Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - FÓRUM - Küzdeni az igazságért - avagy: mire valók a viták? - Katona Nándor: Építő és bomlasztó kritika
FÓRUM Amint erre már legutóbbi számunkban kértük olvasóinkat, úgy most külön is kérjük az Egyházmegyéi Papi Tanácsokat és ezek illetékes bizottságait - pl. a Katechetikai Bizottságokat legyenek segítségünkre tanácsaikkal. - Egyrészt foglalják össze folyóiratunkkal szembeni igényeiket, javaslataikat. Rovatainkban minél több általános érdeklődésre számot tartó világi és papi hozzászólásnak szeretnénk a jövőben helyt adni. Minden igénynek természetesen nem tudunk majd eleget tenni, hiszen lehetőségeink korlátozottak. De: „több szem többet lát"; a közös munka kétségtelenül több és jobb gyümölcsöt teremhet. Szerk. KÜZDENI AZ IGAZSÁGÉRT — AVAGY: MIRE VALÓK A VITÁK? Semmire sem! - mondják egyesek. Üres szalmacséplés csupán, mivel igy sokan beleszólhatnak abba, amihez egyáltalán nem értenek; mások, mivel képtelenek megszokott előítéleteiktől szabadulni, régi „portékáikat" kínálják, és védelmezik. Az egyik azért szólal meg, mert szívesen hallja saját hangját, a másik gorombáskodni szeret, vagy a sértődött szerepében kíván tetszelegni. Mindennek a végén pedig: nem történik semmi, marad minden a régiben... Nem - hirdetik ezért sokan - vitákkal a világot nem lehet megváltoztatni, megjavítani! Tehát hagyjuk a párbeszédet, a vitákat, vonuljunk le a nyílt fórumról, zárkózzunk önmagunkba, némuljunk el végleg? Mindenesetre ezt az eljárást is választhatjuk, de furcsa kis elv és módszer lenne ez. Ilyen alapon el kellene tiltani az autózást, s mindjárt nem lenne több autóbaleset, fel kellene számolni, le kéne bontani a bankokat, - és nem lenne több bankrablás! Tudjuk, hogy sem az egyik, sem a másik ötlet nem ésszerű, és nem is kivitelezhető. De éppen így igaz: felhagyni a józan vitákkal, lemondani róluk pusztán azért, mivel mindig lesznek olyanok is, akik nem tudják elsajátítani az önuralom művészetét, nem képesek magukévá tenni a vitának művészetét - esztelen dolog lenne. Természetesen e téren tanulnunk is bőven van mit. Ha a gépkocsivezető, aki életében először próbálja ki, milyen is a száguldás az autópályán, nem az előírt szabályokhoz igazodnék, ha a megszokott, csendes, elhagyott utak rendjét venné továbbra is figyelembe, - ugyancsak hamar nézne kellemetlen meglepetések elé. Ha pedig mégis az autópályán kíván maradni - tetszik-e, vagy sem az új viszonyokhoz, új „stílushoz” kell alkalmazkodnia. És - mutatis mutandis - ugyanez vonatkozik a szellemi életre is. Amint a neves kultúrtörténész, Jacob Burckhardt óvott a „szörnyűséges leegyszerűsítőktől”, épp úgy kell ma óvakodnunk a „szörnyűséges másolóktól, folytatóktól”. Azoktól, kik a gondolkodás és érzések megszokott „szabásmintáit” minden felülvizsgálat és kritika nélkül kívánják az eljövendő nemzedéknek továbbadni. A mai élet valóságát, beállítottságát, ismereteit már nem lehet egyszerűen a piacokon megvásárolni, becsomagoltatni és hazavinni. Túlontúl leegyszerűsített, könnyű eljárás lenne ez! A korszerű „szabásért”, szellemért, annak kialakításáért, elsajátításáért ma az egyesnek és a közösségeknek egyaránt meg kell küzdeniük. Türelmes és kitartó személyes gondolkodással, elmélyüléssel, - és becsületes, tárgyilagos higgadtsággal vezetett párbeszédekben, sőt vitákban. Egészen bizonyos: ahol a szellem fegyvereivel komolyan küzdenek az igazságért, ott az Isten Lelke, az ő fuvallata is hatékonyan működik. (Christ in der Gegenwart, 1970. 20. szám) Építő és bomlasztó kritika VI. Pál pápa 1970. december 22-én, amikor fogadta a bíborost testület és a római kúria tagjait, hogy azok kifejezzék előtte karácsonyi jókívánságaikat, válaszában kitért az egyház főbb problémáira is. Ezek közül egyik legfájóbb a bomlasztó kritika, amely kikezdi a hit tisztaságát. Ha a pápa nem is szólt volna, akkor is világos, hogy nagy veszélyt jelent ez. Éppen ezért mindent meg kell tennünk ellene. Az senki előtt sem kétséges, hogy minden élő közösségben szükség van kritikára. A történelem során csakis a parancsuralmi rendszerek némították el azt. Tudjuk, minden esetben létükkel fizettek e lépésükért. Ismeretes az is, hogy korunk uralkodó társadalompolitikai felfogása a demokrácia, a polgári, vagy a szocialista demokrácia formájában. Egyiknek is, másiknak is 118
