Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - Nyíri Tamás: Az ember halála
az élet, a halál filléres struktúrájává? Az időben miért kell elszenvednünk azt, ami elől csak a biológiai időn kívüli mélyhűtött dermedtségbe menekülhetünk? Szabatosabban: miért öregszünk? Az ember - bár biológiai teljesítőképessége egyébként lemarad az állatoké mögött, s agyvelejének szervezettsége a legmagasabb - az átlagos életkort tekintve elől jár az emlősök osztályában. A ma várható legmagasabb emberi életkor 117 esztendő; de a Föld három milliárd lakója közül csak egy re- ménykedhetik abban, hogy valóban el is éri. Mindannyiunkra érvényes azonban, hogy harmincadik életévünk után erősen csökken fönnmaradásunk valószínűsége. A halál valószínűsége nyolcévenként megkétszereződik, s körülbelül 70 esztendős korban már nagyobb az élet valószínűségénél. Mivel magyarázható ez? Az anyagcsere statisztikus jellegével. Még a legegyszerűbb gép is elkopik egyszer, hát még a jóval bonyolultabb szervezet. A halál magyarázata az, hogy nincs magyarázata; — hogy nincs - s az anyagra érvényes törvényeket tekintve nem is lehet - olyan ok, amely kiküszöbölné a statisztikus folyamatokat árnyékként kísérő „véletleneket”: az idegsejtek kopását, a salaklerakódást, a sejtek életműködését gátló anyagok felhalmozódását. A halál „oka” tehát az, hogy a véletlenek fölemésztik az élet okát. Ha ez a fajta öregedés elodázható is megfelelő életmóddal és gyógyszerekkel, a halál másik „okára” elképzelni sem tudjuk a gyógyszert. A magzat szívéből kivett sejttelepek nem növekednek vég nélkül. A magzati sejtek legfeljebb 40-50, a felnőtt ember szívének sejtjei csak húsz osztódásra képesek. Az egysejtű papucsállatkák (Paramaecium) optimális körülmények között ivartalanul, egyszerű osztódással szaporodnak. Életük - elvben - sohasem szűnik meg; az egyed nem oszlik fel, nem múlik ki, hanem két új individuumban folytatódik. Az emberi sejtek életképessége korlátozott. Várható élettartamuk mindenegyes osztódással csökken; ugyanakkor azonban csak az osztódás teszi lehetővé az ember aktív életét: a vérsejt például csak négy hétig él. Szöveteink hasonlítanak a fogyasztói társadalom termékeire: gyors kopásuk teszi lehetővé a gazdasági élet termék- és áruforgalmát. Sejtjeink is hamar elkopnak, ezt a kopást ellensúlyozza az anyag- és energiaforgalom, ezzel azonban együttjár az öregedés és a halál. Van kivétel is. Az ivarsejtek korlátlanul osztódnak. A nemzedékek végeláthatatlan sora az ivarsejtek és az örökítő anyag osztódásának szakadatlan láncolata. Sejtjeink információt tároló egységei, a kromoszómák egyidősek az emberiséggel. A kromoszómák osztódását nem szakította meg a halál. Az ivarsejtek korlátlan osztódóképessége azonban nem segít az egyed problémáján. Nem az egyén él tovább gyermekeiben, hanem az élet megy tovább bennük. A faj élete nem oldja meg az egyed halálának kérdését. Az ivarsejtek kromoszómái korlátlanul reprodukálják önmagukat, a többi sejt kromoszóma állománya azonban kevés replikációra képes; amint Rembrandt „Százforintos lap”-járól is csak az első levonatok hibátlanok. Ezért titokzatos, hogy miként oldják meg az ivarsejtek hibátlan másolatok készítésének a feladatát nemzedékek ezreiben úgy, hogy a hibátlan másolatok az evolúció szinte észrevétlen változásait is tartalmazzák. Az ivarsejtek töretlen életüket a szexualitásnak köszönhetik: annak, hogy megtermékenyüléskor két különböző individuum kromoszómái egyesülnek. Az egyedek különbözősége és sokfélesége biztosítja a kromoszómák állandóságát, de hogy miként, azt nem tudják. Csak azt tudjuk, hogy a sokféleségnek és a változásoknak köszönhető az élet. A mesterséges szövettenyészetekben előfordul, hogy a szokásos 46 kromoszóma helyett 50-350 kromoszómája is van a sejteknek. Ezek az elfajzott sejtek korlátlanul osztódnak: halhatatlanok. Fertőző betegségük bármikor kiváltható az SV-40 majomvírus befecskendezésével. Az emberi sejtek beteges halhatatlanságával egyidőben fedezték fel a potenciálisan halhatatlan amőbák spontán haláleseteit: az osztódás egy idő után megszűnik, az egyedek szétesnek és felbomlanak. Ez a mutáció öröklődik, megfertőzi a következő generációt is. A halandóság az amőbák, a halhatat8
