Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 3. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Rosta Ferenc - Koroncz László: Az év 25-32. vasárnapjaira és Mindenszentek ünnepére
26. vasárnap. (1 Tim 6,11—16; Lk 16,19—31) A testi öröm nem bűn, de esetleg veszedelem A „hedoné”, a testi örömkeresés kérdése nagyon változatos előjellel vonul végig az erkölcs-történeten. Már a Krisztus előtti világnak is eltérő volt erről a véleménye. Nemcsak a „carpe diem” szállóigéje hódított, de jelszóvá lett a „vanitatum vanitas” is. A kereszténység történetében már szt. Pálnál egyszerre kettős előjelet kap a testi öröm. A „jobb megházasodni, mint égni” (i Kor 7,9) és a „ne igyál továbbra is vizet, hanem élj egy kis borral” ;(i Tim 5,23) biztatás mellett ott áll a „megsanyargatom testemet és szogaságba vetem” (1 Kor 9,27) példaadása is. Figyelembe véve a jelen korban előtérbe kerülő „test-lélek egység” gondolatát, hogyan értékelhetjük a testi öröm és élvezet kérdését a mai olvasmányok tükrében? Ha magunk előtt látjuk az ámoszi látomás és jövendölés lafcmározó, mulatozó, kurjongató „népem gazdagjait”, amint megalázva, megkötözve, éhségtől és szomjúságtól gyötörve vonulnak a szolgaság nyomorába, megértjük a rájuk kiáltott ,,jaj”-t. Ha meg a pokolban reménytelenül kínlódó dúsgazdagra gondolunk az Ür elbeszélésében, aki szintén a tobzódás és élvezetek asztalai mellől került oda, megrettenve adunk igazat Jézus szavainak: „Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki',... ha a kezed megbotránkoztat, vágd le... semhogy egész tested pokolba jusson” (Mt 5,29- 30). De vajon miért botránkoztatnak meg éppen a tagjaink? Ezek okoznák az egész ember vesztét? Mind Ámosznak, mind Lukácsnak elbeszélésében találunk egy-egy olyan mellékesnek látszó mondatot, amelyből arra következtetünk, hogy az ember romlásának okozója' nem a kéz, vagy a szem, vagy akár a gyomor, hanem a szívnek romlása, az elszíntelenedés. Ámosz színesen festi a gazdagok tobzódását, de hangszereiket érdekesen szembeállítja Dávidéval. Ugyanaz az eszköz jó az egyik ember kezében, rossz a másikéban. Mi dönti ezt el? A szív. Szívtelenségük bizonyítéka pedig: „Semmit nem törődtök a nép romlásával” (Am 6,6.). Akár lelki romlásra céloz a próféta, akár anyagira, mindenképpen azt világítja meg, hogy a szociális igazság semmibevétele érleli be az ítéletet. A gazdagság és élvezetszeretet akkor lesz bűnné, amikor elsorvasztja a szociális szeretetet, vagy éppen a szeretetlenség szolgálatában áll. - Ezt az igazságot világítja meg Jézus a dúsgazdag történetében, amikor szembe állítja annak könyörtelenségével a kutyák könyörülő viselkedését. Mintha ezekben is több szívjóság lett volna, mint a gazdagban. Az anyagiaknak éppúgy megvan a „nehézkedési törvényük”, mint az anyagnak. Az „elzsírosodott” ember szíve lesz beteggé; a meggazdagodott ember lelke válik érzéketlenné. Ezért joggal hangsúlyozza a két szentírási részlet a gazdagság veszedelmeit. A testi örömök élvezetének regulátorát szt. Pál a leckében így adja meg: „Törekedjél hitre, szeretette, türelemre, és szelídségre” (1 Tim 6,rí). Ez az öntudatos törekvés gyümölcsöt terem az örök életre az életszeretet, életvidámság, vagy akár az életélvezet mellett is. Koroncz László 27. vasárnap (2 Tim 1, 6—8; 13—14; Lk 17,5—10) Az életbe vágó hit Jézus azt akarta, hogy az embereknek élete „bővebb” élet legyen (Jn 10,10). Ezt a bővebb életet nemcsak a kegyelmi többleten keresztül kell értelmeznünk, hanem le kell mérnünk az élet tevékenységén is. Gyakorlatban ez az élet többet teljesít, mint .76
