Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 3. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Rosta Ferenc - Koroncz László: Az év 25-32. vasárnapjaira és Mindenszentek ünnepére
tértét, mint a tékozló fiút várta apja (Lk 15,11-22). - Szereti Isten a bűnöst, ahogy a jó pásztor szereti, és keresi elvesztett bárányát (Lk 15, 4-7), - ahogy a háziasszony keresi elvesztett drachmáját (Lk 15,8-10). A csaló-sikkasztó Zakeus biztos nem gondolta, hogy ő aznap megtalálja üdvössége útját. És honnan tudhatta volna, hogy élete égbevezető létrájának első foka az a vad fügefa lesz, melyre felmászott? Isten nem idegenkedik attól, hogy az üdvrend szolgálatába állítsa a világ mégoly jelentéktelen elemeit, tényezőit, hiszeh az egész világ az ő műve, és jó. Így épült be az üdvösség rendjébe a keresztség vjze, az Euoharisztia bora és kenyere. így állítja üdvözítő terve szolgálatába az embert is: rábízza, hogy keresse meg, és vezesse haza az eltévedt másik embert (hivatásos és általános papság), ö maga is azért jött emberalakban, „hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett”. R. F. Mindenszentek (1 Ján 3,1—3; 5,1—12) Miként lesz „a szent”? A mai olvasmány beszél a dicsőült szentek seregéről, „melyet megszámlálni nem lehetett. Ott volt minden nemzet, minden népfaj, minden nép és minden nyelvcsalád” (Jel 7,9). Hozzátehetjük: Minden nem- és osztálybeli ember is, „kezükben pálmaágakkal”, a győzelem jelvényévéi. Ha a mindenszentek litániájában felsorolt szentekre gondolunk, - s ha összevetjük ezt a felsorolást a mai evangélium „boldogjaival” - mintha bizonyos ellentétet kellene felfedeznünk. A dicsőültek között nemcsak szegények, de gazdagok is találhatók. A szelidék mellett ott vannak a kemény Jeromosok, Ambrusok és Gergely pápák is. A sírók mellett ott találjuk a Sebestyéneket és Flóriánokat, akiknek nem volt „italuk a könny”. Ott vannak azok is, akik nem a·tudományos igazságok keresésében, hanem a „kis út” megtalálásában lettek szentek. A tisztaszívűek mellett ott vannak azok is, akik csak a bánat bőséges könnyeiben tudtak ideig-óráig tisztára mosdani. Vajon ezek jutalma nem „lesz bőséges a mennyben?” Tegyük fél tehát a kérdést: mi kell a „szentté levéshez”? A mai evangélium és lecke együttesen adja meg a választ: Szükséges hozzá valamilyen formában a nyolc boldogság útja, és szükséges az isteni kegyelem, az istenfiúság ajándéka. A boldogság-igék magukban még nem tesznek szentté. Azok értékére részben már a keleti bölcselet is rámutatott. Buddha írásaiban éppúgy megtaláljuk a ’békeszeretet, türelem, szelídség dicséretét, akár Lao Ce-nél, vagy más kínai bölcseknél. Jézus a boldogság-igékben azonban valóban áz életszentség eszközeit és útját akarja megmutatni. Ezeket adja az ember használatába. Az embernek a nyolc boldogság lelkületét kell kialakítania. Ennek pedig lényege: felülemelkedés a földi adottságokon, értékeken, törekvéseken, úgy, hogy mindezt alárendeljük az „egy szükségesnek” (Lk 10,42). Ügy kell elfogadnunk a föld kikerülhetetlen mostohaságait is, - szegénységet, sírást, meghurcolást,... - hogy azoknak bő kárpótlását majd megkapjuk Istentől. Ügy kell élveznünk a föld javait, hogy ne akarjunk azokkal teljesen betelni. A Föld - minden értéke melett - ürességet is hagy lelkűnkben. Ezt az űrt csakis Isten képes betölteni kegyelmével. Amilyen mértékben sikerül kidobni lelkűnkből az „evilág” nehezékeit, olyan mértékben tölti be azt az isteni kegyelem: „hogy Isten fiainak hívassunk, és azok is legyünk” (1 Jn 3,1). A nyolc boldogság mindegyike egy- egy út és mód arra, hogy szállást készítsünk a kegyelemnek. Szentnek lenni tehát eny- nyi: helyet adni lelkűnkben Istennek. Hiszen ő a SZENT, mi pedig annyiban leszünk azzá, amennyiben ő helyet talál bennünk. Ez a szállásadás földi boldogságot is nyújt, de egyúttal biztosítása az égi boldogságnak is, hiszen épp ez az, amiért „jutalmatok bőséges lesz a mennyekben” (Mt 5,12). R. F. 181
