Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)

1971 / 2. szám - Paleta Éva: Az életöröm

Az életörömöt élmények váltják ki. Ezek külön-külön és együttvéve mind Istenhez vezethetnek, ha öt keressük velük.

Az ÉLET ősi ÉLMÉNYE az életadás, A szülés minden fájdalma ellenére pozitív élmény. Céltudatos, produktív .szenvedés, amihez energia, öntudat, akarat kell. Aktív részeseivé válunk Isten szüntelenül teremtő erejének, a csupán eszközi szerep fölé emelkedve. Kilenc hónapon át hordozzuk a magzatot. Mozdul, éled, nyújtózik, rúg- kapál. Bennünk válik emberié. Ennek az embernek adunk életet. Keze van, lába, lelke és szelleme. Szeretni fog majd, és gondolkozni. Ezért az emberért felelősek vagyunk. - Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra (Jn 16, 21).

Minden egészségesen fejlődő, normális nőnek igénye a gyermekszülés, a gyermek- nevelés - írja dr. Harsányi István, neves pszichológusunk. Már pusztán a fogamzás, a terhesség, és a szülés biológiai tényei is szükségesek a nő személyiségének harmóni- kus és teljes kibontakozásához. Az ivadékgondozás pedig egyik legnagyobb és legtermészetesebb gyönyörűsége. (Élet és Tudomány, 1968. 33. sz.)

„Ahogy romiasz, úgy nősz a tieid egyikében attól, amit ma vesztesz; s mit ifjan adsz, véred friss cseppjeit visszakapod, mikor tested öreg lesz.

így élni szépség, okosság, erő.

Téged dúsaknál dúsabban megáldott: becsüld jótettét, s jóval viszonozd; pecsétté vésett és megszabta a munkád: üsd le sokszor, s ne hagyd veszni a mintát”.

(Shakespeare: XI. szonet)

Ott lüktet az élet indulásának, vagy mondhanók: folytatásának szépsége az állatvilágban is. Fekete István Írja „21 nap”-jában: „Nagy buzgalmában valóban nem látott és nem hallott. Füle a tojásnak drága, finom kocolódásával volt tele, lábával, fejével erőltette, hogy egy-egy alsó tojás felülre kerüljön, meleget kapjon a testéből, és a levegőből párát kapjon, bár a »buta tyúk« nem tudta, hogy mi a Jiő, és mi a pára. De ugyanez a buta tyúk tudta, hogy mit kell tennie, hogy csirkék jöjjenek a világra, és végeredményben ez volt. a fontos”. És a beteljesülés: „Alig múlt éjfél... tizenhárom kiscsibe pthegett ebben a furcsa világban, tojástörmelék között. Szívták a langyos levegőt, és megpróbáltak csirkének lenni...” A magzat gyermekké válik, felsír, s megpróbál ember lenni. „Ah, élni, élni: mily édes, mi szép!” - kiáltunk fel Madách Évájával, s követjük az Űr szavát: „Ember, küzdj és bízva bízzál!”

Az élet élményét felváltja a MUNKA ÉLMÉNYE. A 'küzdelemé, az alkotásé. Ez a küzdelem merőben más, mint a „struggle for the life”, a harc az életért, amely csak a puszta létfenntartást szolgálja. Ahogy „az állat ért, de nem érti azt, hogy ért; különben már rég feltaláló lenne” (Teilhard), - ágy küzdelme is ösztönös, s bár célt szolgál, de nem céltudatosan építő. - „A megoldás kulcsa az értelem. Ez különböztet meg a kiszolgáltatott állatoktól, amelyek szellemi magatartásformáiknak csapdájába esnek” (Golding: Ripacs Martin). Az ember cél tudattal dolgozik, alkot, és ez örömmel tölti el. „Az ember Isten munkatársa, asszistense” — írja Wyszynski bíboros. - Az emberi kéz és szellem remekeit látjuk magunk körül! — Munkája által az ember barátjává válik Istennek. Dolgozunk Isten iránti szeretetből. — A munka szolgálata vidítja az emberi szívet, és a szeretet szellemét árasztja az emberek között, ami betölti a testet-lelket, a földi és az örök javakat. (L’ésprit du travail). A munka tudata megnyugvást, egyensúlyt teremt bennünk. A. de Saint-Exupéry írja „A vonal”

c. novellájában: „Pályám varázsa világot tár fel előttem, s én szembenézek vele: fekete sárkányok, kék villámhajjal koronázott taréjok s amint leszáll az éj, nekivágok a csillagoknak. Ezt az éjszakai repülést és a százezer csillagot, ezt a lelki békét és a felemelő órákat megfizetni nem lehet!”- A kereszténységnek nem az a dolga - mondotta Gál Ferenc egyik konferencia99