Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 3. szám - TANULMÁNYOK - András Imre: A plébániai lelkipásztorkodás és az egyházszociológia
népszámláláson alapuló adatoktól. 1968-ban pl. a plébánost jelentések végösszegében a katolikusok száma mintegy 50000-rel, az összlakosság száma több mint 200000-rel volt magasabb a hivatalos adatoknál. Az eltérés a mintegy 5000 adatszolgáltató becslési hibájából adódott. A katolikusok számának plébániai becsélésénél célszerű, lenne ezért a hivatalos állami statisztika lakosság-számából kiindulni s ennek figyelembevételével végezni a becslést. A hivatalos statisztikán való tájékozódásnak megvan az az előnye is, hogy nemcsak a lakosság pontos számát tartalmazza a népszámlálások vagy a megbízható statisztikai becslések időpontjában, hanem egy csomó más adatot is, a lakosság életkoráról,. a háztartások számáról, a lakásokról, a családokról, a lakosság munkaviszonyáról, vándorlásáról, gazdasági és kulturális ellátottságáról, stb., stb. A hivatalos statisztika alapulvétele jó eligazítást nyújt a katolikusok számának meghatározásánál különösen olyan esetekben, amikor a rendkívüli lakosságvándodás miatt a lelkipásztornak nem áll módjában egyházi adatokra is támaszkodó becslést végezni. Dunaújváros hivőszámának egyházi nyilvántartása illusztrálja mondanivalónkat. A székes- fehérvári egyházmegye sematizmusának adatai alapján a hívők (katolikusok) és az összlakosság száma Dunaújvárosban (Dunapentelén) így alakult: 1910: 3585 hivő (3968 lakos); 1943: 3556 (3868); 1950: 3824 (4071); 1967: 10000 (45000) [Erdei: Hazánk Magyarország, 98. 1.]. Az 1967-re közölt adatot — ha a katolikusok számát a fentebb megadott meghatározás szerint értelmezzük - nem lehet felfogni a katolikusok számaként, hanem tényleg csupán egyházmegyei adóalapnak. Nehézség adódhatik olyan esetben, amikor a plébánia határa eltér a közigazgatási (statisztikai) egység határától. A nehézség azonban könnyen megoldható lesz, hogyha az érdekelt plébániák (pl. a városokban) közösen becsülik meg területük katolikusainak számát. Ez az eljárás biztosítja, hogy az esetleges becslési hiba mindenképpen a hivatalos statisztikai egység keretein belül marad. A lelkipásztori tájékozódás alapszámai A plébániai munka elemzése során rámutattunk az egyházszociológiai tájékozódás három alapszámára. A lakosság számát és a helyi népességre jellemző adatokat a lelki- pásztor készen kapja, csak kézbe kell vennie őket. A gyakorlók számát saját magának kell összeállítania a plébánián rendelkezésre álló forrásokra támaszkodva (egyházközségi hozzájárulás befizetési jegyzékei, anyakönyvek, stb.). A lakosság száma és a gyakorlók száma figyelembevételével, valamint a rendelkezésre álló egyéb adat segítségével, fáradságos munkával kell végül megbecsülnie a katolikusok számát. Ha ügyel arra, hogy a lelkipásztori hasonlítás e három mértékéből az első kettőnél kiküszöbölje a becslés bizonytalanságát, „ingoványát”, számíthat arra, hogy a harmadik megbecsült szám is valóshű lesz. A lel ki pásztori tájékozódás alapszámainak kidolgozása természetesen nem utolsó állomása az egyházszociológia nyújtotta lelkipásztori tájékozódás lehetőségében. Tulajdonképpen még első állomásnak se lehet tekinteni, inkább csak belépőjegynek, amellyel elkezdhetjük az ismeretszerző utazást. Némely olvasónkban ellentmondást válthat ki, hogy e lelkipásztorkodással foglalkozó írásunkat három szám megállapításában összegeztük. Mit lehet a lelkipásztorkodásban számokkal elkezdeni? Az embert nem szabad számiként kezelni! — Válaszunk: Az egyházszociológia nem akarja az embert számokkal helyettesíteni, csupán az emberi értelem útját követi, mikor „számbaveszi”, amit meg akar világítani, érteni, akár dologról van szó, akár olyan bonyolult magatartásról, mint a vallásosság. 160
