Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 2. szám - Szomor Tamás: A templom a szentírásban és az egyház történetében
A mai kor templomszemlélete A templomszentelési mise szövegében sűrítve van mindaz, amit a templomról elmondottunk [23], de szembeszökő, hogy az új olvasmányok és énekek a hangsúlyt a királyi házról az élő templomra, Istennek bennünk és az egyházában való jelenlétére és a megdicsőülés mennyei Jeruzsálemére vitték át. A ma ismét elevenné váló liturgia meghittebb közösségek és testvéri egyűttünneplések kialakulásán keresztül a templomépületről vallott nézeteinket is alaposan meg fogja változtatni. Valójában majd csak ennek kialakulása után lehet remény arra, hogy az építészet megtalálja- a korunk vallásosságát kifejező új stílust [24]. A környezethez való igazodásra hivatkozva kezdtek az üzemi csarnokokra emlékeztető templomokat építeni, holott „az egyház ünnepi ruházatban imádkozik, ... a megdicsőülés képe és nem az elgyötörtségé” [25]. Jellemző, hogy egy franciaországi véleménykutatás alkalmával a hivő és nem-hivő megkérdezetteknek 64 százaléka számára „a templom olyan hely, ahol lelki nyugalmat talál az ember”. Sokan részesítik ezért előnyben a kisebb kápolnákat, de 60 százalékban természetesnek tartják, hogy azért legyenek középületnek számító templomok [26]. A középületnek számítható templom egy sok szintes tömbökből álló lakótelepen tágas lesz ugyan, de ünnepi jellegét nem a méretek felesleges eltúlzása és a felmagasodó torony fogja jelenteni az égbe nyúló toronyházak között. Isten igéje, Krisztus áldozata és szentségei révén Isten dicsősége és jósága árad a hivő közösségen át a világra. Ennek az ünnepi fenségnek tükröződnie kell a templom épületén is. Ha viszont a hívó szót követjük: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és meg vagytok terhelve...” (Mt 12, 28), akkor meghitt otthonosságra kell találnunk a templomban. Mivel ma nem nagy vagyonokból, hanem a munka gyümölcséből épül a templom, olyannak kell lennie, hogy egyaránt szolgálja a csendes imádkozásnak, a kisebb közösségeknek és a tömeges összejöveteleknek célját. Mivel pedig a pap „mindig Krisztus szolgálatában vezeti a liturgiát, melyben a közösség ugyancsak részese Krisztus papságának” [27], a szentély és a hajó nem szakadhatnak elkülönült részekre, jóllehet mindkettő továbbra is őrizni fogja az Isten népének egységén belül a betöltött szerep sajátos jellegét. JEGYZETEK I. Yves M. J. Congar, Das Mysterium des Tempels. Aus dem französischen von Adolh Heine- Gelder. Otto Müller-Verlag, Salzburg. - 2. John L. McKenzie, Geist und Welt des alten Testamentes, Luzern, 149. - 5. U. o., 351. - 4. Pierre Grelot, Praesenz Gottes und Gemeinschaft mit Gott im Alten Bund: Concilium 4 Jhg, H 12, 724. - 5. Carolus Kozma de Papi, Liturgica Sacra Catholica. Ratisbonae,2 1863. - 6. Heinz Entires, Forderungen der Instructio an die Gestaltung des Kirchenraumes: Pastorale Liturgie. Vorlesungen, Predigten und Berichte vom Liturgischen Kongress Berlin 1965. St Benno-Verlag, Leipzig, 94. - 2. Kozma, i. m., 15. jegyzet 5. - 8. Polycarpus Radó, Enchiridion Liturgiáim, Herder,2 1966; II. 1405. - 9. Enzyklopaedisches Handbuch der katholischen Liturgie. Nach dem französichen Werke des Abbe Migne fürs Deutsche bearbeitet von E. Schinke und Joseph Kühn, Gleiwitz, 1846, 489: Kozma i. m. 16, jegyzet 9. - 10. P. Radó, i. m. II. 1405. - n. Joseph Card. Hergenröther, Handbuch der allgemeinen Kirchengeschichte, Herder, Freiburg i. Br.3 1884; I, 288; Kozma i. m. 16. jegyzet 10. - 12. Kozma i. m. 16. jegyzet 10. - '13. U. o. 17. jegyzet 12. - 14. P. Radó, i. m. II. 1403 k. - 15. Michel Meslin, Kirchliche Institutionen und Klerikalisierung in der frühen Kirche: Concilium 5 Jhg H 8/9, 51?- — 16. H. Endres, i. m. 94 k. — 17. Yves Congar, Zwei Faktoren der Sakralisierung des gesellschaftlichen Lebens im europaeischen Mittelalter: Concilium 5 Jhg 8/9, 521. - 18. George Every, Sakralisierung und Saekularisierung im Osten und Westen waehrend des ersten Jahrtausends nach Christus: Concilium 5 Jhg h 8/9, jii. - 19. H. Endres, i. m. 94 - 20. P. Radó, i. m. II, 1406 k. - 21. A. Migne, i. m. 387. - 22. H. Endres, i. m. 96. - 23. P. Parscb, Das Jahr des Heiles 1930. Klosterneuburg 1930; II. (42) k. - 24. V. ö.: P. Radó, i. m. II, 1406. - 25. H. Endres, i. m. 99. — 26. Catherine Baker, Oratoires ou salles des fetes (Quelles seront les Églises de demain?): 'Informations Catholiques Internationales, No. 340, 1969, 23. - 27. H. Endres, i. m. 97. 81
