Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Külföldi egyházmegyei zsinatok; hírek a világegyház életéből; a világi hivők fokozódó érdeklődése hittudományi kérdések iránt; Suenens bíboros a zsinat utáni Egyházról; kanadai püspökök a házasság lélektani előfeltételeiről; Chenu O.P. a zsinat jelentőségéről; az elsőáldozók előkészítésének új formája
hogy túlhaladtunk a zsinat betűin, és jobban tekintetbe vesszük annak szellemét és ösztönzéseit. Gondolok pl. a liturgikus megújulásra - emlékezzünk csak a latin nyelv melletti és elleni elkeseredett vitákra erre a reformra, amely áttört a megszorító záradékok fokozatán. Vagy a püspökök és a bíborosok korhatárára is, amely a zsinaton csak bizonytalan vágy maradt, s melyet később a pápa határozott meg a római kúria reformja során 75 évben. Mindez azt mutatja, hogy a 2. Vatikáni zsinat nem befejezés, hanem csak útszakasz — ha mégoly fontos is. Itt is újra igazoljuk, hogy az Egyház Istennek úton levő népe, és hogy nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy egyszer s mindenkorra sátrat verjen valahol. Ezek a megjegyzések egyébként semmit sem csökkentik a Zsinat hallatlan kegyelmét, mivel az világosan magán hordta a Lélek jegyeit: lezárt egy kort, s megnyitott egy másikat. Szembeötlően az átmenet zsinata volt.. . (Az amerikai Natonal Catholic News Service sajtóiroda számára adott interjúból.) V. T. * A québec-i (Kanada) egyháztartomány püspökei a keresztény házasság lélektani előfeltételeiről szólva többek között ezeket mondták: A történelemnek olyan órájában, amikor az emberi lélek mélységeivel foglalkozó tudomány eléggé fejlett ahhoz, hogy új megvilágításban ismertesse meg velünk az emberi személyiség rétegeit, annak tudatos és tudattalan indokolásait, kóros hiányosságait, amelyek korlátozzák szabadságát, sőt bizonyos esetekben lehetetlenné is tehetik azt a folytonos önátadást, amit a keresztény házasság megkíván: nem nyílik-e itt meg az út anormális vagy szabálytalan, s gyakran nagyon fájdalmas házassági helyzetek megoldására? Mi bízunk ebben. V. T. A DOMONKOS CHENU ATYA NYILATKOZATÁBÓL, amelyet j évvel a zsinat után az „Informations Catholiques Internationales”- nak adott ... A zsinat felvetette egy intézmény és a mozgásban levő világ kölcsönös viszonyának kérdését. S ekkor maga ez az intézmény került vitába. Az Egyház önkritikájának egy neme játszódott itt le, néha ugyan a rosszkedv vagy az ellenállás élével, de végül is nagyon kifejező módon. Nem tudom, vajon eljutott-e sok földi intézmény hasonló önbírálatig - amelynek, igaz, nem hozták mindig nyilvánosságra az összetevőit -, de amely mégis megnyilvánult a zsinat körüli sajtóban, meg a közvélemény ellenállása, felhördülése, hullámzása nyomán- Akkoriban úgy találtuk, hogy világméretűekké lettek azok az akadályok, amelyeket magam is tapasztalhattam - annak a kis sejtnek egészen kicsiny sarkában, ahol éltem. Azt hiszem, akkoriban ez magával ragadta az egész Egyházat, beleértve azokat is, akik először vettek részt zsinaton: az ún. harmadik világ országait. ... A zsinat fő meglepetése az Volt, amikor a püspökök összessége tudatára ébredt, hogy megváltozott világ előtt áll. És hogy ennek következtében egész együttesüket felül kell vizsgálniuk. Kidolgozták tehát a szövegeket. Nagyon jellemző azonban, hogy ezek a szövegek, amelyek lelkiismeretűk tudatra ébredésének voltak megnyilatkozásai, olyanok, hogy nem zárják le a vitát, amint ez a zsinatokon mindig (vagy majdnem mindig) történni szokott, hanem nyitottak a jövő irányában. . . . Azt hiszem, ott tartunk, hogy felmérjük azt a távolságot, amely a hit teljessége és ennek az adott nyelvezetben történő kifejezése között van: vagy másszóval, amely szerint az (ti. a hit teljessége - ford, megj.) hozzákötődik egy bizonyos műveltséghez. Mi ezért (úgy vélem, ez nem valósult még meg, de az alapelvét kifejezetten kimondták) kiszabadítjuk az evangéliumi hitet egy bizonyos nyugati szöveg- összefüggés kizárólagosságából. Az érzelem most elkeseredik tán emiatt, mivel az Egyház tudatosítja, hogy a világ kétharmada teljesen kívül áll a hitnek e kifejezésmódján. Gondolok Ázsiára és Afrikára. Amennyiben az Egyház nem fog gyökeret verni Ázsiában (gondolat- világról beszélek), megbukott az egyetemessége. Az Egyház katolikus volta ugyanis magában foglalja nemcsak intézményes magatartásának, hanem hitkifejezésének belső változatosságát is. Nagyon nehéz kérdés ez, amellyel most szembe kell néznünk, de feltették számunkra. És ez - úgy gondolom - határozott nyereség. V. T. * Az egész világon terjed a több helyen püspöki körlevélben hivatalosan is elrendelt gyakorlat, amely elsősorban a szülőkre alapozz“ a gyermekek elsőáldozási előkészítését. A lelkipásztor feladata ugyanakkor az, hogy fokozottabban forduljon a szülők, a felnőttek (elé. (Nálunk nagy segítséget nyújthatna e téren az 5-6 évesek hittankönyve, illetve a szülők-neve- lők számára írt melléklet.) - Magát az elsőáldozást igyekeznek megszabadítani a külső pompától, ünnepségektől, amelyek a lényegtől vonják el a gyermek figyelmét. (Vö. Az elsőáldozás új rendje Németországban - Szolgálat, 1970, húsvét, 56; Priesterteam Wien-Machstrasse: Wie die Erstkommunion in der Pfarre vorbereiten? - Styria VI. 1970.) * A münsteri egyházmegye lelkipásztorilag érdekes kezdeményezéséről számol be a „Diako133
