Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 1. szám - Klostermann, Ferdinand: A holnap papja
csak rendkívüli klerikalizmushoz vezetne az Egyházban. Azonkívül kérdéses, lennének-e erre elegen, még abban az esetben is, ha nem volna kötelező a celibátus. Vagy azokra korlátoznák a szentelést - legalábbis a papszentelést -, akik állandó jellegű közösséget ténylegesen vezetnek akár fő-, akár mellékhivatás formájában. Akkor azonban le kellene adniuk mindazon munkát, amit más keresztények éppolyan jól, vagy talán még jobban is el tudnának látni. Kétségkívül ez az utóbbi megoldás felel meg a legjobban a hagyományoknak és a II. Vatikáni Zsinat szándékának is, hogy ti. világiakat is megbízzanak igehirdetői, liturgikus és lelkipásztori feladatokkal. 6. Mellékhivatású papok nélkül a világegyház sok részén - gondoljunk csak Latin- Amerikára, de jónéhány európai országra is - sok közösség, különösen azok szub- struktúrái számára nem tudunk felszentelt vezetőt adni, s így nem biztosíthatjuk a rendszeres szentségi életet. Ha nem akarunk lemondani erről, ez azt jelenti, hogy a tényleges közösségi elöljárókat, a mellékhivatásúakat is, - megszüntetve a celibátus kötelezettségét - pappá szentelik. Az Egyház rendes körülmények között ugyanis aligha dönthet úgy, hogy az Eucharisztia ünneplésekor ne felszentelt vezetők töltsék be a vezető szerepet. 7. Ha majd újra ráeszmélünk, hogy a keresztény közösségnek valamennyi tagja alapjában véve egyenlő, s hogy valamennyien felelősséggel is rendelkeznek, s hogy az Egyháznak koinonikus (közösségi) struktúrája van, akkor a jövőben az egyházi elöljárói tisztségek újra inkább kooperatív, bizonyos mértékig korporativ szolgálatok lesznek. Ezzel semmiképp sem az „atya nélküli társadalomnak” és a demokratikus korszellemnek tettünk engedményt. Ez a közösségi elem egyrészt az elöljárói tisztségek egyre erősebben kollegiális felfogásában és gyakorlásában nyilvánul meg, amint ez kifejezésre jut a világegyház püspöki kollégiumában, az egyházmegyei és plébániai presbitériumokban. Kifejezésre juthatna azonban olyan egyházmegyében is, amelyet néhány püspök kollegiálisán vezet, vagy olyan plébániai bázisegységben (nagy plébániák, egyesített plébániák), amelyet egy „team” vezet, amelybe mindazok a vezetési feladattal megbízott papok, diákonu- sok, szerzetesek és világiak tartoznak, akik különböző területekre specializálódtak. A team vezetője „primus inter pares” lenne, s így gyakorlatilag megszűnnék a különbség plébános és káplán között. Ennek a közösségi elemnek másrészt abban kellene még megnyilvánulnia, hogy Isten egész népének közös felelőssége van, megkérdezik az egyház életének valamennyi területén, s képviseleti szervek - lelkipásztori tanács, képviselő testületek - működnek. 8. A holnap közössége hivatásos és specializált vezetőt igényel. Nemcsak arra van szükség, hogy specialisták álljanak rendelkezésre a nagy plébániákon a különféle lelkipásztori és bizonyos körülmények között teológiai területeken, az igehirdetésre, liturgiára, gyermek, ifjúsági, család, öregek pasztorációjára, hanem különböző típusú vezetőt igényelnek a különféle közösségek városban-vidéken, ipari, polgári vagy falusi környezetben, tanulók, egyetemi hallgatók, diplomások, művészek, betegek. A képzésnek (választási lehetőségekkel a képzés második szakaszában), a munkába állításnak és a továbbképzésnek számolnia kellene az egyes emberek mindenkori érdeklődésével, adottságaival, képességeivel és karizmáival. Ha az egyes elöljárói hivatalokat kiírnák és körülírnák, s ha beszélnének a’ jelöltekkel minden alkalommal, mielőtt munkába állítják őket, sok hibát lehetne elkerülni. A humán tudományokat, az antropológiát, pszichológiát, beleértve a csoportdinamikát és beszélgetési technikát, a szociológiát, klinikai gyakorlatot, a tömegkommunikációs eszközökkel való elméleti foglalkozást sem volna szabad elhanyagolni a képzés során, de a továbbképzésben sem, már teológiai meggondolások alapján is. A mellékhivatású papok és diákonusok számára pedig sajátos képzési módokat kellene tervezni esti, levelező és nyári tanfolyamokkal, ismét csak specializálással, tekintettel arra, hogy előreláthatóan milyen területen fogják alkalmazni őket. 5
