Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bencze Anzelm - Söveges Dávid: Én és te
az Atya-Fiú-Szentlélek egységét. A Szentháromságnak ebből a bőségéből fakad, hogy Krisztus emberré lesz: a személyes Isten így jön közelebb emberi partneréhez: egy személybe olvasztja az Istent és az embert. Isten az emberrel soha nem érhette el a teljes Én-és-Te viszonyt, mert az ember egy kissé mindig csődöt mondott. Egyetlen méltó partnere Istennek az Isten-ember, Krisztus, őbenne is megvan, amit az ember természetes misztériumának mondtunk, de már isteni, természetfölötti síkon: a látható, tapasztalható, külső jel mögött jelen van az isteni valóság. Ráadásul nem csak átmenetileg, hanem véglegesen. Az Istennel való találkozás Krisztusban nemcsupán a kortársak számára volt lehetséges. ö feltámadt, él, van, létezik, bizonyos értelemben továbbra is megtapasztalható, benne ma is lehet, és kell is találkoznunk Istennel. Csakhogy ehhez hit kell, azaz személyes kapcsolat vele, - persze a kortársak számára is az kellett! A mi helyzetünk - lényegét tekintve - nem más. Krisztus megtapasztalható az egyházi közösségben, amelyben él, jelen van, főként annak legigazibb „gyakorlatában”, a szentmiseáldozatban. Krisztus istenemberi személyén, Te-jén keresztül vagyok kapcsolatban mindazokkal az emberi személyekkel, azzal a nagy Mi-vei, akik alkotjuk az Egyházat. Az Egyházban és az Egyház szentségeiben is mindenütt megvan a „misztérium”: a jeliszerűség, mely egyszerre eltakar és megmutat, mint az ember személyiségét az arca. Anyagi formák mögött elénk tárja iá rejtett isteni tartalmat, személyiséget. A Szentírás Ilyen a Szentírás is: Isten szava, kinyilatkoztatása az emberekhez. Emberi szavakban, emberi írásművekben, korhoz kötődő stílusban: isteni tartalom. Alkalmazkodik az emberhez, partneréhez, annak nyelvén szól, még a műfajokat illetően is! Innen érthető a két szerző: a Szentírás egészen emberi mű, elemezhető, mint bármely irodalmi alkotás, de ugyanakkor teljesen isteni mű is; „eszmei mondanivalója” már nem az emberé, hanem Istené. Az Isten személyes szava az emberhez, azaz hozzám! Nem szükséges, hogy az egész teológiát részletesen elemezzük. Aki idáig eljutott, az vegye elő 3 Szentírást, Isten szavát, és olvassa úgy, mint Isten személyes kapcsolatkeresését őhozzá. Fogadja hittel és szeretettel, válaszoljon rá imádsággal, - és máris meg van alapozva keresztény-krisztusi élete, vallásossága. A bűn Röviden ki kell térnünk a rossz problémájára is. Hogyan engedheti meg Isten a rosszat, ha ő valóban létezik? - Ha nincs Isten, még nehezebben magyarázható a rossz: tán a természet, az anyag engedi meg? A természet, az anyag lenne ennyire rossz? - A rosszat, ha nem is értem egészen Istennel sem, - vele mégis jobban elfogadható, megoldható. A természeti rossz (betegség, földrengés, halál stb.) nem jelentik az „utolsó felivonást”, jön utánuk az Istennel való teljes, nagy találkozás, az üdvözülés. - Az erkölcsi rosszat pedig az ember szabadsága teszi lehetővé. Ha az ember iszemély, akkor szabad is, annyira, hogy Isten ezt a szabadságot akkor sem vonja vissza, ha az ember ellene használja azt. Ennek ellenére ő még e fölött is mindig Ür marad: „Isten a görbe vonalakra is tud egyenesen írni”. A vele való személyes kapcsolat sem alakulhat ki félreértések, zökkenők és tisztázások, kibékülések nélkül. Erkölcsileg rossz egy cselekedet, viselkedés, ha vét a személyes kapcsolat ellen. Ha az Én elzárkózik a Te elől, megszakítja, vagy föl sem veszi vele a kapcsolatot. 223
