Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: A szentlecke és az evangélium homiletikai elemzése az év 12. vasárnapjától a 19-ig
foglalkozás közelebb visz Istenhez. Különösen akkor, ha az igazságosság és szeretet megvalósításának eszközeivé válnak. Ilyen lelkülettel a tudomány, a technika, a kultúra, a gazdasági élet szolgálata is vallásos cselekedet. Az év 19. vasárnapja Virrasztás és szolgálat (Lk 12, 32—48; Zsid 11, 1—2. 8—19) A Szentírásban gyakori az utalás a készenlétre, Krisztus eljövetelének várására. Az apostolok világosan tanítják, hogy Krisztus az időpontra vonatkozólag semmi biztosat nem akart mondani. Személy szerint azonban valószínűnek tartották, és remélték, hogy Krisztusnak ez a megdicsőülése hamarosan bekövetkezik, talán még az ő életükben. A hangsúly azonban nem a váráson van, hanem azon a viselkedésen, amit a hivő ember várás közben tanúsít. Pál apostol kemény szavakat használt a tessza- lonikai levélben azok ellen, akik abbahagyták a munkát, mert a vég úgyis közel van. Érdemes megfigyelni azt az ellentétet is, hogy amikor Krisztus az imádságban megnyilvánuló bizalomra hangol, akkor Isten gyermekeiként emleget bennünket, de amikor virrasztásról beszél, szolgáknak mond. A szolga feladata a munka, s szolgálat. Az időt fel kell használni, ki kell tölteni tartalommal. Feleletet kapunk arra is, mi legyen a virrasztó élet tartalma. Vezessen az a meggyőződés, hogy a földi életben örök javakat gyűjthetünk, amelyeket a moly és a rozsda nem emészt meg. A Krisztussal való találkozás a jutalom átvétele lesz. Ezért nem járunk lehangoltan, az életet nem tartjuk értelmetlennek. A .szentlecke olyan ószövetségi példákat sorol fel, akiket a hit vezetett. A jutalom nagyságát az jelzi, hogy Isten maga ültet asztalhoz és kiszolgál bennünket. Krisztus különösen boldognak mondja azt a szolgát, aki nem hagyja abba a másokról való gondoskodást (43. v.). Ide kell sorolni a szülőket, akik gyermekeikért élnek, azokat az elöljárókat, akik a rábízottak testi és lelki javát mozdítják elő, vagy akik bármilyen más munkával segítik a közösség boldogulását. Az alamizsnál- kodás mint jótett, egy régi világ kifejezése. A közösség életének olyannak kell lennie, hogy lehetőleg ne legyen szükség alamizsnára. A javak igazságos elosztása, a megfelelő szervezés, a szaktudás átadása, mind beletartozik a szeretet parancsába. Minden igyekezet mellett sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy esékeny emberek vagyunk, és magunkban hordozzuk a bűn lehetőségét. A virarsztás arra is vonatkozik, hogy leküzdjük magunkban a hanyagság, a bosszú, az érzékiség és a kapzsiság kísértéseit. Akik megkapták a hit adományát, azok tartsák szem előtt, hogy „aki sokat kapott, attól többet követelnek”. Gál Ferenc SZERKESZTŐSÉGI KÖZLEMÉNY A szerkesztősén kéri a Teológia cikkíróit, hoay kézirataikat a nyomdai szabványnak megfelelően, qépelve szíveskedjenek beküldeni kettő példányban fközülük az egyik első példányi). A szabványos kézirat főbb szabályai: fehér színű, hivatalos (A/4) méretű papírlapra 30—32 sort kell írni, ritka (másfeles) sorközzel, a lap bal oldalán 20 mm, a lap jobb oldalán 10 mm margóval; a kézirat tiszta, jól olvasható, lehetőleg javítás nélküli leayen. — Az előre meg nem beszélt kézirat terjedelme ne haladja meg a 8—10 gépelt oldalt. A cikkhez szíveskedjék minden szerző rövid (legfeljebb 10—15 soros) összefoglalást csatolni, hogy az idegen nyelvű fordítást eszerint végezhessük. — Kéziratokat általában nem küldünk vissza, csak azoknak, akik válaszborítékot és bélyeget mellékelnek. A nem közölt kéziratokat szerzőik a beküldéstől számított egy éven belül átvehetik a szerkesztőség irodájában. 117
