolgozzék (deus ex machina). S nem is lett soha a csodavárás messiása. Gyógyításai mindig belülről is nőnek ki, a leltekből s a kozmoszból. Az egész embert emeli fel. S általában véve is, Krisztus csodáiban csak másodlagos szempont a rendkívüliség (s a meggyőzés szempontja), ö maga utasítja tanítványait arra, hogy tartsák titokban tetteit (pl. Lk 5, 14). Viszont annál élénkebben hívja fel figyelmünket arra, hogy jeleit példának szánja. Kifejezetten tettei követésére küldi őket (Mt 10, 8). — Művét valóban követhetjük, ha tetteit azoknak vesszük, amik. Csodái ugyanis az ember felemelését, felszabadulását, naggyá válását tűzik ki célul. Mint isteni szer etet-jelek, a humanizálás világkorát hirdetik meg [16]. Nem rekedhetünk tehát meg annak megállapításánál, hogy hogyan tett Jézus jeleket. Az a mód, ahogy nála a szándék erővé vált, egyedülálló. Nem ez az, amiben követhetjük. Amint azonban az ő erejével az erőben való szeretet-szétáradás volt arányos, úgy nekünk is meg kell nyílnunk szeretetben erőnkkel arányban embertársaink felé. A kor más eszközöket ad a világ meghódítására, átemberiesítésére. De maga az erőkiárasztás, a szeretettel való eltelítés, a világ végső távlatok felé való tovább- bontakoztatása számunkra is követelmény. így visszük tovább Krisztus csodáit, mint eszkatológikus jeleket. [17]. Így teljesítjük azt a „fiúságot” is, amelyre Krisztus hívott bennünket. így kapcsoljuk bele ugyanis a teremtés felfelé ívelő törekvéseit az örök genezisbe, melyet Krisztus személyes valóságában élt meg s tárt elénk. JEGYZETEK I. Vö. Bellér Béla: A hagioiógia lehetőségei és határai (Ijjas Antal Szentek élete c. munkája kapcsán). - Vigilia. 1970. ápr. szám, 248-49. o. — A szentek történeteiben található csodás elbeszéléseket töttcnetpszichológiai és művelődéstörténeti szempontból tartja hasznosaknak. Értelmezésükben nyelvi szimbolikus és pszichológiai magyarázatokat fogad el. - 2. Pl. Paulus 20
