Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 3. szám - FIGYELŐ - Sólymos Szilveszter: A protestáns teológia a Theologiai Szemle 1970-es évfolyamának keresztmetszetében
ünnepelt német professzor 80. születésnapja alkalmából [íz]. Az istentiszteleti kérdések tárgyalásakor kiérezhető az Eucharisztiának, mint szentségnek fokozódó jelentősége. Ahogy az utóbbi években a katolikus Egyházban Isten igéjének „fel- értékeléséről” beszélhetünk, a protestáns egyházakban — úgy tűnik - erősen növekszik az igény az úrvacsorának az istentiszteletbe való szerves beépítése iránt. A protestáns teológiának mindig erős oldala volt az igehirdetés. A vizsgált 1970-es évfolyamban is jobbnál jobb tanulmányokat találunk az igehirdetésről. Egy alapos ismertetést olvashatunk Dr. Boross Géze: „A prédikáció dinamikája” c. jelentős doktori disszertációjáról [13]. Lényegbevágó kérdéseket tárgyal Dr. Groó Gyula vendégelőadásának rövidített formája: „Emberi beszéd és Isten igéje az igehirdetésben” [14]. Ez az előadás a wuppertali teológiai főiskolán hangzott el, és - úgy vélem - közölhető lenne a mi TEOLÓGlANK-ban is. (Miért ne lehetne időnként átvenni egymástól egy-egy jelentős tanulmányt?) Ugyancsak rendkívül értékes írás Veöreös Imre: „Az ószövetség értelmezése igehirdetésünkben” [15] c. tanulmánya. Az ökumenikus - a szó legtágabb értelmében - állandó témája a (folyóiratnak. Ebben az értelmezésben az együttműködésnek elsősorban evilági területeken történő megvalósításáról van szó. Komlós Attila „Szekuláris-ökumenizmus” címmel bemutatja az ökumenizmusnak ezt az új értelmezését, ezzel kapcsolatosan tesz fel kérdéseket [16]. Dr. Tóth Károly az Európai ökumenikus Információs Munkaközösség Konferenciáján (Géniben) előadást tartott: „Az ökumenikus mozgalom Európában — kilátásai az elkövetkező tíz esztendőben” [17]. Leközölt tanulmányában az ökumenének ezt a megfogalmazását adja: „Számunkra az ökumenikus perspektívákat nem meríti ki az a kérdés, hogy belép-e a római katolikus egyház az EVT-be, lesz-e ökumenikus világzsinat stb. — bizonyára ezek is fontos kérdések -, számunkra a leglényegesebb feladata abban jelentkezik, hogy a népeken, fajokon, országhatárokon, ideológiákon túl és ezek felett kirajzolódik-e egy növekvő közösség, kiábrázolódik-e bennünk Krisztus?” A bensheimi Feleketi Kérdések Nemzetközi Protestáns Munkaközösségének üléséről Dr. Vályi Nagy Ervin számol be. Ugyanitt tartotta meg Dr. Kádár Imre „A felekezeti helyzet Magyarországon 1970-ben” címmel minket különösen érdeklő referátumát [18]. Milyennek látja Dr. Kádár a helyzetet a katolikusok vonatkozásában hazánkban? Bizony nem éppen kielégítőnek, mivel a magyarországi helyzet csak lassan mozdul ki Zsinat előtti hagyományos tartózkodásából. Míg a közéletben zavartalanul együttműködnek katolikusok és protestánsok, vallási viszonylatukban sok tekintetben még az ellenreformáció, vagy legfeljebb csak a tolerancia szelleme érvényesül köztük. Elsősorban a türelmetlen vegyesházassági gyakorlat keseríti és zavarja a társadalmi békét: „Szemben a németországi, svájci, ausztriai tágkeblű püspökkari rendelkezésekkel, nálunk mindeddig nem látott napvilágot hasonló enyhítés”. - A vegyesházasságoknak protestáns testvéreink részéről sérelmezett mai gyakorlata természetesen többször is szóba kerül. Sajnálatosan érdekes tény, hogy VI. Pál pápának „Matrimonia mixta” kezdetű Motu proprio-ja már az 1970 augusztusi számban szószerinti fordításban olvasható, míg katolikus folyóiratainkban sem a szöveg, sem azzal kapcsolatos tanulmány 1971 májusáig még nem jelent meg. - Kádár Imre további megállapításait is nehéz lenne megcáfolni: „Elmondhatjuk, hogy a zsinati szellem nálunk egyelőre liturgikus vonatkozásban sokkal jobban érvényesült már, mint akár a teológia, akár az igehirdetés, vagy éppen az ökume- nizmus tekintetében. ... Ökumenikus találkozókra is csak nagyon gyéren került sor. ... A celibátus problémáját nyíltan sehol sem tárgyalták eddig. ... Közös istentisztelet kívánalma egyik oldalról sem merült fel, még kevésbé az interkommunio igénye” [19]. Milyen a THEOLOGIAI SZEMLE hangja a katolikus Egyházzal kapcsolatban? Az egyes tanulmányok szerzői szerint elég különböző. „A szerkesztő megjegyzései” és a szerkesztőségnek a katolikus Egyház életét szemmeltartó kommentárja néha olyan hangot használ, amely joggal bántó lehet a katolikus olvasó számára. Katolikus sajtónkban sokkal ritkább a kritizáló hang protestáns testvéreinkkel szemben. Viszont az is igaz, hogy ők többet foglalkoznak velünk és az egyházunkat a II. Vatikáni Zsinat óta átható változásokkal. Ügy tűnik, mintha a THEOLÓGIAI SZEMLE szemléltetésére a Bensheimi Feiekezettudományi Intézet profesz- szorának, Dr. Erwin Fablbuscbnak felfogása erősen hatással lenne. A jeles professzor gyakran jár hazánkban, és előadásokat is tart. Beállítottsága a katolikus Egyházzal szemben tartózkodó, sőt hűvösnek mondható. Így pl. „Cölibátus és ökumenizmus, — avagy képes-e a római katolikus egyház dialógusra?” vendégelőadásának már címe is elég negatív, az események már túlhaladták nem egy megállapítását [20]. Visszatérve mégegyszer az ökumenizmus tematikájára, a folyóiratban az „újra-egyesülés”-t az irrealitások világába utalják, az csakis az eszkatológikus dimenziók világába tartozik. Olykor éles kritikát kap a hazai katolikus sajtóban megjelent igehirdetési anyag is, főképpen egyodalúan máriaközpontú jellege miatt. Így pl. Dr. Kádár Imre cikkében: „Az úrvacsora és az interkommunio kérdése az ökumenikus párbeszédben” [21]. Külön kellene foglalkoznunk a Szent István-évnek az 1970-es évfolyamban felelhető reflexióival. Ezen a téren számunkra talán a legmeghökkentőbbek Márkus Mihálynak tömör és radikális kérdésfeltevései a Szent Ist- ván-kultusszal kapcsolatban [22]. Erre - úgy vélem - katolikus részről kellett volna reflektálni. 194
