Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 3. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Rosta Ferenc - Koroncz László: Az év 25-32. vasárnapjaira és Mindenszentek ünnepére
Ahhoz, hogy Isten kérésünket fontolóra vegye, legalább annyit elvár, hogy hittel terjesszük azt elő. A hit ugyanis híd Isten és ember között: ez köti össze kettejük világát. Hit nélkül szakadék választja el őket. Az áthidalás csak Isten műve lehet. Isten jön a szakadékon át az emberhez, mikor kinyilatkoztatja neki magát. A híd egyik tartó pillére Istenben Van. A másiknak az emberben kell lennie, különben nem lehet megépíteni a hidat. Isten még azt is megteszi, hogy az emberben - kegyelmével - felépíti ezt a másik tartó pillért, de az embert nem kényszerítheti, az ember elzárkózhat. A hitetlen ember maga hiúsítja meg, hogy a híd felépüljön, a párbeszéd meginduljon közte és Isten között. Ezért - hitetlenségük miatt - „nem tehetett jézus csodát” a názáretiek kívánságára (Mk 6, 5). Bezárkóztak a maguk szűk világába, nem nyitották ki szívü- ket-lelküket az Ür felé. Ehelyett „megbotránkoztak benne”, megrekedtek saját bölcsességükben. Mikor azonban valaki hittel közeledik az Űrhöz, kérését túlcsorduló mértékkel teljesíti. Elégséges a kafarnaumi százados (Mt 8,5-13), az inaszakadt (Mt 9,1-8), vagy a kánaáni asszony (Mt 15,21-28) történetére utalnunk. „Asszony, nagy a te hited, - mondja a kánaáni asszonynak - legyen úgy, amint kívánod”. Megrendítő az a hit, amellyel Mózes a dombtetőn kiált az Űrhöz (Olvasmány). Kiáltása meghallgatásra talál, mert erős a híd közte és az Űr között. A hit, amelyről itt szó van, mindig azt jelenti, hogy az ember hisz Istenben, Jézusban. Feladja a maga képzelt (és sokszor nagyon is beképzelt) önállóságát, reáhagyatkozik Istenre. Kilép terméketlen elzárkózottságából, és a gyermek nyílt szívével fordul Atyjához, az Istenhez. Ez a hit egyben már imádság is. Nem véletlen, hogy az egyetlen imádságnak, melyre Jézus megtanított bennünket, ez az első szava: Mi Atyánk. S ahogy az igazi gyermek örömmel elmond mindent az édesapjának, úgy az igazán hivő is szívesen szól az Istenhez, szívesen imádkozik. Ezért mondjuk: nemcsak igazi imádság nincs hit nélkül, de igazi hit sincsen imádság nélkül. így érthető, hogy Jézus az állhatatos imádságról szóló példabeszédét ezzel a különös kérdéssel zárja: ,,. .. amikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön?” - Hit és imádság összetartoznak. R. F. 30. vasárnap (2 Tim 4,6—8. 16—18; Lk 18,9—14.) Üdvösségünk imája Különösen hangzik Isten „Achilles-sarkáról” beszélni, de lelki értelemben talán megtehetjük. Sőt meg is kell azt keresnünk, mert ha nem volna, vagy nem találnánk rá, az végzetünket jelentené. A mai olvasmány első mondata szerint: „Isten igazságos bíró” (Sir 35,15b.). Ha ezen az igazságon sehol sem lenne tés, el kéllene kárhoznunk, mert bűneinkkel sehogy sem tudnánk az igazságos Isten Szívéhez férkőzni. Hála Jézus Krisztusnak, aki Szívének „résén” keresztül bocsát minket Isten „Aohilles-sarkához”: az irgalomhoz· „Az Isten irgalmának köszönhetjük, hogy el nem veszünk” (Jer Sir 3,22). De meg kell találnunk az utat ehhez az irgalomhoz. Ahhoz, hogy Istenben az „irgalmasság felülhaladja az - igazságos - ítéletet”, (Jak 2,13) szükséges, hogy az emberben az alázat múlja felül az „érdemek igazságát”. Erre utal a mai evangéliumban Jézus: „Ez - az alázatos vámos, - tisztultabb lélekkel ment haza, mint az - az „érdemekben gazdag” farizeus (Lk 18,14). Isten „meghódításának” eszköze tehát: az alázat: „az alázatos ember imája eljut az egekig” (Sir 35,21). 179
