Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - Nyíri Tamás: Az ember halála
9· Egyes elöljárói szolgálatok hivatali idejét - már a hatásosság miatt is - előre meg kellene határozni. Így az evangéliumtól annyira idegen uralmi struktúrák nem tudnának olyan könnyen megszilárdulni. Ezen felül lehetővé kellene azt is tenni, hogy egy konkrét elöljárói szolgálat időnként vagy akár hosszabb időre is szüneteljen. Hasznos lehetne ez lelkipásztori okokból, ti. környezettanulmányok végzésére (munkahelyek megismerése), idegen környezet megismerésére, más munkamódszerek tanulmányozására, a teológiai tudás felfrissítésére, speciális képzettség megszerzésére, a látókör szélesítésére; Hasznos lehet pihenésre is. Vagy arra, hogy hibás döntéseket helyre lehessen igazítani. ίο. A holnap közösségének elöljáróit a közösség együttműködésével, s részben a közösségből fogják kijelölni. Mind a püspöki, mind a plébániai elöljáróra vonatkozna ez. A képviseleti testületek időközben egyre inkább megtalálják szerepüket, és így az Egyház életének minden területén könnyebb lesz az együttműködés. Természetesen minél jobban közreműködik a közösség, annál inkább magából a közösségből keresnek majd alkalmas elöljárókat, olyanokat, akiket ismernek s akik ismerik a közösséget, s akik a közösségben már bizonyságot tettek keresztény életükről. Meg fogják kérni őket, hogy vállalják el az elöljárói szolgálatot, s a megfelelő képzés után ajánlani fogják a püspöknek, hogy szentelje fel őket. Ez főként a mellékhivatású papok esetében lesz jelentős. Könyvemnek címe: „A holnap papja”. Ezzel máris jeleztük, hogy nem valósult vagy valósítható meg már ma mindaz, amit itt érintettünk. Mindenképpen kirajzolódik azonban a papi életforma sokfélesége és változó jellege, amihez eddig nem voltunk hozzászokva. De nagyon különös volna, ha másként lenne ez egy oly komplex és változó időszakban és társadalomban, mint a mienk. Megnyilvánul majd ez a sokféleség a pap képzésében, tevékenységében, helyzetében és életstílusában is. Ne felejtsük el ,,a kereszténység nem juthat végleges formához a történelemben. Jézus kivezette az embert a lezárt rendszerekből, s szabaddá tette, hogy újra és újra vállalja a hit kísérletét” (Alfons Rosenberg). Nyíri Tamás AZ EMBER HALÁLA Kilenc hónap kell az ember kialakulásához, de egy nap is elég, hogy megöljük, én pedig azt mondom - olvasható ,,Az ember sorsa” befejező oldalain [i] -, hogy nem kilenc hónap, hanem ötven év akarata és lemondása hozza létre az embert, s ezután már csak arra való, hogy meghaljon. E keserű kijelentés az élet értelmét vonja kétségbe: ha értelmetlen a halál, akkor értelmetlen az élet is. A halál nem tekinthető egyszerűen az utolsó életjelenségnek. Aki azt mondja, hogy minden élő rászolgál a halálra, talán nem is gondol arra, hogy éppen Mefisztofelész bölcsességét idézi: „denn alles, was entsteht, ist wert, dass es zugrunde geht” (Faust, 1340). Így pusztán a biológiai faj példányaként értelmeznénk az embert. Ha az ember halála - élete utolsó megnyilvánulásaként - nem különbözik az élőlények halálától, akkor miképpen állítható, hogy az emberi élet minőségében más, mint az állatok élete? Ha pedig az ember élete nem érthető egyedül a biológia nézőpontjából, akkor halála sem merő biológiai tény, és filozófiai-teológiai értelmezést igényel. Előbb azonban kérdezzük meg a biológiát. 6
