Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)

1971 / 2. szám - Paleta Éva: Az életöröm

felmerül, ismeretlen éqtékké vált számomra. - Ez a nyúlós fehérség határ lett számomra a valóságos és a valótlan, az ismert és az ismeretlen között.” (A. de Saint-Exupéry.)- Csend kell ahhoz, hogy megérezzük a Mindenséget, hogy meghallgassuk az örökkévalóság szavát. A Csend az örökkévalóság alkotórésze. (Széchenyi Zs.: „Csui”.) Paul Claudel a Mindenség költőjének nevezik. „Az Apokalipszisben, amelyet annyira sze­retett (írja életrajzírója, Lesort), azt mondja az Úr: ,Ime, új Mindenséget alkotok!’ (Jel 2t, 5)· Claudel egész költői munkásságában uralkodó a teremtett Mindenség ünneplése és a Teremtő imádása. A Biblia teljes egészében olybá tűnt neki, mint ennek a Mindenségnek a teljessége, ahol a szereplők nyelvezete által mindent Isten keze írt. Élete végéig annak a feladatnak szen­telte magát, hogy megfejtse.” Teilhard írja a „Mindenség himnuszá”-ban: „Hogy jobban magamhoz ölelhesselek, Uram, aka­rom, hogy lelkiismeretem hatalmas legyen, mint az egek, a föld és a népek, - oly mélységes, mint a múlt, a sivatag, és az óceán, — oly érzékeny, mint az anyag atomjai és az emberi gon­dolat. Nem kell-e hát, hogy a Mindenség minden vonzásában vonzódjam Hozzád?” „Légy áldott, hatalmas Anyag, feltartóztathatatlan Fejlődés, örökké születő Valóság, te, ki minden percben kitörhetsz keretünkből, kötelezel, hogy mindig tovább kutassuk az Igazságot. Légy áldott, univerzális Anyag, határtalan Tartam, parttalan Éter, - hármas örvénye a csilla­goknak, az atomoknak és a generációknak, - te, aki kiáramlasz szűk méreteinkből, és feloldod azokat - s feltárod előttünk Isten távlatait.- íme, a lángoló Mindenségi Táruljanak a csillagok mélységei egyre, hosszabbodjanak vég­telenül a sugárzások, lássuk egyre jobban a rejtett hatalmakat és a nyüzsgő parányokat, - a mérhetetlent, ami kisiklik előlünk, mert csak egy pontról szemléljük. - Isten, egyedül Isten mozgatja szelleme által a Mindenség forrongó tömegét.” A SZERETET ÉLMÉNYE magasabb rendű indítóerő. Istenhez vonz, és embert ember mellett emberibb életre sarkall. A szeretet tevékenység, állandó indítás a jóra, nem tétlen érzelem csupán. Ha az lenne csak, változékony lenne, szeszélyünktől, han­gulatunktól függő. A szeretet akkor állandó, ha a vele kapcsolatos érzéseket akara­tunk és tudatunk irányítja, s felsőbb szemléletünk. A keresztény szeretet új követelményekkel állt elő: szeretni azokat is, akik nem ér­demlik, akik nem nyújthatnak viszonzást, ellenszolgáltatást, sőt, szeretni az ellensé­get is, aki ártalmunkra van. - A szeretet a szellem világába tartozik, tehát nem vak érzelem, hanem irányítható magatartás - írja Gál Ferenc („A hit ébresztése”). A szeretet sokrétű, megnyilvánulási formája számtalan. Kimeríteni nem lehet. Űjat mondani róla mégis nehéz. Szóljanak, akik éltek és cselekedtek benne és általa: Jézus Krisztus: — Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes leilkedből és teljes elmédből. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezen a parancson függ az egész törvény (Mt 22, 37). Szent János: - Szeressétek egymást, mint ahogyan én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincsen annál, mint aki életét adja barátaiért (Ja 15, 14).- A szeretet Istentől van. Nem mi szerettük Istent, hanem ő szeretett minket. Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Szeretet az Isten: áld szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne (1 Jn 4.). Szent Pál: - Minden, amit tesztek, szeretetben történjék. - A szeretet türelmes, nyájas, nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem hivalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik. Megmarad a hit, a remény, a szeretet, de ezek között a leg­nagyobb a szeretet 1(1 Kor 116, 14 és 1 Kor 13.). Szent Ágoston: „Nem kétkedő, de biztos öntudattal szeretlek, Uram. De mit sze­retek, amikor Téged szeretlek? Sem testi szépséget, sem múló bájt, nem is szem szá­mára kedves fények ragyogását, nem sokféle ének édes dallamait, virágok, kenetek, illatok gyönyörét, mannát, se mézet, sem ölelésre táruló karokat. Nem ezeket szere­tem, amidőn Istenemet szeretem. De mégis valami fényt, hangot, illatot, valami ele­delt és valami ölelést szeretek, midőn Istent szeretem, mert ö bensőmnek fénye, hangja, illata, tápláléka és ölelése” (Vallomások). Newman bíboros: „A szeretet mintegy az az anyag, amelyből az összes kegyelmi adományok kialakulnak. - A szeretet a szentség magja, belefonódik minden kiváló­102

Next

/
Thumbnails
Contents