Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - Rosta Ferenc: A hitigazságok rangsorolása
A hitigazságok formai eleme, az „isteni tekintély” tehát nemcsak azt biztosítja, hogy ez vagy az a hittétel igaz, hanem azt is, hogy az az üdvösség útja; elfogadása üdvözítő „hit”, Istennel való találkozás. A hitigazságok rangsorolása az alaphitigazsággal való összefüggésük szerint Ezek szerint tehát a hitigazságok mindegyikében szükségképpen fellelhető formai elem (obiectum formale) maga ez a hitigazság: „Isten (egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban) kijelenti, és odaajándékozza magát a hivő embernek”. Ez az alap- hitigazság, melyet ebben vagy hasonló fogalmazásban „első” hitigazságnak, „központi” hitigazságnak vagy más effélének neveznek mindazok, akik tartalmi súlyuk szerint igyekeznek rangsorba állítani a hitigazságokat. Ez a tartalma szerint első, alapvető hitigazság egyben az a formai elem, azaz az obiectum formale, amely a többi hitigazságban is jelen van szükségképpen, ha nem is egyenlő mértékben. Ez teszi az illető igazságokat ,,hit”-igazságokká, az üdvözítő hit tárgyaivá. Így tehát a hitigazságok rangsorában első az az alapvető hitigazság, amelyben egybeesik a formai és a tartalmi elem: a magát Jézus Krisztusban kijelentő és ajándékozó (háromszemélyű egy) Istenről szóló hitigazság. A rangsor második fokozatát azok a hitigazságok alkotják, melyekben formai elemként ugyan ott szerepel ez az alapvető hitigazság, tartalmuk azonban szólhat másról, pl. az Eucharisztiáról, örökéletről, egyházról stb. Ezekben a részletező hitigazságokban is a magát igazságban és szeretetben közlő Istent fogadja be az ember, őneki adja át, reá bízza magát, amikor üdvösségszerző hittel elfogadja a kérdéses hitigazságokat, aszerint tartva azokat fontosabbaknak vagy kevésbé fontosaknak, hogy többet vagy kevesebbet mondanak Istenről, az ő magaajándékozó szeretetéről. Ezzel a mércével aztán valóban „hierarchikus rendbe” lehet állítani ezeket a részletező, de valódi hitigazságokat, aszerint ti., hogy milyen „az összefüggésük a keresztény tanítás alapjával”, azaz a magát Jézus Krisztusban kijelentő és ajándékozó háromszemélyű egy Isten misztériumával [io]. Van azután a hitigazságoknak harmadik csoportja is. A második fokozatba soroltaknak történelmi vagy logikai előzményei, illetve következményei tartoznak ide. Igazságok, melyeket Isten ugyan ki nem nyilatkoztatott, de elvetésük magával hozná annak a kinyilatkoztatott igazságnak elvetését is, amelyhez történelmileg, illetve logikailag kapcsolódnak. Ezek csak közvetett értelemben vett, azaz „származék”-hitigaz- ságok, mivel közvetlenül nem szerepel bennük a hitigazságok nélkülzhetetlen formai eleme (a kinyilatkoztatás), és ezért csak az igazi hitigazságokkal való kapcsolatuk révén válnak bizonyos értelemben a hit tárgyává. Ezek közé kellene sorolni az olyan kinyilatkoztatott igazságokat is - ha egyáltalán vannak ilyenek -, melyek nem Istenről és üdvrendi működéséről szóinak, hanem csak mintegy védőfalul szolgálnak a valódi hitigazságoknak [i i]. Származék-hitigazság pl. az a hittétel, hogy az egyetemes zsinat nem téved, mikor az egész Egyházra kötelező döntést hoz hit és erkölcs dolgában. Ezt Isten ugyan így ki nem nyilatkoztatta, viszont azt igen, hogy Egyházát az idők végéig megóvja az elpusztulástól. Márpedig elpusztulna, megszűnnék - mondja az emberi következtetés -, ha legfőbb irányító szervének, a zsinatnak vezetésével elveszítené az evangélium igazságát, és hamis útra térne. Így az egyetemes zsinat tévedhetetlenségéről szóló tan nem tárgya a szó szoros értelmében vett üdvözítő hitnek, hanem csak emberi logikával levezetett következménye egy olyan hitigazságnak, amelyben már formai elemként él a hit alapvető igazsága: a magát Jézus Krisztusban kijelentő és ajándékozó Isten. Hiszem (közvetett hittel), hogy az egyetemes zsinat tévedésmentesen tanítja az igaz hitet, mert ez következik abból a kinyilatkoztatott igazságból, hogy Isten az emberi történelem végéig életben és igazságban őrzi meg az Egyházat. Ezt a kinyilatkoztatott igazságot viszont már igazi, üdvösségszerző hittel hiszem, amikor egészen rábízom magamat a szerető gondoskodásával benne 93
