Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - Cselényi István Gábor: Krisztus csodáinak háttere
Más a nézőpontjuk is. A „teológus” János későbbi korban ír, amikor a meggyőzés, a hitre nevelés (számunkra nagyonis ismerős) apologetikai szempontja kerül előtérbe [9]. A hit az ő számára s hallgatói-olvasói számára a csodák következménye. A vakonszületett pl. nem is tudja, ki az a Krisztus, aki meggyógyította. Csak a gyógyulás után, Krisztus útbaigazítására vallja meg hitét (Jn 9, 38). Csoda-leírásai hallatán sokszor egyenesen az a benyomásunk, hogy a testi gyógyítás csak alkalom Jézus- vagy szent János?! - számára, hogy a lelki gyógyulásra vagy halálra fényt vessen. — Azért jöttem - jegyzi meg Krisztus a vakgyógyítás után -, hogy akik nem látnak, lássanak (Jn 9, 39), s a farizeusok bosszankodásából derül ki, nagyonis jól értik, hogy hitetlenségüket ostorozza. Ez a hit-igazoló, morális szempont János apostol korában teljesen érthető volt, számunkra azonban zavaró lehet. Ezért, ha Krisztus csodáit torzítatlan lefolyásukban akarjuk szemügyre venni, helyesebb a szinoptikusokkal „együtt látnunk” őket. - Egyszerűség kedvéért vizsgáljuk a szent Máté által leírt csodákat, aki a valamikori vámos aprólékosságával rakosgatta egymás mellé a krisztusi tetteket (praxeis). A Máté-evangéliumban (s a szinoptikusoknál) szereplő csodákat így rendszerezhetnénk. Első csoportba tartoznak a gyógyítások. Ezek között szerepel: 1. ördögtől megszállottak >(Mt 4, 24; 8, 16; 8, 32; 12, 22; 17, 18), 2. holdkórosok (4, 24; 17, 18), 3. vakok (9, 28; 12, 22; 15, 31; 21, 34), némák, süketnémák (12, 22; 15, 31), 5. sánták és bénák (4, 24; 8, 13; 9, 2; 12, 13; 15, 31), 6. leprások (8, 3) és 7. egyéb betegségek, bajok (4, 24; 9, 18; 14, 36; 15, 28; 15, 31) meggyógyítása, ezek közül nem egy tömeges csoda (11, 24; 15, 31). Második csoportba sorolhatjuk a halott-támasztásokat (Máténál: 9, 25-tben). A harmadik csoportot az ételcsodák alkotják (14, 19-ben és 15, 36-ban a két kenyér- szaporítás, bár lehet, hogy a kettőt egynek kell vennünk). További, negyedik csoportba vehetnénk Jézus „gondolatolvasó” kijelentéseit (pl. 9, 6) és jövendöléseit (pl. 16, 21). Végül az ötödik fajtát egyéb csodás jelei képezik, melyek nem személyhez vagy személyekhez fűződnek, hanem inkább „fizikai” jelenségekhez. - Ilyen a vízen való járás (14, 25), a vihar lecsendesítése (8, 26), színváltozása (17, 1-8) és a szent Lukács által leírt halfogás (5, 1—11). Kirsztus módszere Ha ezek után Krisztus „módszerét” keressük, melyet csodáiban „alkalmaz”, leginkább gyógyításaiban találunk fogódzó pontot. Azt mondhatnánk ugyanis mai fogalmakkal, ezekben lélektől lélekig hat. Nem gyógyszert vagy külső segédeszközt használ, mint az orvosok. - Sarat ken ugyan pl. egy alkalommal a vakonszületett szemére (Jn 9, 6), ez azonban csak jelkép volt számára (vagy inkább hallgatósága számára), nem eszköz. Több ízben teszi kezét vagy ujját a betegre vagy a beteg testrészére (pl. Mt 9, 28-ban), de ez is inkább csak gesztus. Viszont az a benyomásunk, hogy valamilyen lelki, tudati energia kiáraszt ásóval gyógyít. „Energia-sugárzó” erejére jellemző, hogy még az is meggyógyul, aki ruhája szegélyét érinti (Mt 9, 18; 9, 28; 14, 36). „Erő áradt ki belőle” - állapítják meg (Lk 6, 19). Azt is látjuk, hogy mint „adó”, legtöbbször „vevőt”, azaz hasonló, de befogadó jellegű lelki készséget - hitet! — attól is követel, akit gyógyít. - Hiszitek-e, hogy tudok valamit tenni? - kérdi a két vaktól (Mt 9, 28). Igenis, Uram, felelik, mire kijelenti: Legyen hitetek szerint. És megnyílik a szemük. Más esetekben attól vár hitet, aki kéri a gyógyulást, aki tehát mintegy közvetítő 15
