Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - Cselényi István Gábor: Krisztus csodáinak háttere
térünk. A világ és a lét közvetlenségében önmagunk közvetlensége is megvalósul. Egészen biztosan - de nem közvetlenül - megismerjük Isten létét is, mivel mind a kozmosz, mind önmagunk legbenső magva Istenre való irányulás. Így jöhet létre a lét teljes világosságában a szeretet végső döntése: amikor meghalunk, egészen kiszolgáltatjuk és maradéktalanul átadhatjuk magunkat az isteni szeretet misztériumának. A kikerülhetetlen halál - mondja Rahner - bensőleg határozza meg létünket; megadja tevékenységünknek - a visszavonhatatlanul elmúló alkalmaknak és döntéseknek - a súlyát. Amint a bűn a személy teljes csődje a lelkiismeretben jelentkező abszolút igénnyel szemben, a halál is az emberi végesség kifejezője. De éppen ennek a végességnek a megjelenése a halálfélelemben és szorongásban mutatja azt, hogy az élet messze meghaladja a halált. A szorongás annak a szorongásnak a kifejezése, hogy sikerül-e életünk alapvető döntését - sajátmagunkról, a világról, Istenről - belefoglalnunk a végső döntésbe, amely azt végérvényessé teszi; hiszen a halálban válik leginkább kérdésessé, hogy tudunk-e dönteni magunkról. Ha saját erőnkből akarjuk megoldani, ha autonóm módon akarjuk értelmezni, akkor halálunk az emberi lázadás megismétlése és végleges kifejezése. Ha nem magunkból értelmezzük, és ha elsajátítjuk Krisztus engedelmességét (Fii 2, 8), akkor az üdvösség eszköze és az örök élet szentsége kivétel nélkül mindenkinek: a pusztulás engedelmes elfogadása és átélése a megvalósult beteljesülés. JEGYZETEK I. A. Malraux: Az ember sorsa, Budapest 1969. - 2. J. lilies: Wissenschaft als Heilserwartung, Hamibtirg 1969. — 9-40. o. A felsorolt példák is könyvéből valók. - 3. Filozófiai Kislexikon, Budapest 1970. 78. o. — 4. K. Jaspers: Kleine Schule des philosophischen Denkens, München 1967. 130. o. — 5. R. M. Rilke: Die Aufzeichnungen des Malte Laurids Brigge, Leipzig 1931. 25-27. o. - 6. G. Marcel: Gegenwart und Unsterblichkeit, Frankfurt 1959. 287. o. - 7. K. Rahner: Zur Theologie des Todes, Freiburg 1958. A halált mint az emberi örökkévalóság történését Rahner nyomán mutatjuk be, akinek halál-teológiájára észrevehetően hatott Heidegger filozófiája. - 8. L. Boros: Mysterium mortis, Olten 1962. 19-93. °· Cselényi István Gábor KRISZTUS CSODÁINAK HATTERE Mítosz és történetiség A modern kor embere szívesen gondol úgy Krisztusra, mint nagy erkölcstanítóra, mint igaz emberre. Kételkedéssel áll azonban az evangéliumokban elbeszélt csodáival és jövendöléseivel szemben, s bizalmatlanul fogadja tanítását, mint kinyilatkoztatást. Tartózkodása tulajdonképpen érthető. Megszokta, hogy semmit sem adnak ingyen az életben. Remény munkát kell végeznie a legkisebb teljesítményért s a legkisebb tudásért is. Szkepszisében az is szerepet játszik, hogy bizony számos, a szentek élet- történeteiben elbeszélt csodás eseményről meg kellett tudnia, hogy történetileg igen kétes értékű. A nemhívő hagiológia egyenesen úgy fogalmaz, hogy a szentek csodáit leíró történetekben csupán a nemesebb emberség utáni vágy kifejeződését kell látni [1], ami 13
